– Az elmúlt időszakban két fontos német tartományban, Bajorországban és Hessenben is egyszerre tartottak választást. Az eredményeket két szempontból is történelminek nevezték. Az egyik, a baloldali Német Szociáldemokrata Párt (SPD) bajorországi szereplése, csak nyolc százalékot kapott. A másik pedig, hogy a bevándorlás ellenes, határozottan jobboldali Alternatívát Németországnak (AfD), mindkét választáson a második helyen futott be, 15-16 százalékkal. Mindez azt jelenti, hogy a német társadalom centrista beállítottsága elkezdett jobbra tolódni?
– Történelmi okok miatt Németországban a tartományi választások eredménye mindig egyfajta mércéje annak, hogy a szövetségi politika milyen értékelést kap. Az a bizonyítvány, amelyet most a központi politika kapott, egyértelműen negatív. Akár jobbratolódásról is beszélhetünk. Az AfD eddig az országnak csak a keleti felén volt sikeres, most viszont mindkét nagyon fejlett nyugati tartományban kétszámjegyű támogatást kapott. Ez azt is jelzi, hogy az AfD megérkezett az ország nyugati részébe, ami világosan jelzi: a választóknak egy elég magas aránya nem elégedett az eddigi szövetségi politikával, alternatívát keres, ezért nőtt a protest szavazatok száma.
– Mi az oka, hogy a parlamenti választásokon a legtöbb szavazatot szerzett párt, az SPD, Bajorországban csak nyolc százalékot kapott?
– Bajorország egy speciális eset. A négy évvel ezelőtti választásokon is csupán 10 százalékig jutott. Akkor a bajor tartományi törvényhozásba még bekerültek a liberálisok, most pedig, öt százalék alá csúszva kiestek. Bajorország azért speciális helyzet, mert volt egy legendás miniszterelnökük, Franz Josef Strauss, aki annak idején azt mondta: „Rechts von mir nur die Wand.”, vagyis: Tőlem jobbra csak a fal lehet. Ez a jobboldali, kereszténydemokrata, konzervatív politika szempontjából egy nagyon fontos kijelentés volt. Azt jelentette, hogy a mérsékelt jobboldali tömörülés mellett ne jöjjön létre olyan erő, ami jobbról előzi a vezető kormánypártot és igazán nagyra nőhet. Ehhez képest viszont Bajorországban a kormányzó jobbközép Keresztény Szociális Unió (CSU) szintén történelmileg alacsony, de még mindig győztes, 37 százaléka mellett összesen további 30 százaléknyi választói akarat gyűlt össze –, két, a CSU-tól jobbra pozícionált párt, az AfD és a Szabad Választók részéről – ez nagyon magas arány. Ezek szerint a választók egy igen nagy része gondolja úgy, hogy a CSU-ra már rég nem érvényes Franz Josef Strauss ígérete. Ez komoly intés egyúttal minden kereszténydemokrata pártnak is.
– A választási kampányban alig lehetett különbséget tenni a szociáldemokraták és az unió pártok között. Mind a két helyen az unió pártok győztek. De a mostani választások tükrében mennyire lehet még keresztény pártnak tekinteni a CDU-t és a CSU-t?
– Ez a német kereszténydemokrácia és számos helyen a mérsékelt kereszténydemokrata pártok nagy dilemmája, hogy mit is kezdjenek a nagy „C” betűvel, vagyis a kereszténységgel. Az egyházak igen jelentősen meggyengültek az utóbbi időben. Egy nagymértékű szekularizáció mellett, a kereszténységet komolyan véve politizálni, nem egyszerű feladat. Ezek a pártok ráadásul – mint ahogy Németországban a CDU –, az elmúlt években még ezen felül is nagyon sok mindent feladtak a hagyományos keresztény értékek közül. Szimbolikus döntés volt a CDU részéről, hogy Angela Merkel idején az azonos neműek házasságát a törvényhozás engedélyezte. Bár nem volt a CDU frakció tagjai számára kötelező a tervezet megszavazása, de a többség mégis igennel voksolt. Eldöntötték az atomerőművek leállítását, ami nagyon negatív üzenet volt a meglehetősen ipar központú német gazdaságnak. Ugyan ez volt a helyzet a sorkatonaság megszüntetésével is. Ez utóbbi csak a jéghegy csúcsa volt a Bundeswehr meggyengülésében, ami napjainkra egyértelmű biztonsági kockázattá vált. Egy százmilliárd eurós gyorssegélyre kaptak ígéretet, amiből ma még nem látszik, hogy mi is lesz a sorsa. Mindez azt jelenti, hogy az elmúlt évtizedekben oly mértékben erodálódtak a hagyományos konzervatív, kereszténydemokrata értékek, hogy ez által a párt értelemszerűen elvesztette az igazán jobboldali szavazókat, akik átszavaztak most az AfD-re. A migrációs folyamatoknak ebben nagy jelentősége volt.
– Azért egy pillanatra álljunk is meg a migrációnál. Úgy néz ki a helyzet, hogy aki nem támogatja a migrációt, annak abszolút kirekesztéssel kell, számolnia a hangadó politikai elitben. Az AfD-t is kirekesztették, vagy ki akarják rekeszteni a politikai szalonokból, ami egyre nehezebb ilyen választási eredmények mellett.
– Az egész migrációs kérdés azzal indult, hogy a ’60-as évek elején, a német gazdasági csoda következtében, rájöttek, hogy kevés a hazai munkaerő, ráadásul a piszkos munkát a németek nem voltak hajlandóak elvégezni. Ennek az lett a következménye, hogy először olasz és más dél-európai országokból vendégmunkásokat hoztak, majd pedig jöttek a törökök. Ahogy azt nagyon szépen Max Frisch svájci német író megfogalmazta: Munkaerőt hívtunk és emberek jöttek. Ezt követően a különböző krízis-övezetekből, Irakból, Afganisztánból, Fekete-Afrikából további menekültek, migránsok érkeztek. Ennek következtében Németországban, a nagyvárosokban kolóniák jöttek létre, nemzetiségi alapon szerveződve, olykor több százezres nagyságrendben. Ezekről, a modern kommunikációs eszközök által folyamatosan értesülnek az otthon maradt honfitársaik is. Tudják, hogy ha átjönnek Európában, Németországban hol találják meg a korábban betelepülteket. Ehhez jött a 2015-s időszak, amikor több mint egymillió ember érkezett egyszerre.
– Pontosabban meghívták őket. Most meg ott tartunk, hogy a németek alig bírják az illegális migránsok ottani létét finanszírozni. Meddig mehet ez így tovább?
– A Willkommenskulturnak számos olyan magyarázata van, amivel a németek voltaképp saját magukat vigasztalják, vagy legalábbis keresnek magyarázatot arra, hogy miért is jó ez így. Keleten azt mondták, hogy azért, mert végre egyszer nem onnan menekülnek el, hanem oda mennek az emberek. Volt Angela Merkelnek egy nagyon érdekes mondása. Nem tartható fenn az, hogy Európa a világ GDP-jének csak 10 százalékát, a népességnek mindössze hat százalékát adja. Ugyanakkor világ szociális kiadásainak 50 százalékát költi el. De ki az, aki elmondja a választóknak, hogy ennek vége. Ilyen önsorsrontó politikus nincs. Mi következik ebből? Azok, akik a globális világ technikai eszközein keresztül ezt látják, ide jönnek és megszerzik maguknak e javakat. Az pedig nagyon is érthető, hogy egy nyomorban élő szülő a gyerekének jobb sorsot szán. Az elmúlt ötven-hatvan évben Németország így vált bevándorló országgá.
– Az illegális migránsok papírok és engedély nélkül lépik át a német határt. Azért ez óriási különbség a valódi menekültekhez képest. Akkor most miért veszik a két népességet egy kalap alá?
– Valóban van különbség a kétfajta bevándorló népesség között. Folyamatosan arról folyik a diskurzus, hogy miként lehet a jogtalanul ott tartózkodó migránsok és a menekültek között különbséget tenni. Itt azért idézzünk fel egy nagyon tanulságos történetet, különösen manapság, amikor a Hamász részéről ilyen szörnyű támadás érte Izraelt. Évekkel ezelőtt zajlott le Németországban egy olyan jelenet, amikor egy élő tévéadásban Angela Merkel, egy németül tökéletesen beszélő palesztin kislánynak próbálta elmagyarázni, hogy miért nem maradhat Németországban. A kislány sírva fakadt, mert nem értette, hogy miért akarják a német hatóságok kitoloncolni, amikor ő már integrálódott, a nyelvet is jól elsajátította, iskolába is rendszeresen jár, családjának tagjai pedig munkát vállaltak és rendesen dolgoznak. A német kancellár szerint, azért mert Németország nem tud mindenkit befogadni – e kijelentéséért meg is kapta a magáét a német médiában. Egy baloldali lap újságírója aztán a műsor után felkereste a palesztin családot, beszélgetni kezdtek, majd hirtelen Izraelre terelődött a szó. Ekkor megszólalt az apuka, hogy azért bizony Izraelnek el kéne tűnnie a föld színéről. Itt kapcsoltak a németek, hogy ezek az emberek hiába tanultak meg németül, vallásukat, meggyőződésüket, annak radikális elemeivel együtt bizony megőrizték. De igazából hasonló tapasztalatokat szereztek már a New York-i World Trade Center lerombolását követő nyomozások idején is, amikor kiderült, hogy az előkészítés nagyrészt Németországban zajlott. A legfrissebb hírek szerint a szövetségi kormány is belátja, hogy szigorítani kell a szabályokon. A társadalmi feszültségeket azonban így is nehéz lesz rövid távon kezelni, a migrációt kiváltó hatások pedig csak egyre erősödnek. Európa jövője függ attól, hogy a humanitárius elvek és a társadalom tűrőképessége miképp egyeztethető össze, lesznek-e olyan felelős politikusok, akik kellő realitásérzékkel tudják kezelni a kérdést.
Írta a Magyar Hírlap
