Legtöbben, akik az év bármelyik szakában kirándulnak ide, azt az Öreg-tó miatt teszik. Magyarország legrégebbi, mesterséges tava egyben a legnagyobb is. Vízfelülete 202 hektár, teljes területe 269 hektár, és a benne hullámzó víz térfogata elérheti a 4,6 millió köbmétert. Egy időre talán elég is a számokból. Inkább nézzük meg a történetét. Az Által-éren érkezik a tavat tápláló víz, ezt korábban források is kiegészítették. Egészen 1961-ig, amikor is egy tatabányai szénakna vízbetörése nem csak a tavi forrásokat, hanem a környék összes forrását elapasztotta.
Ha jócskán visszaugrunk az időben, megtaláljuk Mikoviny Sámuelt, a jeles vízrendező mérnököt. Az 1700-as években az ő tervei szabták meg a tó mai formáját. Nagyjából ezektől az időktől az Esterházy hitbizomány részeként halastóként működött 1965-ig ez a hatalmas állóvíz. A tavat ősszel leeresztik, tavasszal feltöltik. Nincs árapasztó medre – mint a völgyzárógátas tározók többségének –, ezeket a műveleteket öt zsilippel kell megoldani. Ezek közül a legkomolyabb a vecserei zsilip, ami 1986-ban kapta meg máig jól működő formáját.
Az Öreg-tó azonban nem számadataival és technikai elemeivel vonzza a látogatókat. A hatalmas vízfelület fontos vízi élőhely. Ne menjünk a víz alá, hagyjuk a halakat, és emeljük a tekintetünket az égre: jönnek a madarak hadai. A ritka madárfajok vonulásakor akár húszezernél is több madár lehet itt. Soroljuk: a vetési lúd európai telelő állományának több mint tizede száll le a vízre, de vannak itt nagylilikek, nyári ludak, rövidcsőrű ludak, apácaludak, örvös ludak és vörönyakú ludak. Igazán közönségvonzó, szó szerint felemelő látvány az itt átvonuló és a tavon telelő madársereg látványa. Megfigyelésüket a tóparton két évtizeddel ezelőtt felállított tizenegy méteres torony is kiszolgálja.
Novemberben jól nyomon követhető – a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület minden évben, november utolsó szombatján Tatára, az Öreg-tóhoz invitálja a madarak csodálóit – itt a ludak vonulása.
Az Öreg-tó partjának meghatározó része a tatai vár. Zsigmond király építette, 1409-re készült el. A négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak mára csak az egyik szárnya áll, a többi résznek csak az alapfalai. Vízi vár volt, ami azt jelentette, hogy körülötte széles, akár tizennégy méteres árkot ástak, ebbe belevezették a tó vizét, így jól védhető erődítményt hoztak létre. Aztán később jött Mátyás király, akinek egyik kedvence – ma úgy mondanánk, nyaralóhelye – volt a vár, alaposan megerősítette, és kibővítette a létesítményt. Az épület ekkor reneszánsz várkastéllyá alakult, ahol gyakori vendég volt tavaszonként Corvin Mátyás. Erre a vidékre is rázúdultak aztán a törökök, és az ekkor már végvárként szolgáló erődítményt 1543-ban elfoglalták, nagy részét elpusztították. A következő évszázadokban nagy harcok dúltak a környékén. A törökök által felrobbantott épület végül Esterházy József kezére került, és a második világháború végéig a család tulajdonában is maradt. A város neves építőmestere, Fellner Jakab 1755-ben építtette át. Ha megint nagyot ugrunk az időben, most előre, és nem merülünk el a közbülső idők egyébként rendkívül mozgalmas történetében, eljutunk a 20. század elejéig, amikor is a vár nagyjából elnyerte ma is ismert formáját. Az Öreg-tó partján, a vár sokat látott falai között ma a Kuny Domokos Múzeumot találjuk.
A tatai Öreg-tó és a vár összetartozik. Egymás részei, ha úgy tetszik. Nem is egymáséi talán, hanem annak a varázslatos vidéknek, aminek középpontja Tata városa. Aki ide jön, sétálni, futni, biciklizni vagy csak úgy, nézelődni, maga is része lehet.
Írta a Magyar Hírlap
