A sajtó képviselői a Corvin moziban a Megafilm Service által gyártott sorozat két első részét tekinthették meg, és találkozhattak a szereplőkkel, alkotókkal, és az egyik producerrel: Helmeczy Dorottyával.
A történetet a történelemkönyvekből, Móricz Zsigmond regény trilógiájából és részben például Makkai Sándor Ördögszekér című regényéből vagy Ugron Zsolna könyveiből is ismerhetjük.
A fiatal, tehetséges, gazdag és befolyásos Báthory Gábort erdélyi fejedelemmé választják, mellette ott áll Bethlen Gábor, mint főkapitány, aki szintén lehetett volna fejedelem, de neki fontosabb az erdélyiek közös érdeke, mint a saját hatalma.
Ahol hatalom, politika, gazdagság van, és óriásiak a tétek,ott a kísértések sem kisebbek. Legyen szó vagyonról, címről, rangról vagy asszonyokról.
Nem csupán azt mutatja meg a sorozat, amelyet Madarász Isti rendezett, hogy ahol a hétköznapi ember úgy tudja, politikai döntés született, ott gyakran valamilyen egyéni, személyes érdek döntött valójában, hanem valamit vissza akar adni abból is, ami a XVII. századi Erdély és az akkori Magyarország vérben fürdő és aranyban ragyogó világa. És benne ott az ember a gyarlóságaival, önzésével, és a politika, a hatalom is ott van, máig nem változó természetével.
Pazar képeken elevenedik meg a kor főúri pompája, gyönyörű enteriőröket és színes viseleteket látunk, de ha jobban figyelünk, a hátterekben apró jelek mutatnak arra, hogy ezek itt csak épített díszletek, akármilyen szépek.
Dúsgazdag érzéki és hatalomvágyó erdélyi nagyasszonyok váltják egymást a fiatal fejedelem ágyában – Báthory Gábor szerepében Katona Péter Dánielt láthatjuk, Török Katát pedig Gáspár Kata alakítja
Fotó: Megafilm Service
Bár erőteljes lovasjelenettel és Báthory Gábor sejtelmes, később jóslatnak bizonyuló rossz álmával indul a történet, kell némi idő, míg a képsorok ritmusával összehangolódunk. Ellenpontként azonban kisegít minket Kálloy Molnár Péter kacarászó, bohém Bánffy Dénese, aki pont úgy nevetnivaló, ahogy a kendőzetlenül önző, gonosz figurák mindig is azok szoktak lenni.
A történet pedig beindul, behúzza a nézőt, még a történelemre kevésbé fogékonyakat is, és azokat is, akiket a nagy szavak nemigen szoktak meghatni.
A nagy formátumú történelmi szereplők emberi oldalát, titkos grimaszait is kifigyeli a kamera, és sokszor finom irónia vegyül a veretes, néhol szaftosabb mondatokba, amelyek megalkotásából Bereményi Géza és Tasnádi István is kivette a részét, a végleges forgatókönyvet azonban Horváth András Dezső írta.
Az alkotók igyekeztek olyan atmoszférát teremteni, amelyben átélhetjük az erdélyiséget, vagyis mindazt, amiben Erdélyt másnak ismerjük, mint az anyaországot. Rengeteg erdélyi színész játszik a filmben kisebb-nagyobb szerepet, ami nagyon is jót tesz a végeredménynek.
Nagyon érdekes a film nőábrázolása. Nagyasszonyokat: Báthory Erzsébet (Szamosi Zsófia), Imreffyné (Parti Nóra), Károlyi Zsuzsanna, Palotsay Anna ( Dobos Evelin), Török Kata (Gáspár Kata), és leendő nagyasszonyokat Báthory Anna (Szőke Abigél) látunk, akik erősek, gazdagok, de akad köztük, akik léha, könnyelmű, vagy a maga érdekében adja a fejét léhaságra, míg mások meg inkább elátkozottak, és csak idő kérdése, mikor esnek kelepcébe.
Minden erdélyi dámának megvan a filmben a maga saját igazsága is, és egy pillanatig sem vonhatjuk kétségbe, hogy nőnek lenni az 1600-as évek elején sem lehetett könnyű.
Bethlen és Báthory – Hattyú és sárkány a két címeren – De ki tudja Erdély népeit összefogni, és megőrizni a függetlenséget a Habsburgoktól?
Fotó: Megafilm Service
Számos meztelenkedős jelenet szerepel a sorozatban, de ezekben nem látunk „mindent”, inkább érdekes, a képi fantáziát megmozgató, izgalmasan megvilágított, sejtelmesen kitakart kebleket és egyéb részleteket. Az alkotók arra törekedtek, hogy hangsúlyozzák, minden nő más karakter, itt nincsenek egyenszépségek, csak húsvér nők, minden arc , minden termet és járás különleges, megismételhetetlen, ahogy a képsorokon egy kövérkés comb, egy kerekded csupasz hát is lehet szép és kívánatos Garai Gábor operatőr kamerája szerint.
Hogy a férfiak milyenek, ki a jó, ki a rossz, ki veszíti össze a fejedelemség népét, és ki békíti meg, ki tud kenyeret adni az éhezők kezébe, ki tudja távol tartani az autonómiát felszámolni kívánó Habsburgokat, ki sütögeti közben a maga pecsenyéjét, Móricz nagyon karakteresen kifejti a regényében, a színészek pedig láthatóan élvezettel bújnak olyan figurák bőrébe, mint Báthory és Bethlen Gábor, Bánffy Dénes, Imreffy, Géczy András vagy Foktűi Máté.
Egy magyar történelmi sorozat számára mondhatni kötelező feladat, hogy attraktív és izgalmas magyarázatot szolgáltasson arra nézve, ki volt valójában Báthory Erzsébet, mi az ő titka, boszorkány volt-e Báthory Anna, Török Anna és Imreffyné, és jogosan ítéltettek-e jószágvesztésre, vagy koncepciós eljárások áldozatai lettek.
Arra is nagy az igény, hogy új és meglepő nézőpontokból láthassunk rá azokra a szereplőkre, akik ma sem hagyják nyugodni a képzeletünket. A Tündérkert című sorozat alkotói gondoskodtak arról, hogy ne maradjunk kortárs legendaváltozatok nélkül.
A vetítés után, az ünneplő forgatagban, ahol nem csak a Tündérkert stábja volt jelen, hanem a filmes szakma más jelesei és más művészeti ágak képviselői is, három nagyon izgalmas karaktert játszó színészt megszólaltattunk.
A Tündérkert című sorozatban Báthory Erzsébet, akit Szamosi Zsófia alakít, alaposan meg fogja lepni a nézőt
Fotó: MH/Török Péter
Szamosi Zsófia: Örültem annak, ahogy a filmben ábrázolták Báthory Erzsébetet
– Önben milyen kép élt korábban Báthory Erzsébetről?
– A legtöbben hallották már ezt a nevet korábban is, és a legenda alapján, amely hozzákapcsolódik veszélyes és félelmetes figurának látszik.
– Hogyan érinti, hogy a filmben szereplő nagyasszony más, és más titkai vannak, mint a korábbi filmbeli és regénybeli Báthory Erzsébeteknek?
– Nekem nagyon tetszik, hogy meglepődik a néző ahhoz képest, amire számít. Annak is örülök, hogy egy kicsit rehabilitálják ezt a szegény asszonyt, mert az évszázadok alatt akkorára duzzadt a legenda a rossz hírével, hogy ő lett a legismertebb magyar figura külföldön. Viszont amit tudnak róla, az nem hiteles információkon alapszik. A történelmi tények nem igazolják.
– Most, amikor önt civilben látom, kiderült számomra, hogy az a fajta határozottság, amit a filmen látunk, nem csupán Báthory Erzsébet filmbeli karakterét jellemzi, hanem az ön saját jellemvonása.
– Gondolom, azért választottak erre a szerepre, mert van köztünk hasonlóság.
– Milyen volt a közös munka az erdélyi színészekkel?
– Nagyon örültem, hogy olyan művészekkel dolgozhatok, akikkel még nem találkozhattam korábban.
– Sokan akkor ismerték meg önt, amikor a Mindenki című rövidfilm, amelyben játszott, Oscar- díjat kapott. Hozott önnek új felkéréseket, lehetőségeket a nemzetközi siker?
– Általában nem tudom, miért, milyen előzmények után kapok egy szerepet. Gyakran inkább a véletlenen múlik egy felkérés, azon, hogy jókor legyek jó helyen. Az Oscar-díjas film nagy élmény volt, jó volt benne lenni, de azt hiszem, nem hozott nekem új munkát, inkább utána egy-két évig kevesebbet hívtak, mint korábban.
– Azért mert negatív karaktert játszott?
– Nem hiszem. Később kiderült, mindenki azt hitte, hogy nagyon sok munkám van, és ezért meg sem próbáltak elérni.
– Akkor ez szakmai tanulság lehet a Tündérkert vetítése utánra is. Milyen filmben láthatjuk legközelebb?
– Egy Inkubátoros filmben, a Minden rendben című alkotásban játszom egy nyomozót, de
ennek a filmnek még zajlanak az utómunkái.
Bethlen Gábor és Báthory Gábor alakja máig benne van az erdélyi levegőben. Bethlent Bokor Barna, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színésze alakítja
Fotó: MH/Török Péter
Bokor Barna: Emberré formáltam, fájdalmakkal és problémákkal tömtem meg Bethlen figuráját
– A Tündérkert című filmsorozatban nagyon sok erdélyi színész játszik. Mennyiben más az erdélyi színjátszás, mint a magyarországi?
– Más, de kötelességünk közös nyelvet találni. Jól el lehet választani a két formanyelvet egymástól. Analitikusabb, elemzőbb a magyar, és ösztönösebb a román színház.
– Erdélyben máig nagyon benne van levegőben Bethlen és Báthory története. Gondolt ön arra, hogy egyszer majd eljátssza Bethlen Gábor szerepét?
– Igen, elképzeltem, hogy Bethlent alakítom, de azt gondolni sem mertem, hogy egyszer majd egy premier után itt fogunk önnel beszélgetni erről. Számomra nagyon nagy jelentőségű figura Bethlen Gábor, de a filmben kénytelen voltam lehozni őt a földre. Embert formálni belőle, zakót adni rá. Fájdalmakkal és problémákkal megtömködni. Tehát nem a hős, kardozós, és mindent megoldó típus a filmben, hanem az, akinek van a cipőjében egy kis kavics, ami őt nehezen engedi el.
– Milyennek ismeri Bethlent?
– Nagy diplomata volt. Érezte az idők hangját, hogy mikor milyen irányba kell fordulni, a történelemnek mi az aktuális „parancsa”. Amikor az első castingok történtek, még nem éreztem annyira, mint most, hogy a mai világtörténelmi környezetben milyen iszonyatosan erős ez a forgatókönyv.
– Úgy vettem észre, nagyon passzolt önre ez a szerep, és jól is érezte magát benne.
– Sajnos még nem láttam a kész filmet, pedig nagyon kíváncsi vagyok. De talán jobb is így, mert szeretem magam az előtt analizálni a képkockákon, hogy közösségi élmény lesz a filmből. Egyébként igaz: végig jól éreztem magam benne.
– Marosvásárhelyen Mohácsi János rendezésében László Miklós Illatszertár című darabját próbáljuk, Budapesten pedig a Karinthy Színházban Shakespeare Hamletjében – amit nagyon szeretek, és azért is izgalmas, mert csak 5 színész van benne – többek között Claudiust játszom.
Kálloy Molnár Péter Bánffy Dénes személyében önző, gátlástalan figurát alakít, hozzá hasonlókat minden korban ismerünk
Fotó: MH/Török Péter
Kálloy Molnár Péter: Nagyon érdekel, hogyan válik valaki olyan gátlástalanná, mint Bánffy Dénes
– Szívesen alakít negatív hősöket?
– Nagyon szeretem, lehet, hogy azért is, mert inkább pozitív szereplőket szoktam játszani. A negatív hősök nagyon érdekelnek. Különösen, hogy mi az ő igazságuk. Nekem az tetszik a forgatókönyvben is, és Móricz regényében is, hogy eléggé nyers, egyik sem finomkodik.
– Az ön alakításában az ragadott meg, hogy nem elsősorban egy történelmi alakot igyekezett életre kelteni, hanem egy olyan embertípust és magatartásmódot jelenít meg, ami minden korban ott van, például az István a király című rockoperában is vannak Bánffy Dénes karakterének „rokonai”.
– Arra törekedtem, hogy ne egy általános negatív figurát ábrázoljak, hanem, húsvér alak
legyen.
– Szerintem ez sikerült is, és Bánffy Dénes a szinte kedélyes és ördögien komikus romlottságával nagyon jól ellenpontozza a többi , inkább komor figurát és magatartásmódot a filmben.
– A történelemből tudunk ilyen emberekről. Bánffy Dénes mérhetetlenül önző, csak az érdekli,
hogy neki legyen jó, nem törődik azzal, mi van az országával vagy a barátaival. Ő
mindenekelőtt úgy cselekszik, és arra az oldalra áll, ahonnan saját magának többet és jobbat
remél. Az ilyen emberek soha nem gondolják magukról, hogy önzőek, hanem felállítanak
valamilyen belső igazságot a maguk számára is. Nagyon érdekel, valaki hogyan csúszik bele
ebbe, hogyan válik gátlástalanná.
Írta a Magyar Hírlap