Valahol Kreminna (oroszul Kremennaja) közelében egy kanyar mögül kibontakozott egy buhanka (az ikonikus UAZ-452-es kistehergépkocsi), fölötte egy ismerős fekete zászló lobogott, összetéveszthetetlen emblémával – idézte fel cikke elején Koc az első találkozását az ismét Ukrajnában szolgáló „zenészekkel”. Kísérője, egy orosz tiszt erre megjegyezte neki:
– Most is rengetegen vannak itt. Lassan aláírják a szerződéseket, és visszatérnek a frontra. Egyenként is, meg egész egységek, mint az ejtőernyősök. Bahmutban (Artyemovszkban) is dolgozik egy reaktiváltakból álló hadosztály.
Ez utóbbiról már napvilágot látott néhány hír, de mindeddig nem lehetett tudni, milyen létszámmal, és kinek az alárendeltségében vonultak fel a Wagner harcosai legnagyobb győzelmük színhelyére. A riport alapján viszont úgy tűnik, hogy azok, akik ott vannak, a védelmi minisztériummal kötöttek szerződést. Moszkva egyébként tárt karokkal várta őket, hiszen a bahmuti veteránok otthonosan mozognak a romvárosban.
Koc kitért arra, miután Vlagyimir Putyin a szerencsétlen Prigozsin-puccs után felajánlotta a Wagner-csoport egykori tagjainak, hogy tagozódjanak be a tárca alá, a legtöbben hezitáltak. Ősztől azonban egyre többen éltek a lehetőséggel. Mások a Roszgvardijával, az orosz nemzeti gárdával kötöttek szerződést, vagy az önkéntes alakulathoz mentek, néhányan pedig hivatásos katonák lettek. Ők biztosan nem használják a Wagner logóját, máshol viszont ezt engedélyezték a volt harcosoknak.
A minap Apti Alaudinov, a csecsen Ahmat különleges erők parancsnoka bejelentette, hogy több mint 170 volt wagneristát vettek át. Ők teljesen különálló egységet alkotnak, amely „zenészekhez” illő nevet választott magának: azt, hogy Kamerton (ami a zenei alaphang; az A hang másik megnevezése).
Ahmat-Kamerton
Utazása során a KP újságírójának több harcossal sikerült interjút készítenie. A Kamerton század-taktikai csoport Beha hívójelű parancsnoka azt mondta neki:
– Olyanok vagyunk, mint egy organizmus. A magánhadseregben szakaszparancsnok voltam. A szakasz szinte teljes egészében utánam jött. Egy csapat vagyunk.
Arra a kérdésre pedig, hogy miért tértek vissza a frontra, azt felelte: – Ez a mi munkánk; a világ legjobb munkája. Úgy érezzük, hogy szükség van ránk ezen a poszton.
A nyilatkozatából az is kiderül, hogy az alakulat elsősorban az újoncok kiképzésével foglalkozik jelenleg, ami érthető, hiszen keveseknek van akkora tapasztalata, mint nekik, elvégre a Wagner-csoport nem csak Ukrajna legvéresebb csatatereit járta meg, hanem Ázsiát és Afrikát is.
A riportban megszólaló egyik vezető oktató, „Broker” például a Kaukázusban harcolt először. Később csatlakozott Prigozsinékhoz, és Szíriában részt vett az Eufrátesz feletti összecsapásokban. A „különleges katonai művelet” kezdetén még szerződéses katonaként járt a kijevi régióban, majd hosszabbítás helyett visszatért magánhadsereghez. Megjárta Bahmutot, ahol megsebesült.
Harc az újrakezdésért
Koc haditudósításában talán az a legérdekesebb, hogy bepillantást enged a „zenészek” magánéletébe, gondolataiba – habár nem tudhatjuk, az idézetekben mennyi a propagandaelem, az utólagos kozmetikázás. A Batyal hívójelű veterán állítólag azt mondta: azért hosszabbít újra és újra szerződését, és tér vissza a frontra, mert „még nem végeztünk”.
– És anyámnak is tetszik, hogy bűnözőként mentem el otthonról, most pedig az országot védem – tette hozzá, megjegyezve: „Azelőtt csak a büntetőtelepen láttuk egymást látogatásokon. Utoljára két évvel azelőtt (, hogy csatlakoztam a Wagnerhez).”
Batyal jól érzi magát, de jobban örülne annak, ha végre béke lenne. Azt mondta, utána nem akarja folytatni a harcot. Semmi pénzért nem menne Líbiába vagy Szíriába.
– Ha eljönnek a határainkhoz, igen, fogok egy automata puskát, és kiállok a hazáért. Amíg messze vannak, addig nem megyek sehova. Sok mindent megtehetek. Például fürdőházakat, pavilonokat könnyen tudok építeni. A lényeg, hogy legyen egy fiú, aki hordja nekem a rönköket. Ezt a börtönben tanították meg nekem. Egyébként hegesztő vagyok. Tudok hegeszteni, tudok vágni. Sokoldalú ember vagyok.
– Nem fogsz unatkozni ezek után? – szögezte neki a kérdést Koc, mire a harcos azt felelte:
– Talán így lesz. De dolgoznom kell. Nem akarok visszamenni a börtönbe ezek után.
Írta a Magyar Hírlap
