Az M1 Híradót Kárpátaljáról tudósító K. Debreceni Mihály kifejtette, hogy a háborús tél átvészeléséhez elsősorban biztonságos helyen kell tartózkodni. A többi pedig attól függ, hogy a hadban álló ország melyik részén él az ember. Ha a keleti felében, vagyis a fronthoz közeli részében, akkor ott a tartós élelmiszertől az ivóvízen és a zseblámpán át, a gyertyán és tűzifán keresztül a meleg ruházatig mindenre szükség lehet.
Ki tudja ugyanis, hogy mit hoz a háború, és hány napot kell a bombázások miatt az óvóhelyen tartózkodni.
Ha azonban Ukrajna békésebbnek mondható, a harci cselekményektől mentes nyugati részében lakik valaki, akkor is fel kell készülnie a legrosszabbra – vélik a hatóságok.
Itt is érdemes félretenni tartós élelmiszerből, gyertyából, beszerezni áramfejlesztő berendezést és hozzá tartalék üzemanyagot, valamint még tűzifát is.
Azt is tanácsolják, hogy minden háztartásban legyen külső akkumulátor a telefonok feltöltéséhez.
Nem tudni ugyanis, hogy lesznek-e a tavalyihoz hasonló orosz rakétatámadások, melyek az energia-ellátórendszert támadták, és melynek következtében öt hónapon át, múlt októbertől idén februárig, alig volt áram a fél európányi országban.
Több mint hatszáz napja tart Ukrajnában az a háború, amely több millió embert tett földönfutóvá, és egy egész ország életét keserítette meg.
A bombázások elől az ország keleti, déli és középső részeiből százezrek, milliók indultak útnak, hogy az Európai Unióban vagy pedig az ország nyugati felében találjanak menedéket.
Aki úgy döntött, hogy Ukrajnában marad, annak hozzá kellett szoknia az új valósághoz, és fel kellett fognia azt, hogy már semmi sem olyan, mint 2022. február 24-e előtt volt.
Nem elég a háború, azt követték a gazdasági nehézségek is: áremelkedések, kevés jól fizető munkahely, helyenként pedig munkaerőhiány.
Egy friss kijevi felmérés szerint Ukrajnában jelenleg több mint 21 százalékos a munkanélküliség. A háború miatt olyan afrikai országok között találta magát egy rangsorban Ukrajna, mint Gabon, Kongó, Dzsibuti, Angola, Botswana vagy éppen Szváziföld. Ennek a problémának a felszámolása a háború után nagyon sok időt és pénzt fog felemészteni.
Még nagyobb kérdést vet fel az ukránok szerint az, hogy azok közül, akik a háború ideje alatt külföldre menekülnek, hányan térnek majd haza? Ki fogja újjáépíteni az országot?
Hány évre lesz szükség minderre? Ezeket a kérdéseket egyelőre senki sem tudja megválaszolni, mint ahogy azt sem, hogy meddig fog még tartani a háború.
Nem beszélve arról, hogy meddig fog még tartani a katonai mozgósítás, és hány családnak kell eltemetnie még a fronton elesett hozzátartozóit. Nemcsak ukránok, de kárpátaljai magyarok is elesnek, és mostanra már ezen a vidéken is mindennapossá váltak a katonatemetések.
A mostani bizonytalanságban jelenleg csak egy dolog biztos, hogy a segélyszállítmányokra és az eddigi összefogásra, amit a magyarországi és a kárpátaljai magyarok tanúsítottak a bajba jutott ukránok irányába, a jövőben is szükség lesz.
Jól fog jönni még minden gyógyszer- és élelmiszeradomány, áramfejlesztő berendezés és minden olyan termék, eszköz vagy éppen ruházat, ami segíteni tud azokon az embereken, akik mindenüket elvesztették a háborúban, illetve azokon, akik a sajátjukat is odaadva, éppen rajtuk segítenek.
Írta a Magyar Hírlap
