„Eldobtam egy kézigránátot, megölt 50 embert, aztán felrobbant a gránát” – ez a Chuck Norris-idézet fogadott minket a Budapest külvárosában található Rage Room bejáratánál. A dühöngőszoba ötletével egy 2015-ös, New Jersey-i utazása során találkozott Kerekes László, a hely alapítója, majd 2019 novemberében indította el a vállalkozását, az ötlete pedig hamar másoknak is megtetszett.
A Rage Room a fővárosban egyedülállóan jó elhelyezkedésű, „egy autószerelő műhely van mellettünk, ők szállítják a szétverésre ítélt kocsikat oda-vissza”. Ráadásul itt nyugodtan lehet csapkodni és zajongani – meséli László, mert
a temető és a börtön között lévő dühöngőszobában ez senkit nem zavar.
A kontrollált dühlevezetésre pedig van kereslet: a vendégkönyv lassan betelik, a hely már ezernél is több látogatót fogadott.
Kik jönnek szétzúzni a tárgyakat?
Nemrég egy kuvaiti család járt a Rage Roomban, három gyerekkel, de gyakran megfordulnak ott amerikaiak, kínaiak, oroszok, indiaiak, franciák, angolok, csehek is. A napokban egy holland cég dolgozói is jártak a helyen csapatépítésen, három autót zúztak szét. Legénybúcsúkra is mennek kipróbálni a rombolást buliból, de vannak, akik valóban nagyon stresszesek és idegesek – mondta László, hozzátéve: ő nem haragos természetű, még soha nem próbálta ki a zúzást.
Leginkább a fiatalok jönnek, például sok a kisgyerekes feszült anyuka, de nem ritka, hogy párokat küld el ide a pszichológusuk.
Gyakori vendégek még a vendéglátósok, az informatikusok és a diákok is. „A múltkor járt itt egy diák, aki a matektanára iránt érzett dühét jött levezetni.”
Arra a kérdésre, hogy esetleg volt-e már olyan, hogy elszabadultak az indulatok, László úgy felelt: „intelligens emberek járnak ide, akik fizetnek azért, hogy szétverjenek tárgyakat, nem intelligens dolog otthon szétverni a házat, meg az asszonyt”.
Mit lehet szétverni a dühöngőszobában?
A helyiség kialakításához Kerekes László vaslemezzel burkolta be a falakat, és készíttetett egy nagyon erős asztalt, arra helyezi el a különféle tárgyakat. A vasra azért volt szükség, mert a falnak „eleinte nekihajigáltak tárgyakat, leverték a vakolatot, ami rendesen porolt, sőt a téglák felét is lezúzták”. Hangfalakat is felszerelt, és egy kamerát, amelynek segítségével kintről követhetőek a benti események.
A szétverésre előkészített tárgyakat jó előre beszerzi, és raktározza. A legtöbbször cégek leselejtezett telefonjait, billentyűzeteit, számítógépeit, nyomtatóit használja fel, de felvásárol műszaki szervizekből rádiókat, vasalókat, kávé- és teafőzőket is. Hirdetéseket is szokott feladni: a lakosságtól gyűjti be a nem működő műszaki cikkeket, tányérokat, poharakat. Ezek a rombolás után szelektív hulladékgyűjtőbe kerülnek, egy erre szakosodott cég segítségével szállíttatja el a tulajdonos a romokat.
Hogy működik a dühöngőszoba?
A vendégeknek először alá kell írniuk egy nyilatkozatot arról, hogy mindenki a saját felelősségére megy be. Ezután beöltöznek, kapnak overált, kesztyűt, sisakot és szemüveget, majd „fegyvereket” választanak maguknak, majd elindul a zene, és kezdődik a csapkodás. László elmondása szerint a vendégek általában 30 percet töltenek bent, de sokszor ennél hamarabb szétvernek mindent, vagy elfáradnak, ugyanis nem könnyű egy olyan vascső, amilyennel a tárgyakat zúzzák szét.
Van, aki kiabál, van, aki hang nélkül üti szét a tárgyakat, de egy közös: amikor kijönnek, látszik rajtuk a megkönnyebbülés, és az, hogy a feszültségtől megszabadultak. Gyakran előfordul, hogy sírva jönnek ki a szobából.
Ekkor szokták elmesélni az emberek az érkezésük valódi indokait. „Sokan azután jönnek, hogy valamilyen trauma érte őket, például elhagyta őket a párjuk, haláleset történt a családban, vagy éppen megtudták, hogy rákban szenvednek.”
Biztonságos keretek közt ad teret a rombolásnak
„A dühöngőszoba jó terep arra, hogy egy frusztrált társadalomban élő, vagy munkahelyen dolgozó ember levezesse a dühét” – mondja Mogyorósy-Révész Zsuzsanna tanácsadó szakpszichológus, az Érzelemszabályozás a gyakorlatban című könyv szerzője.
Szerinte természetes, hogy bizonyos élethelyzetekben azért frusztrálódunk, mert nem az történik, ami nekünk jólesne, ami sok esetben vált ki haragot, indulatot. „A haragunkat attól függően tudjuk kifejezni, hogy a helyzetben mennyire érezzük magunkat dominánsnak. Ha alávetettek vagyunk, akkor vissza kell fognunk magunkat, ilyenkor a feszültség bent ragad.”
A feszültség levezetésnek, a harag kifejezésének jó területe lehet a rombolószoba, de még jobb, ha a feszültséget valamilyen aktivitásban tudjuk levezetni, például sportolással: futással, boksszal, birkózással vagy egyébbel. Esetleg megengedjük magunknak, hogy szabad térben, ahol senkit nem zavarunk ezzel, erőteljesen hangot adjunk az érzéseinknek, akár kiabálással is.
A rombolószoba a szakember szerint azért lehet jó terepe a feszültség levezetésének, mert ott olyan körülményeket teremtenek, ahol nem tud másnak ártani az, aki dühös, és a tárgyak is felesleges, leselejtezett dolgok. A szakember szerint azonban nem lehet elmenni amellett, hogy a romboló szoba teret ad a destrukciónak: „nem szabad, hogy a düh összekapcsolódjon a rombolással, vagyis azzal, hogy amikor dühös vagyok, feltétlenül rombolnom kell”.
A pszichológus azt is kiemelte, hogy vannak olyan emberek, akiknek egyáltalán nem ajánlott a dühöngőszoba: „Ha többen vannak odabenn, már pusztán annak a látványa, hogy a többiek rombolnak, egy PTSD-ben szenvedő embernél felébreszthet egy korai traumát.”
Mogyorósy-Révész Zsuzsanna úgy látja, hogy a rombolószoba általánosságban a pszichés egészség megőrzéséhez elsősegélyként szolgál, hosszú távon viszont azon kell gondolkodni, hogy az okokat, például a folyamatos frusztrációt hogyan lehet megszüntetni. Szerinte ezeket a kérdéseket érdemes átgondolni:
- Mit tudok kezdeni egy olyan helyzettel, amely frusztrál?
- Hogyan tudok változtatni a körülményeken?
- Tudok-e magammal kezdeni valamit, hogy másként vezessem le a bennem keletkezett frusztrációt?
- Hogyan épülök én a szituációból, mint személyiség?
A szakember így összegzett: „A helyzeten, vagy a saját megküzdési módjaimon kell változtatnom, vagy mindkettőn.”
| Az érzelmeknek mindig jelzésértékük van |
|
Az öngondoskodás része az érzelemszabályozás – mondta Mogyorósy-Révész Zsuzsanna –: akkor gondoskodom jól önmagamról, ha odafigyelek arra, hogy milyen érzelem keletkezik bennem. Olyan ez, mint amikor egy jó szülő észreveszi azt, hogy a gyereke milyen érzelmi állapotba kerül. Ha például fél, vagy dühös lesz, akkor megvigasztalja, megnyugtatja. Az érzelmeknek mindig jelzésértékük van arra vonatkozóan, hogy a szervezetnek mit jelent az adott helyzet, amelyben jelenleg vagyunk. Ezért nagyon fontos, hogy lehetőség szerint tudatosan kapcsolatban legyünk az érzelmeinkkel, mert így fel tudjuk fogni ezt a jelzést. Az érzelemszabályozás arról szól, hogy amikor valamilyen érzelem keletkezik bennünk, annak az intenzitását, és a kifejezését megpróbáljuk módosítani, csökkenthetjük vagy növelhetjük. Erre jó példa, amikor érzem a dühöt, és az adott helyzetben nincsen lehetőségem a kifejezésére, mert nem alkalmasak rá a körülmények, vagy nem akarok valakit megbántani vele, ezért vissza tudom csavarni. Ha a feszültséget nem tudjuk levezetni, állandósult szorongás, aggodalom vagy irritáltság alakulhat ki, ami gátolja, nehezíti az alkalmazkodést. Az viszont megtérül, ha levezetjük, mert jobb alkalmazkodókészséget eredményez. |
HVG
