“Az teljesen nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy valamikor be fog következni valami. Azt, hogy ilyen módon és ilyen léptékben, azt senki nem tudta. Borítékolható volt, hogy lesznek próbálkozások, ahogy már voltak a múltban is, de nem hiszem, hogy valaki számított volna arra, hogy ilyen mega-terrorakciót fognak végrehajtani” – mondta Robert C. Castel a Mandinernek adott interjújában.
A szombati eseményekről kifejtette: „Kora reggel kaptam egy telefont, a közvetlen felettesem volt, aki azt mondta, hogy vedd át az egész részlegünknek az irányítását, mert én éppen harcolok a településemen a terroristák ellen, akik itt megjelentek. Egyből azt kérdeztem, hogy mi történt, amire azt válaszolta: nézd meg a híreket! Ezt követően jött a katonai behívó is, hiszen tartalékos vagyok, így egyszerre kellett és kell katonaként és a munkahelyemen is helytállnom. Aztán amikor elindultam a harcok által érintett területekre, találkoztam egy munkatársammal, akinél nem volt ott a felszerelése, de megtámadták a családját és megpróbálták elrabolni a gyerekeit. Odaadtam neki a golyóálló mellényemet és a puskámat. Sajnos azóta sem tudom, hogy van, hogy vannak.”
Hozzátette, ahogyan az egészet előkészítették, az egy nagyon pontos, precíz katonai és hírszerzési tervezés volt. A mód, ahogyan elkövették ezeket a gyilkosságokat, az tatárjárás szintű kegyetlenség. Ez is arra rámutat, hogy a cél elsősorban lélektani hatás elérése volt: minél nagyobb kárt elérni, minél nagyobb fájdalmat okozni – magyarázta a szakember.
Az okokról elmondta, jelenleg alapvetően kétféle magyarázat van. Az egyik szerint egy iráni akció volt, hiszen Irán célja, hogy polipszerűen behálózza a térséget és megfojtsa Izraelt, közben pedig kiterjessze hatalmát. A másik magyarázat pedig az, hogy ez egy palesztin akció volt, aminek az oka, hogy a palesztinok azt érezték, lekerültek a világpolitika színpadáról, és a palesztinok ügye már senkit nem érdekel, már a szaúdiakat sem.
A jelenlegi helyzetről kifejtette: „A közterületeken azt látni, hogy az emberek másképp viselkednek. Mindenki megértette, hogy itt most egy háború van, ezért inkább óvatosabb mindenki. Mindenhol fegyvereseket látni, a civilek is mindenütt fegyvert hordanak. Emellett pedig azt hiszem, van egy nagy egymásra találás is. Nagyon érdekes látni az utakon, hogy sokkal kevésbé agresszíven vezetnek az emberek, sokkal udvariasabbak egymással. Van egyfajta összetartás, hogy – tudod –, mint egy kéznek az ujjai ökölbe szorulnak, akkor egymásra találnak, amikor ki van nyitva a kéz, akkor minden új mást irányba mutat. Mi most ökölbe szorultunk, szorosan összezártunk.”
A kell-e aggódnunk érted kérdésre úgy fogalmazott: „Igen. Ezért is kértem és kérem, hogy imádkozzanak értem, értünk.”
Írta a Magyar Hírlap
