„Évről évre egyre többször riasztanak minket, a feladatszámunk folyamatosan növekszik, még ha csak néhány százalékkal is. Tényleg megérne egy tanulmányt, miként lehetséges az, hogy egy kevesebb mint tízmilliós ország lakosságának kilencedét-tizedét minden évben meg kell menteni.”
Győrfi azt is elárulta, hogy az évi 1,25 millió esetből nem mindegyik igényel azonnali, életmentő beavatkozást, sőt: mikor egy mentőautó elindul egy címre, akkor még nem tudják, mi vár rájuk a helyszínen. Megjegyezte, a évente több mint hatezer közterületi újraélesztés történik, éppen ezért nem mindegy, mikor ér oda a mentő.
„A felmérések azt mutatják, hogy – és itt nem kizárólag magyar jelenségről van szó – az emberek nagy része sajnos nem ismeri a teste működését, sokan például előbb észreveszik, ha valami gond van a kocsijukkal, mint saját magukkal. A két végletet egyaránt megtapasztaljuk nap mint nap: előfordul, hogy 37,2-es hőemelkedés miatt ordítva követelik tőlünk a mentőhelikoptert, míg másszor stroke vagy infarktus esetén sem tartják szükségesnek mentőt hívni. A várakozás ilyenkor életveszélyes, mert az illető kicsúszhat abból az időablakból, amikor még lehetne rajta segíteni.”
Írta a Magyar Hírlap
