MH/MTI
2023. október 23. hétfő. 22:33
Magyar Levente hétfőn a Kolozsvári Állami Magyar Színházban rendezett október 23-i megemlékezésen rámutatott: felemelő érzés a magyarság össznemzeti ünnepét a külhoni magyarok körében megülni, akik anyaországi nemzettársaiknál sokszor mélyebben, tudatosabban és példaértékű méltósággal ápolják nemzeti örökségüket.
Kifejtette: a közép-európai népek – és a magyaroknak kiváltképp – sokkal intenzívebben benne élnek a történelemben, mint a kevésbé hányatott sorsú európai népek: a múlt lezáratlanságának érzésével kell együtt élniük, a sztálinista terror, a kitelepítések, a második világháború pusztítása, a zsidóüldözések emléke és a szétszakítottság még ma is élő százezrek alapvető élménye, mindezt pedig a nyugatiak nem értik.
Magyar Levente szerint a hit a magyarok ősi szabadságvágyában mutatkozik meg, a reményben, amely a legyőzhetetlennek tűnő túlerővel is harcba száll és amely az együttérzésen és szolidaritáson is túlmutat és az önfeláldozásban testesül meg – részletezte.
Megállapította: az utóbbi évek, hónapok eseményei azoknak is bebizonyították, hogy a történelemnek nincs vége, akik az elmúlt évtizedekben egyéni és nemzeti életstratégiát alapoztak erre, így a mostani „sötét időkben” kiemelten fontossá vált 1956 iránymutatása. Közös önvizsgálatra kérte hallgatóságát: vajon az ő nemzedékük is készen áll-e arra, hogy az elődök magas mércéjéhez hasonlóan helytálljon, „ha érte is eljön az ő 56-ja”.
„Valójában csak akkor van jogunk ’56-ot megünnepelni, ha annak példáját magunkra nézve minimum irányadónak, de inkább egyenesen kötelezőnek érezzük” – szögezte le Magyar Levente.
Az ünnepségen Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a magyar szabadság legsűrűbb hónapjának nevezte az októbert, amikor mindössze 17 nap választja el egymástól az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverésének és az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóját. Rámutatott: az erdélyi magyaroknak különösen fontos a szabadságharcra, az ’56-os forradalomra való emlékezés, hiszen a magyar szabadságharcok történetei erdélyi történetek, közös magyar történetek is.
„A ’48–’49-es szabadságharc pár száz kilométerrel odébb, Pesten kezdődött, de az utolsó nagy csatákat Erdélyben vívták, és Világosnál ért véget. A nagyszüleink és dédszüleink még ismertek honvédeket, és Gábor Áron, Bem apó történetein nőtt fel számos nemzedék; 1956 is pár száz kilométerrel odébb kezdődött, majd kicsit másként, de Erdélyben is zajlott” – állapította meg az RMDSZ elnöke. Felidézte: az egyetemisták Temesváron, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Bukarestben szolidárisak voltak a budapesti szabadságharcosokkal, szervezkedtek és reménykedtek a változásban.
Kelemen Hunor szerint az erdélyi magyarok egyéni és közösségi szabadságába lépten-nyomon belegázolnak ma is, ezért az érte vívott küzdelemnek folyamatosnak kell lennie.
„Ebben a hónapban a legsűrűbb a szabadság a levegőben. Merítsünk erőt belőle az év többi napjára is!” – zárta beszédét az RMDSZ elnöke a kolozsvári megemlékezésen, ahol a köszöntőket követően bemutatták az 1957-ben 24 évesen kivégzett forradalmár, szigorló orvos Tóth Ilona életéről szóló Őrizd a lángot! című rockoperát.
Kolozsváron hétfőn egész napos rendezvénysorozattal emlékeztek meg az 1956-os forradalom kitöréséről: délben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karán rendeztek tudományos konferenciát, kora délután a belvárosi unitárius templomban tartottak az ’56-os hősök emlékét idéző ökumenikus istentiszteletet.
A sétatéri ’56-os emlékműnél rendezett koszorúzáson Dávid Gyula, a Magyar Érdemrend középkeresztjével kitüntetett irodalomtörténész, volt politikai elítélt elevenítette fel az 1956-os magyar forradalom által Romániában kiváltott szolidaritási hullámot és az erdélyi magyarság ellen ennek ürügyén indult megtorlást.
A Kolozsvári Állami Magyar Színházban rendezett gála után a megemlékezéseket fáklyás felvonulás zárta a színháztól Mátyás király szülőházáig, illetve a Házsongárdi temetőig terjedő útvonalon.
Írta a Magyar Hírlap
