A Bundesbank a teljes 2023-as évre Németország 0,3 százalékos gazdasági visszaesését prognosztizálja, amit alátámaszt, hogy a GDP az elmúlt három negyedévben nem tudott növekedni. Az idei recessziót 2024-ben 1,2 százalékos, 2025-ben pedig 1,3 százalékos növekedés követheti. Ezzel Németország lesz a hét nagy fejlett gazdaság (G7) egyetlen olyan tagja, amely 2023-ban zsugorodik, ami már csak azért is elgondolkodtató, mert még a szankcionált Oroszország is növekedést produkálhat – állítja a Nemzetközi Valutaalap. Ennél viszont fontosabb, hogy az IMF szerint Németország a következő öt évben is lassabban fog növekedni, mint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Spanyolország. A német lassulás pedig az azt kiszolgáló magyar gazdaság számára sem kecsegtet biztató jövővel.
Nem csoda, hogy felerősödött a vita arról, hogy Németország ismét „Európa beteg emberévé” válik-e, ahogy az újraegyesítés utáni időszakban, a 90-es évek végén nevezték. Akkor Gerhard Schröder kancellárnak sikerült olyan reformokat elindítania, amelyek hosszú időre feltörekvő pályára állították a német gazdaságot, kimozdítva a 2002-ben és 2003-ban tapasztalt deflációból. Az biztos, hogy a dolgok nem olyan riasztóak, mint 1999-ben voltak, de sokak szerint most is hasonló mértékű reformokra lesz szükség ahhoz, hogy orvosolni lehessen azokat a strukturális problémákat, amelyeket a világjárvány, az ukrajnai háború és az infláció nem okozott, hanem inkább a felszínre hozott Európa legnagyobb, és a világ negyedik legnagyobb gazdaságában.
Aggasztó gazdasági mutatók
Tíz éve még Németország az újabb gazdasági csodát ünnepelte, 2010 és 2015 között évente átlagosan 2,1 százalékkal növekedett. Az euróövezet – a német gazdaság nélkül – ugyanebben az időszakban évi átlag 0,8 százalékkal nőtt csupán. 2016 és 2022 között aztán az euróövezet többi gazdasága felgyorsult, Németország pedig veszített lendületéből. A monetáris unióban (Németország nélkül) a GDP növekedése 2016 és 2022 között évente átlagosan 1,7 százalék volt, míg Németországban 1,1 százalékra lassult.
Jelenleg a gazdasági növekedésnek olyan ellenszéllel is meg kell küzdenie, mint az Európai Központi Bank monetáris politikai szigorításának hatása és a magas – bár szeptemberre jelentősen, 6,1-ről 4,5 százalékosra lassuló – infláció, valamint egyik legnagyobb exportpiacának, Kínának a gazdasági megtorpanása. Mindezek ráadásul olyan strukturális kihívásokkal esnek egybe, mint a német energiaipari átállás, a világgazdaságban bekövetkező változások, valamint Németország digitalizációba, infrastruktúrába és oktatásba beruházásainak komoly elmaradása. A Covid-19 járvány és az ukrajnai háború csak felszínre hozták a problémákat, de Németország nemzetközi versenyképessége már ezek előtt is romlott. Ezek a hiányosságok a költségvetési megszorítások és az elmúlt évtizedben alkalmazott rossz politikai preferenciák hátulütői – állítja a Carsten Brzeski, az ING Bank vezető elemzője.
Az elmúlt években Németországban azért is csökkent a beruházások mértéke, mert az ország belekényelmesedett az olcsó energiaimport és a kiemelkedő mérnöki képességeire építő áruexport működő üzleti modelljébe. Míg 2010 és 2015 között az állóeszköz-beruházások évente átlagosan 4,4 százalékkal nőttek, addig 2016 és 2022 között a növekedés mindössze 3,1 százalék volt.
Az euróövezetben a gazdasági növekedéshez hasonlóan ebben is éppen ellenkező a tendencia. Németországot nem számítva az euroövezet állóeszköz-beruházásai 2010 és 2015 között évente átlagosan 1,9 százalékkal nőttek, míg a 2016-2022 közötti időszakban a beruházások átlagos éves növekedése már 4,9 százalék volt.
A német üzleti modell felett eljárt az idő, felül kell vizsgálni
Németország évtizedeken át felülteljesített a hagyományos iparágakban, miközben elhanyagolta, hogy újakba fektessen be. A költségvetési szigorhoz ragaszkodás és az eddigi teljesítménnyel való túlzott elégedettség az állami beruházások elmaradásához vezetett: az ország összes informatikai beruházása a GDP arányában kevesebb, mint fele az amerikai és franciaországi értékeknek. A bürokrácia elburjánzása is akadályt jelent: egy vállalkozás működtetésére vonatkozó engedély megszerzése 120 napot vesz igénybe – kétszer annyi időt, mint az OECD átlaga. Ehhez járul még a geopolitikai helyzet romlása, a szén-dioxid-kibocsátás visszafogásának költségei és az idősödő népesség miatt fogyatkozó munkaerő.
A gazdaság előtt álló strukturális átalakulásoknak viszont komoly ára van. A fentiek mellett elég itt csak az energiaigényes termelésre gondolni, és arra, hogy a német gazdaságban más európai országokkal ellentétben továbbra is az ipari termelés a domináns. Németország ipari szektora közel kétszer annyi energiát használ fel, mint a következő legnagyobb Európában, és fogyasztóinak sokkal nagyobb a szénlábnyoma, mint Franciaországban vagy Olaszországban. Az olcsó orosz gáz már nem opció, és az ország látványos öngóllal elfordult az atomenergiától is. Az áramhálózatokba történő beruházások hiánya és a lassú engedélyezési rendszer akadályozza az olcsó megújuló energiára átállást, ami azzal fenyeget, hogy a gyártók versenyképessége csökken.
Az élelmiszer-, ital- és dohánytermék-gyártásban például a teljes energiafogyasztás több mint felét földgázból fedezik, a vegyiparban ez az arány 40, a gépiparban 36 százalék, miközben a megújulók aránya mindháromban csupán egy százalék körül van. A földgázfelhasználásról a környezetbarátabb termelési formákra való áttérés kezdetben termelékenységcsökkenéssel jár, és ennek következtében a termékek drágulnak.
Az olcsó energia mellett a másik növekedési hajtóerő, az export is dadog. Egyrészt Kína és az Egyesült Államok gazdasági növekedésének lassulása megterheli a német exportot, ráadásul az orosz piac is kiesett. Ha mindkét fő kereskedelmi partner gyengélkedik, az automatikusan nem jelent jót a német kereskedelem számára sem: az összes nagy nyugati gazdaság közül Németország a leginkább kiszolgáltatott Kínának. A Volkswagen például autóinak 40 százalékát Kínában adja el. Tavaly a Németország és Kína közötti kereskedelem 314 milliárd dollárt tett ki. (Németország teljes nemzetközi árukivitelének 9,9 százaléka az USA-ba, 6,8 százaléka pedig Kínába irányult.) A jelenlegi helyzetet jellemzi, hogy Kínában a német autógyártók alulmaradnak a piaci részesedésért folytatott küzdelemben a hazai versenytársakkal szemben. De az sem tesz jót, hogy több német autógyártó az Egyesült Államokban terjeszkedik, a hazai gyártást támogató nagyon jelentős amerikai kormányzati ösztönzők miatt.
Másrészt, az általunk ismert globalizált világ meg fog változni. Ez nem feltétlenül deglobalizációt jelent, hanem inkább azt, hogy a kereskedelmi kapcsolatok megváltoznak. Legyen szó az ellátási láncok elmúlt években bekövetkezett zavarairól vagy geopolitikai feszültségekről, mindenképpen indokolt a kereskedelmi partnerek diverzifikálása, és ha lehetséges, a termelés közelebb hozása az otthonunkhoz. Emellett az érzékenyebb gyártási területeken, ahogy a Nyugat „kockázatmentesíti” a Kínával való kapcsolatait, néhányat teljesen fel kell majd számolni. Ez az átalakulás azonban hatékonyságvesztéssel és magasabb árakkal is jár majd.
A beruházások elmaradása csökkenti a versenyképességet
A beruházások általános hiánya az infrastruktúra romlásában mutatkozik meg, amelyben annak is komoly szerepe volt, hogy a német kormányok fétisként kezelték a költségvetési szigort. Az egyik jelentős probléma, hogy a németországi digitális infrastruktúra messze elmarad a fejlett gazdaságokétól, és hatalmas fejlesztésre szorul. Például az üvegszálas kapcsolatok aránya az összes szélessávú internet előfizetésen belül 2022-ben csak mintegy 8 százalék volt, miközben az OECD-átlag ugyanebben az évben elérte a 36 százalékot, ami éppen megegyezik a magyar aránnyal, de például Litvániában, Svédországban és Spanyolországban meghaladja a 80 százalékot, megközelítve a japán és dél-koreai szintet.
„Úgyszólván átaludtunk egy kihívásokkal teli évtizedet” – mondta Moritz Schularick, a Kieli Világgazdasági Intézet (IfW) elnöke.
Bár Németország nem költekezhet olyan szabadon, mint a 2010-es években, amikor a kamatlábak alacsonyak voltak, mégis elhibázott gazdasági modell lenne, ha azért mondanának le a beruházásokról, hogy megfékezzék a többletkiadásokat.
Az öregedő társadalom következményei
A demográfiai változások az elkövetkező években strukturálisan is terhelni fogják a német gazdaságot. A német munkaképes lakosság 2060-ra 2019-hez képest mintegy 25 százalékkal csökkenhet, de még magas munkaerő-piaci részvételt és magas migrációt feltételezve is 5 százalék lenne a veszteség.
A második világháború utáni demográfiai robbanás következménye, hogy a következő öt évben egyszerre 2 millió munkavállaló fog nyugdíjba vonulni, így pedig a szakképzett munkaerő hiánya Németországban sokkal súlyosabbá válik. Bár az országba közel 1,1 millió ukrán menekült érkezett, sokan gyermekek és nem dolgozó nők, akik feltehetően hamarosan hazatérhetnek. A munkáltatók kétötöde már most is azt állítja, hogy nehezen talál szakképzett munkaerőt. Ez pedig nem csak zúgolódás: Berlin tartomány például a tanári álláshelyek felét nem tudja megfelelő képzettségű pedagógusokkal feltölteni. Nem is csoda, hogy Németországból is egyre inkább hiányoznak a magasan képzett tehetségek. Ez utóbbi helyzeten pedig az automatizálás is keveset segíthet, bár kétségtelen, hogy egyes területeken az alkalmazottak 60-80 százalékát is robotkollégák válthatják fel.
Bár sokan azt mondják, hogy a valódi válság leginkább a munkaerőpiacon mutatkozik meg, a német munkaerőpiac a Destatis legfrissebb felmérése szerint mindössze 3 százalékos munkanélküliségi rátával nagyon stabilan tartja magát. (Itthon 4 százalékos a munkanélküliség.) A felszín alatt azonban a feszült gazdasági helyzet első hatásai kezdenek megmutatkozni. Nagyjából egy éve csökken az álláshirdetések száma, és a vállalatok foglalkoztatási várakozásai is lassan egyre borúlátóbbá válnak.
Hiba lenne ragaszkodni a régi modellhez, miközben romlik a versenyképesség
A német gazdaság most fizeti meg az elmaradt reformok és befektetések árát. Ennek következtében az ország szinte minden egyes rangsorban veszített nemzetközi versenyképességéből. Az Európai Bizottság legutóbbi ipari felmérésében például minden eddiginél több vállalat nyilatkozott úgy, hogy Németország versenyhelyzetének romlására számít – az EU-n belül és kívül egyaránt.
Németország a korábban már többször is megmutatta, hogy képes úrrá lenni a válságokon. A jelenlegi helyzetben az ország gazdasági problémáinak orvoslása szintén nem egyszerű. Politikai intézkedések, strukturális reformok és beruházások hosszú listájára van szükség ahhoz, hogy a gazdaság ismét teljes sebességre kapcsoljon. Több mint húsz évvel ezelőtt az első diagnózis és a komoly strukturális reformok megkezdése között körülbelül öt év telt el. A saját érdekünkben is reméljük, hogy ezúttal kevesebb kell majd hozzá.
Amíg azonban a magas munkanélküliség Gerhard Schröder koalícióját cselekvésre kényszerítette az 1990-es évek végén, ezúttal könnyebb figyelmen kívül hagyni a vészharangot. A jelenlegi német „közlekedési lámpa” kormánykoalíciót a Szociáldemokrata Párt (SPD), a Zöldek és a Szabad Demokrata Párt (FDP) alkotja, de a kormányban kevesen hangoztatják a feladat nagyságát. De még ha fel is vállalnák a komoly reformok kockázatát, a koalíció annyira törékeny, hogy a pártok nehezen tudnának megegyezni a preferenciákban. Ráadásul a 2013-ban alapított Alternatíva Németországért (AfD) szélsőjobboldali populista párt országos szinten 20 százalékon áll, és jövőre megnyerhet néhány tartományi választást. A kormányban kevesen fognak radikális változást javasolni, attól tartva, hogy az AfD malmára hajtják a vizet.
És valóban, Scholz nemrég elutasította a Németországgal kapcsolatos borús jóslatokat. Változásokra van szükség, de nem az exportvezérelt modell alapvető átalakítására, amely jól szolgálta Németországot egészen a második világháború óta – mondta nemrégiben egy interjúban a közszolgálati televízióban.
A német visszaesést hazánk hatványozottan megszenvedi
Magyarországon a KSH adatai szerint jelenleg nagyjából 6 ezer német vállalat működik, 300 ezer munkavállalót alkalmazva, de a kereskedelmi kapcsolatok összefonódása ezen túlmenően is nagyon erős. Hazánk exportjának és importjának is több mint negyede a német kereskedelmi kapcsolatokon alapul, amellyel partnereink közül Németország messze kiemelkedik, ez pedig egyértelmű sérülékenységet jelent.
Ráadásul hazánk gazdasági teljesítménye jelentős mértékben függ az itteni német autógyárak és azok beszállítóinak teljesítményétől, ezek visszaesése pedig a magyar GDP-ben hatványozottan lecsapódik. Emellett gazdaságunk nagyobb energiaintenzitása, orosz energiafüggősége, a komoly demográfiai és munkaerőpiaci problémák, az európabajnok magyar infláció mind-mind azt vetítik előre, hogy a német gazdasági lassulás hazánkban is erőteljesen jelentkezni fog, miként ez már idén is várható.
Ezeken a strukturális problémákon pedig az idetelepülő akkugyárak sem fognak számottevően változtatni, hiszen az ipari csodaszernek szánt gyárak szigetszerűen fognak működni: import alap- és nyersanyagokból, saját beszállítóikkal, vendégmunkásokkal termelnek exportra, miközben jelentősen terhelik majd a hazai környezetet.
HVG
