A közel-keleti háborús konfliktusok mindig is jelentős hatással voltak az olajpiacra, az olajellátás megszakadása vagy csökkenése által. Jelenleg egy hordó nyersolaj ára mintegy 10 százalékkal magasabb, mint a Hamász-támadás előtt. Az IMF becslése szerint az olajárak tartós, 10 százalékos emelkedése 0,15 százalékpontottal csökkenti a világgazdasági növekedést, és 0,4 százalékponttal növeli az inflációt a következő évben.
A kérdés kapcsán a Guardian elemzésében vázolt szcenáriók közül az alábbiak fordulhatnak elő:
– A legkedvezőbb esetben, ha az izraeli ellentámadás a szárazföldre korlátozódik és nem eszkalálódik a konfliktus az olaj ára stabilizálódik a jelenlegi 93 dolláros szinten, majd innen indul csökkenésnek.
– Abban az esetben, ha egy szélesebb körű regionális konfliktus bontakozik ki Irán részvételével az olajár megközelítheti a 150 dolláros hordónkénti árat, ami az USA-ban és Európában kétszámjegyű inflációt eredményezne.
A globális recesszió veszélye arra késztetné a központi bankokat, hogy csökkentsék a kamatlábakat és újraindítsák a mennyiségi enyhítési programokat. Ebben az esetben az elsődleges kockázat a Hormuzi-szoros lezárása, amelyen keresztül naponta a világ ellátásának közel 20 százaléka áramlik. Ez az LNG és földgáz árakat is súlyosan érintené.
Kiemelendő azonban, hogy a Goldman Sachs és a Morgan Stanley elemzéseiben nem várnak érdemi olajár robbanást a konfliktus kapcsán. Fontos kérdés, hogy az Egyesült Államok valóban szigoríthatja vagy fokozhatja-e az Irán elleni szankciók végrehajtását, ha Irán valamilyen formában bekapcsolódik a Hamász Izrael elleni háborújába.
A két háború (az ukrán-orosz és a közel-keleti) hatása összeadódhat, ugyanis a szankciós politika erősödő globális gyakorlata tovább terhelheti a már egyébként is „alulellátottnak” tekinthető nyugati olajpiacot, ami, értelemszerűen, a kőolaj árának emelkedését vetíti előre, hiszen a kereslet-kínálati arány eltolódik.
A Brent nyersolaj ára körülbelül 3,5 dollárral ugrott a gázai események hatására, elérte a hordónkénti 89 dollárt az első kereskedési napon (október 9-én, hétfőn) azután, hogy a Hamász október 7-én meglepetésszerű támadást indított Izrael ellen. Egy hullámzást követően múlt hét közepén 92 dollár felett tetőzött, október 23-án (hétfőn) 89,8 dolláron állt az olajár.
Az USA közben, október 12-én szankciókat vezetett be az orosz olajat szállító szállítmányozókkal szemben, megsértve a G7 (fejlett nagyhatalmak közössége) által már bevezetett árplafont. A folyamatok legnagyobb vesztese Európa lehet. A G7-ek által 2022. decemberben jóváhagyott olajársapka célja annak meggátlása is volt, hogy Oroszország 60 dollárnál (48 font) többet kaphasson egy hordó nyersolajért. A Biden-kormányzat magasabb fokozatba kapcsolt, és láthatóan másodlagos szempontként kezeli transzatlanti szövetségesei energiabiztonsági és gazdasági érdekeit, és képes akár azonnal felülírni korábbi megállapodásokat. Ugyanakkor az USA még ma is gyorsabb reagálóképességet mutat, mint az EU.
Nemrég az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma blokkolta egy egyesült arab emírségekbeli és egy másik, törökországi tankhajó tulajdonosának az Egyesült Államokban folytatott kereskedelmét. Azzal vádolják őket, hogy hordónként 75 és 80 dolláros áron szállítottak orosz olajat, miközben az Egyesült Államokkal kapcsolatban álló szolgáltatókra támaszkodtak.
Az EU és az Egyesült Királyság 2022. december 5-étől betiltotta az Oroszországból származó nyersolaj tengeri importját, ami az eddigi legsúlyosabb szankciós lépés (vagy válaszkísérlet) Oroszország fosszilis tüzelőanyagokból származó exportbevételeinek elvágása érdekében. Oroszország erősen függ az olajból származó bevételektől, mivel az egyéb forrásokból származó adóbevételei csökkentek tavaly tavasz óta. Az Unió importjának leállításával keletkezett űrt elkezdték kitölteni más jelentős országok: Kína, India, az Egyesült Arab Emírségek, Törökország, Malajzia és Szingapúr, ők több orosz olajat kezdtek vásárolni 2022 végén. 2023. február 5-étől uniós tilalom lépett életbe a finomított olajtermékekre is. A nyugati szankciók ellenére az orosz olajexport (a hordók számában) közel hároméves csúcsra ugrott 2023 márciusában, ugyanakkor Moszkva bevételei jelentősen (43 százalékkal) elmaradtak a tavalyi évhez képest – közölte idén áprilisban a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA).
Piaci szakértők szerint a szankciók más térségekből megkerülhetők, hiszen a kőolajtermékek esetében a késztermékből – az adalékanyagok miatt – szinte lehetetlen megmondani, hogy azt milyen eredetű nyersanyagból állították elő. A külföldi statisztikákból látható, hogy megkezdődött az orosz olaj reexportja (bizonyos országok felvásárolják és továbbadják, megkerülve a szankciót) és ez hatalmas környezeti károkat okoz a szállítás által. Ami – az egyébként NATO-tag – Törökországot illeti: az ország az orosz nyersanyagot saját finomítóiban fel tudja dolgozni, és azt exportálhatja tovább Európába.
A Mol eddig 200 millió dollárt fektetett a diverzifikációba, vagyis beruházáscsomaggal készül arra az esetre, ha teljesen le kellene mondania az orosz olaj feldolgozásáról, de az optimistább becslések szerint is további mintegy 500 millió dollárra és 3-5 évre van szükség. Az Európai Unió politikája ugyanakkor csődöt mondott és már-már önsorsrontónak nevezhető: hazánknak a finomítók átállításához és az új csővezetékek építéséhez is komoly támogatásra volna szüksége, és miközben Brüsszel 2 milliárd eurót folyósít a közép-európai országoknak a helyreállítási alapon keresztül, Magyarország helyreállítási tervét politikai támadásnak vetették alá, ezzel hosszú időre nehéz helyzetbe hozva a magyarokat – a tervet másfél év után hagyták jóvá.
Tény, hogy Magyarország számára most gazdaságilag is ésszerű, hogy Oroszországtól vásároljon olajat és gázt, ha azonban az ukránok leállítanák az orosz olaj tranzitját, vagy jelentősen megemelnék a tranzitköltségeket, hazánk kénytelen lenne Horvátországon keresztül drágán vásárolni az olajat, vagy költségesen harmadik országokból importálni.
Miközben az USA az Izrael ellen indított támadás után is (önkényesen) tovább szigorított az Oroszországgal szembeni szankciókon, addig azt látjuk, hogy Európának sokkal inkább az lenne az érdeke, hogy az orosz-nyugati gazdasági viszonyok javuljanak. Nemrég a Bloomberg elemzésében Julian Lee írta, hogy ideje eltörölni a szankciókat, különösen az ársapkát. Ezt pár nappal a Hamas támadása előtt írta, és elsősorban a reexport okozta környezeti és gazdasági károkkal indokolta. Mivel Oroszország a világ második legnagyobb olajexportőre, a szankciók feloldása jelentősen csökkentené egy esetleges olajár-emelkedés hatásait.
A jelenlegi uniós vezetés mellett azonban a fordulatra kevés az esély, ugyanis ezzel saját rossz politikájukat ismernék el a jövő júniusi EP-választások előtt, és az európai progresszív-baloldali erők saját szavazóik előtt is elhiteltelenítenék magukat a választási kampány során. Ez azt jelenti, hogy az USA mellett továbbra is van egy szankciópárti brüsszeli vezetés, és a legutóbbi lengyel választás is inkább erősítő hatással lehet e tekintetben.
Európai szinten eddig mérsékelt ellenállás mutatkozott a szankciókkal kapcsolatban, de kiemelendő, hogy számos politikai erő kezdeményezte kezdettől fogva a szankciók felül vizsgálatát olyan politikusokkal, mint Matteo Salvini vagy Le Pen, továbbá Robert Fico is a szankciók ellen politizál.
2022 decemberében Belgium kormányának szóvivője az uniós vezetők csúcstalálkozóján kötött megállapodás előtt így fogalmazott: „Egyre nehezebb olyan szankciókat bevezetni, amelyek elég keményen sújtják Oroszországot anélkül, hogy az EU-t túlzott járulékos károk érnék.” Fontos megemlíteni, hogy az Izraeli-palesztin háború nagy mértékben eltereli a figyelmet az orosz-ukrán háborúról, így kisebb a politikai nyomás is a szankciók fenntartásával kapcsolatban.
Az EU eddig 11 szankciós csomagot fogadott el Oroszországgal szemben. Az Európai Bizottság szerint: 2022 februárja óta az EU több mint 43,9 milliárd euró értékben tiltotta be áruk exportálását Oroszországba, és 91,2 milliárd euró értékben tiltott be áruk importálását az EU-ba. Ez azt jelenti, hogy a 2021. év szintjéhez viszonyítva az EU és Oroszország között jelenleg az export 49 százaléka és az import 58 százaléka szankciók alá esik. Oroszországból nem importálhat az EU (bár vannak kivételek, például az olaj tekintetében Magyarország): nyersolajat (és finomított olajtermékeket), szenet, acélt, aranyat (beleértve az ékszereket is), cementet, aszfaltot, fát, papírt, tengeri eredetű élelmiszereket és alkoholtartalmú italokat (így a jellegzetesen orosznak ismert kaviárt és vodkát), továbbá cigarettát és kozmetikumokat sem; illetve Oroszországba az EU területéről nem exportálható: high-tech technológia (pl. szoftverek, fejlett félvezetők, kvantumszámítógépek), bizonyos gépek és szállítóeszközök, olajfinomításhoz szükséges technológia, energiaipari berendezések, légiközlekedési és tengeri navigációs technológia és termékek, kettős (azaz polgári és katonai) felhasználású termékek, polgári célú tűzfegyverek, valamint luxuscikkek.
A konkrét személyekkel szembeni szankciók utazási tilalomból és vagyoni eszközök befagyasztásából állnak, ami azt jelenti, hogy az uniós bankokban a jegyzékbe vett személyekhez és szervezetekhez tartozó valamennyi számla befagyasztásra kerül.
Írta a Magyar Hírlap
