Amikor a Formula Motocast stábjával együtt távoztunk a Red Bull Ringről augusztus 20-án, a kocsiban ülve egybehangzó volt a vélemény: Francesco Bagnaiának már szinte csak egy kávét kell kérnie, és a zsebében érezheti a második MotoGP-s vb-címet. Joggal éreztük így, hiszen az olasz talán karrierje legdominánsabb hétvégéjén volt túl: behúzta a pole-t és komoly fölénnyel győzött a szombati sprinten és a vasárnapi nagydíjon is.
A vb-összetettben pedig 66 pontra hizlalta az előnyét Jorge Martinnal szemben – aki akkoriban még nem is tűnt egyértelmű kihívónak, Marco Bezzecchivel és Brad Binderrel felváltva osztoztak azon a pozíción, hogy ki tud a legközelebb kerülni a címvédőhöz és alkalmanként akár le is győzni őt.
Ehhez képest most, alig bő két hónappal (és hét versenyhétvégével) később ott tartunk, hogy jó esély van rá, hogy a 2015-ös évad után ismét egészen a szezonzáróig éles maradjon a világbajnoki versenyfutás (igen, 2017-ben és tavaly is csak az utolsó futamon dőlt el a cím sorsa, de valójában Andrea Dovizioso és Fabio Quartararo esélye is már csak matematikai volt Marc Marquezzel és Bagnaiával szemben a vonatkozó években).
Nem ismerjük még az idény kimenetelét, így döntő fordulatról nem lehet beszélni, de az biztos, hogy az említett Osztrák GP-t követő barcelonai hétvége után történt változás a szezon alakulásában. Bagnaia a sprinten második lett, tovább növelve előnyét. Aztán jött a vasárnapi futam és a dermesztő baleset a második kanyarban, amikor ledobta magáról a Ducati, Binder pedig áthajtott a lábán. Csodával határos módon a címvédő megúszta némi vérömlennyel a lábában, és rajthoz tudott állni néhány nap múlva Misanóban – ahol ráadásul hiába nem volt százszázalékos, hozott két harmadik helyet.
Ám ezzel egyidejűleg váltott ritmust Martin. Nem valószínű, hogy köze volt Bagnaia katalán balesetéhez, de a spanyol egyértelműen magasabb fokozatba kapcsolt a San Marinó-i Nagydíjtól kezdődően, ahol pole-t, sprintelsőséget és nagydíjgyőzelmet szerzett. Azóta egészen félelmetes a Pramac motorosának tempója, és ami még fontosabb és változást jelent az idény korábbi szakaszához képest, hogy azt konstansan tartja is minden pályán és mindenféle körülmények között. Misanótól kezdve tulajdonképpen egyedül Indiában nem ő volt a mezőny leggyorsabbja: az új helyszínen Bezzecchi brillírozott, de Martin ott is hozott egy sprintgyőzelmet és egy vasárnapi második helyet.
A spanyol emiatt óriási lépésekben közelített Bagnaiára, aki Indiában ráadásul egy bukással könnyítette meg szatellit márkatársa dolgát. Martin Indonéziában az élre is állt a pontversenyben a sprintet aratott diadala után – hogy aztán másnap jöjjön az újabb fordulat, és ő dobja el a motort vezető pozícióból, Bagnaiának ajándékozva a győzelmet és a vb-vezetést. Ezt követte Martin érthetetlen és felesleges lágy gumis kockáztatása Phillip Islanden, ahol az utolsó körben lett elsőből ötödik, ismét pontokat kínálva tálcán Bagnaiának.
Mindezek ellenére sem beszélhetünk újabb fordulatról az említett két távol-keleti állomást illetően, ugyanis az változatlan maradt, hogy Martin volt a leggyorsabb tempóból. A két hibája után pedig a hétvégi Thaiföldi GP-n azt is megmutatta, hogy a botlásai sem ingatták meg a sebességét: a sprintet domináns módon, a futamot pedig az év versenyét eredményező kiélezett csatában nyerte meg, így Buriramban gyakorlatilag megfelezte a lemaradását a pontversenyben.
Az nem kérdés, hogy jelenleg a tempóelőny Martinnál van, a pontelőny pedig nem akkora Bagnaia oldalán, hogy azt beoszthassa a hátralévő novemberi Sepang–Katar–Valencia tripla során. Egyelőre nem is látszik, hogy a spanyol megtorpanna, az elmúlt két hónapban a legkülönbözőbb nyomvonalú helyszíneken és körülmények között uralta a mezőnyt – igaz, ahogy említett Spielbergben sem láthattuk előre a következő fordulatot…
Hátra azért ennek ellenére sem dőlhet a korábbi Moto3-as vb-első, ugyanis bár Bagnaia tempó tekintetében hátrányban van vele szemben, de az a lemaradás korántsem jelentős. Az eredménysora is beszédes: a barcelonai kiesését követően az indiai bukását leszámítva begyűjtött egy első, három második és egy harmadik helyezést vasárnaponként. Azaz bár Martin gyorsabb, a gyári ducatis nagyon is ott van a nyomában, és mint azt Mandalikában láthattuk, készen áll lecsapni a spanyol hibáira.
Viszont nem véletlen, hogy csak a vasárnapi eredménysorát említettük, ugyanis ha valamiben javulnia kell a hátralévő hétvégéken Bagnaiának, az a szombati produkciója. Bár épp a hétvégén biztosította be a legjobban kvalifikáló versenyzőnek járó díjat és nyert ezzel egy autót, valójában egy ideje már nem remekel az időmérőkön. Indonéziában és Ausztráliában sem jutott automatikusan a Q2-be, sőt előbbi helyszínen a Q1-ből sem tudta továbbverekedni magát (igaz, a 13. helyről is nyert vasárnap), és Buriramban is csak a második sort tudta megkaparintani.
Ám ami még az időmérős szereplésnél is aggasztóbb lehet Bagnaiának, hogy a sprinteken is problémákba ütközik: Mandalikában csak nyolcadik, Buriramban pedig hetedik lett, mindkétszer sok körön át beragadt az ellenfelei mögött – emiatt Thaiföldön kifejezetten mérges is volt. Ezzel úgy is értékes pontokat veszít el, hogy a sprinten kevesebb világbajnoki egységet osztanak ki, s vasárnapra rendre megtalálja az erősebb formáját az olasz.
Bagnaiának tehát egy körön és a sprinttávon kell szintet lépnie vagy megtalálnia a korábbi formáját, s a rutinját ismerve, ez alighanem meg is fog történni. Így végső soron az lehet a döntő a Martinnal vívott roppant kiélezett világbajnoki harcban, hogy melyikük követ el több – tenisznyelven szólva – ki nem kényszerített hibát. Amelyet láthattunk már mindkettejüknél jócskán: Bagnaia az évad elején és Indiában dobott el erős helyezéseket, míg Martin ugyan kevesebbszer esett el, de a Phillip Island-i említett gumiválasztása legalább akkora malőr volt, mint egy elcsúszás.
Nagy kérdés lesz, ki hogyan viseli majd a nyomást a novemberi megterhelő tripla során. Bagnaia számos alkalommal bizonyította tavaly és idén is, hogy hamar összeszedi magát a hibák után, s a thaiföldi produkciója alapján úgy fest, hogy ez Martinra is igaz: két csúnya melléfogás után tudott dominálni és késhegyre menő csatát is megnyerni. A vasárnapi teljesítménye különösképp kalapemelést érdemel, hiszen úgy kellett egyszerre ésszel motoroznia és agresszívnek lennie Binderrel szemben, hogy tudta: minden egyes pontra szüksége van, de még egy hibát nem engedhet meg magának. Maga a spanyol is elmondta: a korábbi megbicsaklások erősebbé tették.
Ugyanakkor azt is elismerte: most már elkezdte érezni a nyomást. És bár a Moto3-ban nyert vb-címet, azért a MotoGP-ben harcolni a végső sikerért más kávéház. Ez az, amiben neki nincs, Bagnaiának viszont már van tapasztalata. Persze 2022-ben teljesen más volt az olasz helyzete is: ott ő volt a felzárkózó üldöző, aki viszont egyértelműen jobb technikán ült, mint a yamahás Fabio Quartararo. Most egyforma a motor a két vb-aspiráns alatt, és a tempóelőny sem Bagnaiánál van, ami vb-harc tekintetében számára is új helyzet.
A jelenlegi 13 pontos differencia, a kirajzolódó tendencia, az elő-előforduló hibák fényében képtelenség megjósolni, ki kerül ki győztesen végül a két ducatis versenyfutásából. Az biztos, hogy bizonyos tekintetben mindenképp történelmi sikert láthatunk majd, hiszen Bagnaia lehet az első Ducati-versenyző, aki duplázni tud, míg Martin a MotoGP-érában az első motoros, aki szatellit csapat versenyzőjeként jut fel a csúcsra. De hogy ebből melyik fog megvalósulni, az megtippelhetetlen – csak az tűnik biztosnak, hogy három elképesztően izgalmas versenyhétvége vár még ránk novemberben!
Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!
formula.hu
