A Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) parlamenti államtitkára a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltárában tartott eseményen hangsúlyozta: nincs jövőnk a múltunk nélkül. Vitályos Eszter elmondta: Magyarország 1000 éves fennállása is erősen és szilárdan a múltba gyökeredzik, ezért sikeres és ezért van valódi jövőképe.
Kiemelte: a most elkészült mű hiánypótló alkotás. „Mindenki, aki értékőrző szemlélettel él és alkot a ma világában hálás Önökek, hálás a kollegáknak azért a munkáért, amelyet végeztek és végeznek nap mint nap” – mondta a levéltári dolgozókhoz és a kötet szerzőihez fordulva.
Mint mondta, sokan azt hiszik, az archívumok poros és haszontalan raktárai a letűnt koroknak, ugyanakkor előbb utóbb mindenki rájön, hogy a saját kútfőnkből a mai világban már réges-rég nem tudunk semmit.
Hozzátette: a mai kor embere szerint lexikális tudás már elavult, hisz minden hozzáférhető. „Így hát éppen ők azok, akiknek a leginkább tudniuk kell, hogy archívum nélkül elvesztünk” – fogalmazott az államtiktár, kiemelve: nekik szól ez a remekmű, amely közérthető, modern és szerethető formában hozza közelebb a múltat a jelenhez.
Szabó Csaba, az MNL főigazgatója köszöntőjében elmondta: Magyarország legrégebbi közgyűjteménye, a Magyar Nemzeti Levéltár ebben az évben ünnepli alapítása 300. és Bécsi kapu téri palotája átadásának 100. évfordulóját.
Mint mondta, az évforduló alkalmából mutatja be a Magyar Nemzeti levéltár jubileumi díszkötetét, amely a 300 év lenyomatát adja, és a levéltárnak otthont adó palota történetét dolgozza fel. A kötet a mi „névtelen hőseinknek” is emléket állít – emelte ki.
Hangsúlyozta: a kezdetektől levéltárosok nemzedékei dolgoztak azon, hogy a levéltár egyre nagyobb legyen. Mára 700 munkatárssal, 74 telephellyel az ország legnagyobb közgyűjteményévé vált.
Kiemelte: nemcsak az itt őrzött, csaknem 38 kilométernyi iratanyagra büszkék, ami a nemzet története szempontjából talán a legfontosabb iratanyagot reprezentálja, hanem magára az épületre is, amely összművészeti alkotás. A korszak legjelentősebb építésze, festői, alkotói dolgoztak azon, hogy az épület létrejöhessen.
A kötet is összművészeti alkotás: 32 ember, 32 egyéniség kellett ahhoz, hogy a csaknem 600 oldalas mű létrejöjjön – mondta, köszönetet mondva a szerzők mellett Reisz T. Csaba szerkesztőnek, a grafikai tervezést, tördelést végző Nagy Attilának, a tíz intézménynek, akik iratanyagaikkal, fotóikkal, tudásukkal segítették a kötet létrejöttét és főigazgatóként hivatali elődeinek is.
Turi Attila építész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke az épületről beszélt, amely, mint mondta, 12 évig kereste megfelelő helyét a Várban és környezetében. Szólt az építészről, a szerkezettudomány és a hagyomány alapján alkotó zseniről, Pecz Samuról, akinek munkái a mai napig városaink jeles, megbecsült épületei.
Romsics Ignác, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem tanára elmondta, hogy levéltárosként kezdte pályáját, és ez olyan tapasztalattal ruházta fel, ami egész pályáján elkísérte.
A kutató kiemelte: a levéltárak, az egyetemek, a kutatóhelyek együttesen elősegítik a magyar történetírás ügyét, amely levéltárak nélkül még a digitális korban sem lehetne ugyanaz, mint vele együtt.
A kötetet Ress Imre, az MTA BTK Történettudományi Intézet nyugalmazott tudományos főmunkatársa, a kötet lektora mutatta be. A reprezentatív kötet ismerteti az intézmény és a palota építésének históriáját, a történeti háttér bemutatása mellett a kuriózumokat sem mellőzve, új kutatásokra építve, illusztrációkkal színesítve.
Írta a Magyar Hírlap
