– Az északkeleti átjáró – az Atlanti-óceántól, az orosz Északi-tengeren keresztül egészen a Koreai-félszigetig húzódik – a klímaváltozás következtében az eddigi két nyári hónapon túl, hosszabb ideig is hajózható. Hány jégmentes hónap áll rendelkezésre a hajózás számára egy évben?
– A jégmentes időszakok hosszabbodása az északkeleti átjárónál a klímaváltozástól függ, amit nem lehet előre pontosan meghatározni, mindig az adott év időjárási körülményei alakítják. Az általános tendencia az, hogy a klímaváltozás hatására hosszabbodnak a jégmentes időszakok, ami pedig lehetővé teszi a hajózás számára az útvonal hosszabb ideig tartó használatát a térségben. Ez azonban évente eltér és nagyban az időjárási körülményektől is függ, így konkrét számokat nehéz mondani. Mivel az északkeleti átjárón a jégviszonyok gyakran kiszámíthatatlanok, így a jégtörő hajók kísérete elengedhetetlen az ehhez az időjárási viszonyokhoz nem megfelelően kialakított kereskedelmi hajók kíséretéhez, hogy azok biztonságosan célba érjenek.
Zoltai Alexandra Az Északi-sarkon a biztonság nagyon törékeny alapokon nyugszik
Fotó: SZTE/Kovács-Jerney Ádám
– Hosszú ideig elsősorban csak Oroszországot érdekelte az északkeleti átjáró adta előnyök. Most azonban Kína, amely északi-tengeri hatalomnak nyilvánította magát, komoly érdeklődést mutat a térség iránt. Ma már Amerika is ott van az érdekeltek sorában. Folyik a verseny a hajózási útvonalért?
– Igen, folyik verseny az északkeleti átjáró kihasználása miatt, és több ország, köztük Oroszország, Kína és Amerika is komoly érdeklődést mutat a térség iránt. Az északkeleti átjáró hajózás szempontjából stratégiailag fontos terület lett a geopolitikai és gazdasági előnyei miatt. Egyes országok és vállalatok a térség fejlesztésére és az útvonal hatékony kihasználására összpontosítanak. Oroszország régóta részt vesz az északkeleti átjáró fejlesztésében és használatában, mivel a terület nagy része az orosz Északi-tengeren található, és az ország saját hajózási érdekeltségekkel rendelkezik a régióban. Kína is komoly érdeklődést mutat az északkeleti átjáró iránt, és a kínai kormány jelentős erőforrásokat fektet az infrastruktúra fejlesztésébe és az útvonal hatékony kihasználásába. Kína azonban sokáig nem rendelkezett nyilvános stratégiával az Északi-sarkot illetően, erre csak 2018 januárjában került sor, amikor is kiadásra került Kína első északi-sarki fehérkönyve, amely pótolta ezt a hiányt. Ebben úgy azonosítja magát, mint „sarkközeli” állam, amellyel a nemzetközi közösség számára is világosan jelezte, hogy komoly stratégiai szándékokkal rendelkezik az Északi-sarkot illetően. Sőt a fehérkönyv már nyilvánossá is tette, hogy a régiót is be kívánják csatolni a kínai gigaprojektbe, az Övezet és Út kezdeményezésbe. Amerika is érdeklődik a térség iránt, mivel az északkeleti átjáró jelentősen lerövidítheti az útvonalakat az Atlanti-óceán és az Északi-tenger között, ami kereskedelmi és stratégiai előnyöket kínálhat az országnak és az amerikai cégeknek is.
– Az északkeleti átjáró körülbelül két héttel rövidíti meg a Távol-Keletről Európába, illetve vissza, az útvonalon közlekedő hajók menetidejét? Mennyire jelent ez konkurenciát a Szuezi-csatornának?
– Az Észak-Európából Kelet-Ázsiába történő szállítás általában a Szuezi-csatornán keresztül történik, ami körülbelül 30 napot vesz igénybe. Azonban Európa – Kelet-Ázsia viszonylatban az Északi-tengeri útvonalat használva –, Oroszország északi partja mentén, az út mindössze csak 18 napig tartana, és a távolság körülbelül 11 500 tengeri mérföldről – egy tengeri mérföld 1.852 kilométer – hozzávetőlegesen 6 900 tengeri mérföldre csökkenne. Ez a lerövidített menetidő különösen vonzó lehet a kereskedelmi vállalatok és hajózási cégek számára, mivel időt és költségeket takaríthatnak meg. A Szuezi-csatorna hagyományosan fontos hajózási útvonalnak számít, azonban az egyre inkább biztonságosabban hajózható északkeleti átjáró komoly kihívást is jelenthet számára. Azt azonban mindenképpen hozzá kell tenni, hogy az északkeleti átjáró gyakorlatilag csak Európa és a Távol-Kelet viszonylatában jelenthet komoly alternatívát a Szuezi-csatornához képest. A lerövidített menetidő és a versenyképesebb szállítási költségek miatt néhány vállalat és kereskedelmi érdekeltség inkább az északkeleti átjárót választhatja a Szuezi-csatornával szemben. Ennek következtében a Szuezi-csatorna forgalma csökkenhet, ami jelentős bevételkiesést okozhat Egyiptomnak, illetve a csatorna üzemeltetőjének. Az észak alternatív útvonal ugyan okozhat bosszúságot a Szuezi-csatornának, de még mindig egy sokkal biztonságosabb és megbízhatóbb útvonalnak számít a Szuezi-csatornán keresztül szállítani, mint északon. Viszont az északkeleti átjáró fejlődése és egyre inkább forgalmasabbá válása ösztönözheti az érintett régiókat és országokat, hogy fejlesszék az infrastruktúrát, hogy versenyképesebbé és vonzóbbá tegyék saját hajózási útvonalaikat és megtartsák pozíciójukat az északival szemben.
Hajózási útvonalak Nyugat-Európa és Dél-Korea között. A kék az északkeleti átjárón át, a piros a Szuezi-csatornán keresztül
Fotó: Wikipedia/Collin Knopp-Schwyn and Turkish Flame
– Azt állítja, hogy a Szuezi-csatornán még mindig egy sokkal biztonságosabb és megbízhatóbb útvonalnak számít, mint az északkeleti átjáró. A kiszámíthatatlan időjárás valóban fontos szempont, csakhogy most éppen izraeli-palesztin háború folyik a térségbe, a Szuezi-csatorna közvetlen közelében. Ennek kimenetele éppen olyan kiszámíthatatlan, mint északon a jég visszahúzódása. A konfliktus mennyiben befolyásolja Szuezi-csatorna forgalmát és mennyire hozza előnyösebb helyzetbe az északi hajózási útvonalat?
– Az izraeli-palesztin konfliktus valóban jelentős hatással lehet a térség stabilitására és a tengeri kereskedelmi útvonalakra is, így komoly biztonsági kockázatokat jelenthet a Szuezi-csatorna hajózási forgalomára is. Az üzemeltető esetleg hajózási zárlatot rendelhet el, vagy bizonyos korlátozások alá vetheti a csatorna forgalmát. Ezáltal pedig valóban csökkenhet a Szuezi-csatorna megbízhatósága és biztonsága. Az északkeleti átjáró, jelenleg valójában kevésbé érintett az ilyen konfliktusoktól és a politikai stabilitás miatt sok hajózási szakértő szerint megbízhatóbb és biztonságosabb alternatíva lehet. Azonban az időjárás kiszámíthatatlansága és az a tényező, hogy a hajók nem megfelelőek az ottani időjárási körülményekhez sok szállító céget visszarettent az északi útvonal használatától. De minden bizonnyal hosszútávon az északi hajózásra is fel fognak készülni ezek a cégek, hogy diverzifikálni tudják az útvonalaikat és egy esetleges geopolitikai konfliktus se okozzon kiesést számukra.
– A Szuezi-csatorna forgalmának kiesése jelentős bevételtől fosztaná meg Egyiptomot, illetve a csatornát üzemeltető vállaltot. Egy újabb konfliktus elébe nézünk?
– A Szuezi-csatorna Egyiptom egyik legfontosabb bevételi forrása, és a csatorna üzemeltetése jelentős gazdasági előnyökkel jár az ország számára. A csatorna biztosítja az áruk és a kereskedelmi hajók gyors áthaladását a Földközi-tenger és a Vörös-tenger között, és az üzemeltetésből származó díjbevételek jelentős részét képezi az egyiptomi költségvetésnek. Amennyiben a Szuezi-csatorna forgalma csökkenni kezdene a versenytárs, az északkeleti átjáró térnyerése miatt, ez komoly gazdasági nehézségeket okozhat Egyiptom számára. Az ország számára kieső bevétel miatt az ebből eredő gazdasági nyomás növekedhet, és ennek politikai és gazdasági következményei is lehetnek. Bár teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy konkrétan egy újabb konfliktus alakulhat-e ki emiatt, Egyiptom valószínűleg igyekszik megvédeni a Szuezi-csatorna fontosságát és versenyképességét. Ez főként a későbbiekben lesz érdekes, amikor a klímaváltozás hatására a jégtakaró olyannyira visszahúzódik, hogy egész évben járhatóvá válik az északkeleti átjáró, sőt már esetleg jégtörő hajókra sem lesz szükség az azon való hajózáshoz.
– Az északkeleti átjáró mentén jelentős földgáz- és kőolaj lelőhelyek vannak. Ezeknek a mezőknek a kitermelése nagyban befolyásolná a globális fosszilis energiahordozók piaci árát. Arról már nem is beszélve, hogy a kitermelést végző ország számottevő bevételhez is jutna. Már folyik a konkurenciaharc?
– Kutatások szerint az Északi-sarkvidéket borító jég alatt hatalmas olaj- és földgázlelőhelyek találhatók, a Föld még fel nem tárt tartalékainak több mint 20 százaléka itt található. Így igen, az északkeleti átjáró mentén található fosszilis energiahordozók (földgáz és kőolaj) kitermelése jelentősen befolyásolná a globális energiapiaci árakat, mivel az új kitermelési források növelhetik a kínálatot. Emellett a kitermelést végző országok is jelentős bevételhez juthatnak a fosszilis energiahordozók értékesítéséből. Éppen ezért több ország is érdeklődik ezeknek a készleteknek a kitermelése iránt (nem csak északi-sarkvidéki országok, például Franciaország, Kína, stb), és verseny zajlik az energiahordozók kiaknázásáért. Az országok közötti verseny lehetőségeket és kockázatokat is hordoz magában, ez a verseny geopolitikai feszültségekhez is vezethet, különösen, ha az érintett országok érdekeltségei ütköznek, és a terület iránti igények növekednek. A kitermelés és az infrastruktúra fejlesztése kapcsán pedig ezeknek az országoknak figyelembe kellene venniük a fenntartható fejlődést, a környezetvédelmet és az éghajlatváltozást is, amelyek tovább bonyolítják a helyzetet. A megfelelő irányítás és a diplomáciai együttműködés kiemelten fontosak lesznek annak érdekében, hogy a fosszilis energiahordozók kitermelése ne vezessen konfliktusokhoz és fenntartható módon történjen.
– Úgy néz ki, hogy Oroszország az északkeleti átjáró minden előnyének kihasználásában már előbbre tart. Múlt hónapban Oroszország először szállított LNG-t Kínába az északkeleti átjárón. Moszkva mennyire használja ki azt, hogy földrajzilag a legelőnyösebb helyzetben van?
– Oroszország adja ugyanis az Északi-sarkvidék lakosságának közel felét, az Északi-sarkvidék partvonalának több mint felét, és az Északi-sarkvidék ipari kapacitásának többségét. Emellett Moszkva nagymértékben birtokolja a sarkvidéki energiahordozók kitermelési, valamint az Északi-sarkvidék vizeinek halászati és hajózási jogait is. Oroszország tehát kihasználja ezeket az előnyeit az északkeleti átjáró terén is. Oroszország fokozatosan fejleszti az infrastruktúrát a térségben, beleértve a kikötőket és a hajózási létesítményeket, hogy növelje a hajózás és a kereskedelem hatékonyságát. Az északkeleti átjárón keresztüli hajózás növelése és az LNG-szállítás Kínába az északkeleti átjárón jelzik, hogy Oroszország kihasználja a régióban rejlő lehetőségeket. Az Oroszország által követett stratégia számos gazdasági és geopolitikai előnnyel jár, és erősíti az ország pozícióját az északkeleti átjáró kihasználásában. Ugyanakkor hozzájárulhat a térségben zajló verseny fokozódásához és a geopolitikai feszültségek növekedéséhez más érdekelt felekkel.
– Az orosz haditengerészet két flottája múlt hónapban az északi térségben jelentős hadgyakorlatot tartott. Augusztusban pedig orosz és kínai közös demonstráció volt az amerikai felségvizekkel közvetlenül határos vizeken. Mennyire zárható ki egy katonai konfrontáció lehetősége a térségben?
– Az északi térségben folytatott orosz hadgyakorlatok és az amerikai felségvizekkel közvetlenül határos vizeken tartott orosz-kínai demonstrációk az északkeleti átjáró geopolitikai felértékelődését és növekvő feszültségeket mutat. Bár mindenki igyekszik elkerülni egy tényleges katonai konfliktust az északi régióban, ez nagyon törékeny alapokon nyugszik, hiszen az országok között megindult a verseny az új hajózási útvonalakért, az új nyersanyag erőforrásokért, halászati javakért, amely komoly geopolitikai és biztonságpolitikai kérdéseket vet fel. Az érintett országok közötti rivalizálás és a térség militarizálódása pedig fokozza ezeket a feszültségeket. Fontos a diplomáciai erőfeszítések és a párbeszéd előmozdítása annak érdekében, hogy megelőzzék a konfliktust, és a nemzetközi jogrend keretében rendezzék a vitás kérdéseket. Az északkeleti átjáró területe a nemzetközi politika és biztonság szempontjából is komplex, és ennek kezelése diplomáciai megoldásokat és a párbeszédet kíván. Bár léteznek különféle testületek, például az Északi-sarki Tanács, és jogi eszközök is, például az ENSZ Tengerjogi Egyezménye, a központi szabályozó nemzetközi szerződés hiánya miatt a régió mégis tele van irányítási hiányosságokkal ideértve: korlátozott párbeszéd és hiányzó átláthatóság a katonai kérdéseket illetően, korlátozott képesség a kormányzati megállapodások végrehajtására, valamint feszültség az integráció iránti növekvő igény és a sarkvidéki államok érdekei között. Azáltal, hogy az Északi-sarkvidék szerepe egyre fokozódik a geopolitikai színtéren és a klímaváltozás kezelése is egyre sürgetőbbé válik, elengedhetetlen, hogy megalkossanak egy specifikusan a régió adottságait és körülményeit figyelembe vevő szabályozást, de ehhez az egyes országok pozitív hozzáállása is elengedhetetlen, hogy félretegyék nézeteltéréseiket egy nagyobb jó érdekében.
Írta a Magyar Hírlap
