Határozott elképzelései voltak azzal kapcsolatban, hogy milyen autót szeretne. Jól kellett teljesítenie városban, de a hosszabb, akár több száz kilométeres távokat is könnyedén kellett vennie. Sok más márka és egy másik Suzuki-modell után Purger Zoltán egy Vitarát választott idén májusban. Azóta lassan 50 ezer kilométert tett az autóba. Arról mesélt nekünk, miért így választott, és milyenek a tapasztalatai a Suzuki mára már ikonikussá vált modelljével kapcsolatban.
Zoltán sokat vezet, a munkája miatt jelenleg hetente megteszi a Miskolc–Frankfurt–Miskolc utat, ezért fontos számára, hogy olyan autója legyen, ami minden szempontból bírja ezt. A jó motorikus tulajdonságok mellett az is lényeges volt számára, hogy kényelemben vezesse le ezt az időt. Amikor első autós élményeiről kérdeztük, 1987-be ugrottunk vissza. Ekkor szerezte meg jogosítványát, az első autója pedig egy nála egy évvel öregebb Moszkvics 408-as volt. „A nyolcvanas évek végén, még a rendszerváltás előtt járunk, akkor még sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségek, én pedig nem igazán álmodoztam olyan autóról, ami nem elérhető” – emlékezett vissza első élményeire.
Amikor arról kérdeztük, hogy mi számára a három legfontosabb dolog egy autóban, akkor szinte gondolkodás nélkül válaszolt: a kocsi fenntarthatósága, a megbízhatósága és nem utolsó sorban a kényelem. „Nem hétvégi autós vagyok, évente legalább 50-60 ezer kilométert vezetek, így mások a számomra a fontos szempontok, mint annak, aki csak ritkán ül a volán mögé, és ennek töredékét vezeti le”. Hozzátette azt is, hogy anyagi lehetőségei behatároltak, így eleve csak egy bizonyos értékhatárig gondolkodott az új autó vásárlásban.
Így esett végül a Vitarára a választása. Több tesztvideót is megnézett, utána olvasott, és amikor a tesztvezetésen kipróbálta az autót, akkor már biztos volt a döntésében. „Városban is használom, de mostanában többnyire autópályán járok. Mivel Németországban nincs sebességkorlátozás az autópályákon, így lényeges volt, hogy akár tartósan egy haladósabb tempót is bírjon a kocsi. Egyébként sokan meglepődnének, mennyi Vitarát látni a német utakon” – mondja. Zoltán számára az is fontos volt, hogy a kötelező szervizelési költségek ne szökjenek az egekbe. „Hetente több mint 2500 km-t vezetek, így elég hamar elérkezik a kötelező szerviz, hamarosan a harmadik szervizre megyek.”
Hetente teszi meg a Miskolc–Frankfurt–Miskolc távot
© Fülöp Máté
Első suzukis élménye azonban jóval korábbra nyúlik vissza: egészen 1996-ig, és egy Swift GLX-C modellig. „Akkor béreltem ki, amikor szervizben volt az akkori autóm, többször megtettem vele a Dunaújváros–Budapest távot. Az akkori viszonyok között nekem nagyon meggyőző volt. Egyszer valaki azt mondta róla, hogy ez a világ legjobb kisautója, és valóban, volt benne igazság”. Alig két év múlva pedig már a saját Swift GLX-C-jét hajtotta, évekig „nyúzták” a sokak számára ismerős, ibolyakék színű modellt. „Alig kellett szervizelni, 120 ezer kilométert vígan elautóztunk vele, talán ekkor kellett megnézetni benne először valamit. Abszolút megfizethető és megbízható autó volt, az akkori körülmények között minden szempontból jó választásnak bizonyult, akár a külsőt, akár a belsőt nézzük. Nem véletlen, hogy ennyire népszerű lett”. Zoltánék az ezt követő években több Suzuki-modellt is kipróbáltak. Volt Swift Sedanjuk, Wagon R-jük, de új típusú Swiftjük is, egy Esztergomban gyártott Fiat Sedici (Suzuki SX4) sőt, egy régebbi Vitarát is vezetett egy rövid ideig, így elmondható, hogy tényleg jól ismeri a márkát és autóit.
Amikor arról kérdeztük, hogy legutóbb miért épp a Vitarára esett a választása más modellek, akár az S-Cross helyett, azt mondta, azért, mert a Vitara szerinte vagányabb és szexibb. „Tetszik a szögletesebb vonalvezetése, a karakteresebb megjelenése és a belső kialakítása. De nyilván ugyanolyan fontos az is, hogy mennyi az autó fogyasztása és az én lágy hibrid Vitarám ebben is elég jól teljesít. Bízom benne, hogy az a 1.4-es turbómotor, ami hajtja, legalább olyan tartós lesz, mint a korábbi modelleké. Olvastam már olyat, hogy egy taxiként használt 1.4-es turbó motoros Suzuki már túl van a 400 ezer kilométeren, és eddig csak kopó alkatrészeket cseréltek rajta. Szóval bizakodó vagyok, Suzukival eddig még soha nem nyúltam mellé”. Elmondta, hogy többen is megjegyezték, hogy a Vitarában máig sok a kopogós, de egyébként tökéletesen illeszkedő műanyag: „Erről az a véleményem, hogy inkább a kopogós műanyagot és csendes, megbízható motort választom, mint a finom műanyag, de kopogós és problémás motor kombót”.
Az autóját alkalmanként felesége is vezeti, aki szintén nagyon meg van elégedve vele. „Azt szokta mondani, hogy városban verhetetlen. Gyorsan indul, rugalmas, kis étvágyú. Élvezi a vezetést, amikor nála van az autó”. A saját tapasztalatai mellett az ő véleménye is ráerősít arra, hogy a Vitara nagyon jó választás volt. Zoltán Frankfurtban dolgozik építésvezetőként, így a hétköznapokban a városon belül jár az autóval. „Hétfőtől pénteking naponta csak néhány 10 kilométert járok vele, de rugalmas és jó a fogyasztása a városi forgalomban, rövidebb távokon is”. Szerinte a mai magyar viszonyok között ez az autó mind városban, mint pedig országúton vagy autópályán elemében van. A fogyasztása pedig még akkor is szerény marad, amikor a – sebességkorlátozás nélküli – német sztrádán 160-170 km/h-s sebességgel halad. Így összességében minden fenntartási és bekerülési költséget összeszámolva is úgy véli, hogy nagyon jól választott, és minden szempontból azt kapta, amit elvárt a Vitarától.
Zoltánnal sokszor együtt utazik kutyája, Aba is
© Fülöp Máté
„Ha erre ránéz az ember, akkor ez még mindig Vitara” – hangzott az egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy szerinte miért ilyen népszerű ma is ez a típus. „Ha végignézzük az első modelltől egészen a legújabbakig, akkor látni lehet az autó evolúcióját, de úgy, hogy a saját karakterét nem vesztette el. Még mindig benne van az a kis terepjáró, aminek indult, pedig mostanra SUV-vá fejlődött. Nagyon tetszik ez a folytonosság, ami itt egyértelműen látható” – mondja Zoltán. „Ha valaki ma megkérdezi tőlem, hogy milyen autód van, és csak annyit mondok, hogy Vitara, azonnal tudja, milyen kocsiról beszélek, nem kell a vezetéknevet, a Suzukit hozzátennem”. És hogy mit jelent számára a Vitara-életérzés? „Más biztosan nem ezt válaszolná, de nekem azt, hogy egy magasabb karosszéria egy jó kilátással párosul. Olyan, mintha egy terepjárót vezetnél, de mégis majdnem mindenre használható. Földúton kátyúk között is autózhatsz, de akár az autópályán is száguldhatsz vele. Jellegzetes, merész vonalvezetés, szerintem sokkal karakteresebb, mint más modelleké”.
A vezetési élmény és vezetéstámogató rendszerek szempontjából saját Vitara GLX-jének felszereltségéből Zoltán mindenekelőtt az adaptív tempomatot emelte ki, ami a hosszú utakon jó szolgálatot tesz. Az is döntő volt számára, hogy az autó valóban biztonságos legyen, így a 7 légzsák is fontos szempont volt a választáskor. Ezeken túl kiemelte még a keresztirányú forgalomfigyelési rendszert és a holttérfigyelő asszisztenst: „Mentett már meg néhány mérges dudálástól és esetleges koccanástól” – mondja. „Nagyon hasznos a beépített navigáció is. Bár az online, telefonról tükrözött navigációt részesítem előnyben, többször előfordult, hogy internet kapcsolat hiányában vagy rövidebb távokon a saját navigációját használtam. A gyári navigáció ilyenkor is megbízhatóan és stabilan működik”.
„Nagyon szeretem ezt az autót, mert ahogy mondtam is, azt kaptam tőle, amit elvártam. Jó a fenntarthatósága, biztonságos, városban és pályán is jól megy, könnyed és rugalmas vezetés közben. Jó választás volt. És ha megkérdezik, hogy mi lesz a következő autóm, akkor egyértelműen azt mondom, hogy ha végre Európában is megjelenik, akkor egy új Grand Vitara”.
Borítókép: Fülöp Máté
HVG
