A két regionális hatalom közötti közvetlen katonai csatározás volna a legrosszabb forgatókönyv, melyet az amerikai diplomáciai is igyekszik minden eszközzel elkerülni. Nem véletlenül: egy ilyen háború szörnyű hatást gyakorolna az olajárakra, megnövelné a globális inflációt, és visszavetné a gazdasági növekedést.
Már napok óta parancsra várnak a Gáza határán felsorakozott izraeli katonák. Több mint 300 ezer tartalékos áll készenlétben, hogy tankokkal és páncélozott csapaszállító járművekkel benyomuljon Gázába.
Izrael már a múlt héten világossá tette, hogy új fázisába lép a Hamász elleni harc: a földről, a vízen és a levegőből is támadnak majd. Egyetlen cél vezérli őket: megsemmisíteni az iszlamista szervezetet, annak teljes infrastruktúráját és vezetését.
Aggodalomra ad okot, hogy Irán és az általa támogatott libanoni Hezbollah fegyveres szervezet napi szinten fenyegeztőznek azzal, hogy amennyiben Izrael benyomul a Gázai övezetbe, támadást indítanak ellene. Teherán nemrég már egy „megelőző akcióról” beszélt, amiből eleddig – szerencsére – nem lett semmi.
Az eszkaláció esélye mindazonáltal rendkívül magas. Az október 7-i terrortámadás kegyetlensége, az áldozatok nagy száma, valamint a Hamász kezében levő túszok az egyik oldalon, az Izrael által válaszcsapásként véghez vitt bombázások a Gázai övezetben a másik oldalon fűtik erősen az indulatokat.
A Bloomberg szerint egy közel-keleti konfliktus az egész világot megrázhatja, mivel a régió kulcsfontosságú energiaexportőr és fontos hajózási útvonalakkal van tele. Az 1973-as arab-izraeli háború, amely olajembargóhoz és a fejlett gazdaságokban évekig tartó stagflációhoz vezetett, a legvilágosabb példa erre.
A világgazdaság jelen állapotában igencsak sebezhetőnek tűnik a covid-válság okozta sokk és az orosz-ukrán háború miatt kialakult energiaválság után. Egy újabb háború ismét fellobbanthatja a már éppen lenyugvó inflációt. A következmények az arab világban kiújuló zavargásoktól kezdve a jövő évi amerikai elnökválasztásig terjedhetnek, ahol a benzinárak kulcsfontosságúak a választói hangulat szempontjából.
Mindezek a lehetséges hatások attól függnek, hogy a háború hogyan alakul az elkövetkező hetekben vagy hónapokban. A Bloomberg három lehetséges forgatókönyvet vázolt fel.
Az első forgatókönyvben az ellenségeskedések nagyrészt a Gázai övezetre és Izraelre korlátozódnak. 2014-ben három izraeli elrablása és meggyilkolása a Hamász által kiváltotta a Gázai övezet szárazföldi invázióját, amely több mint 2000 ember halálát okozta. A harcok nem terjedtek túl a palesztin területen, és az olajárakra – és a világgazdaságra – gyakorolt hatásuk korlátozott maradt.
A mostani konfliktus – ahol a áldozatok száma már magasabb – egyik lehetséges iránya mégis lényegében e tragikus történet megismétlődése lenne, az iráni olajra vonatkozó amerikai szankciók szigorításával párosulva. Teherán idén napi 700 ezer hordóval növelte olajkitermelését, melynek a visszavágása becslések szerint 3-4 dollárral növelné az olajárakat. Ezen forgatókönyv világgazdaságra gyakorolt hatása elenyésző lenne, különösen akkor, ha Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek ellensúlyoznák az iráni hordók kiesését.
A Nemzetközi Valutaalap marokkói éves találkozóján Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter interjút adott, és azt mondta, hogy egyelőre nem látja a jelentős gazdasági visszaesés jeleit.
„Kritikusan fontos, hogy a konfliktus ne terjedjen tovább” – fogalmazott Yellen.
A második forgatókönyv azzal számol, hogy a konfliktus mégis továbbterjed. Amennyiben Libanon és Szíria is lángba borulna, akkor az gyakorlatilag egy Irán és Izrael közötti proxyháborút jelentene, a világgazdaságra gyakorolt hatás pedig jócskán megnőne.
Az ilyen irányú eszkaláció megnövelné az Izrael és Irán közötti közvetlen konfliktus valószínűségét, ami az egekbe repíthetné az olajárakat.
A feszültségek a tágabb régióban is fokozódhatna. Egyiptom, Libanon és Tunézia is gazdasági stagnálástól szenved és mind a három országban meglehetősen ingatag a politikai helyzet. Izrael válasza a Hamász támadására máris tüntetéseket váltott ki a régió számos országában.
Az arab tavasz megismétlődése nem elképzelhetetlen – figyelmeztet a lap.
Ebben a forgatókönyvben a globális gazdasági hatást két sokk okozza: az olajár-növekedés és a pénzügyi piacok kockázatcsökkentő mozgása az arab tavasz idején történtekhez hasonlóan. Mindezek együttesen önmagában 0,3 százalékpontos visszaesést jelentenének globális szinten.
Végül a legsötétebb szcenárió szerint Izrael és Irán közvetlen katonai konfliktusba sodródnak egymással.
A Bloomberg leszögezi, a közvetlen konfliktus valószínűsége alacsony, ám ha bekövetkezik, az globális recessziót és száguldó inflációt idézhet elő.
Az amerikaiak a kezdetektől fogva igyekeznek megfékezni az indulatokat. „Jelenleg nincs semmi, ami arra utalna, hogy Irán közvetlenül részt vett volna a támadásban, annak megtervezésében vagy végrehajtásában, de ezt nagyon alaposan megvizsgáljuk” – jelentette ki Antony Blinken külügyminiszter.
Ebben a forgatókönyvben a szuperhatalmi feszültségek fokozódása tovább ronthatná az amúgy is ingatag helyzetet. Az Egyesült Államok Izrael szoros szövetségese, míg Kína és főképp Oroszország egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait Iránnal. Nyugati tisztviselők aggódnak amiatt, hogy Kína és Oroszország kihasználja a konfliktust annak érdekében, hogy elterelje a figyelmet a világ más részeiről.
A már többször is említett olajár-növekedés természetesen ebben az esetben volna a legmeredekebb, akár azt a szintet is elérheti, amit Irak 1990-es kuvaiti inváziója generált. Ezt már nem biztos, hogy Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek termelési kapacitás-növelése képes volna megmenteni, főleg, ha Irán úgy dönt, hogy lezárja a Hormuzi-szorost, amelyen a világ napi kőolajszállításának egyötöde halad át.
A Bloomberg modellje a globális növekedés egy százalékpontos visszaesését valószínűsíti erre az esetre, míg az infláció világszinten jövőre 6,7 százalék lenne.
Írta a Magyar Hírlap
