Zelenszkij számára a visszaszámlálás már megkezdődött. Pontosan nem tudjuk, hogy az ukrán elnöknek mikor jár le a hivatali ideje, erre a következő hetek, talán hónapok adják majd meg a választ. A 2023. október 2-a biztosan az egyik, ha nem a legfontosabb mérföldkő lesz Zelenszkij hivatalvesztésének folyamatában.
A Fehér Ház ugyanis bejelentette, hogy a Kijevnek az Oroszország elleni harcban nyújtott amerikai támogatás kifut néhány hónapon belül, ha a republikánusok nem támogatnak új pénzeszközöket az ukránok megsegítésére. John Kirby, a Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője egy tájékoztatón leszögezte: „Nagyjából talán pár hónapról beszélhetünk.” A republikánusok már nem akarják ezt a háborút.
A kongresszus alsóházában, a képviselőházban a republikánusok vannak többségben, míg a felsőházban, a szenátusban a demokraták. A képviselőház támogatása elengedhetetlen ahhoz, hogy a szövetségi költségvetésből továbbra is ilyen nagystílű támogatásban részesítsék Ukrajnát. Biden európai szövetségeseinek megígérte, hogy a költségvetésen kívüli eszközökkel továbbra is segítik majd Ukrajnát. Erről még keveset tudunk, de az biztos, hogy a pénz kevesebb lesz. Éppen ez a bizonytalanság, na meg az ukrán elnök nyár óta elszenvedett sorozatos diplomáciai kudarcai – többek között az EU- és a NATO-tagság gyors lehetőségének „elúszása” – teljesen aláásták a vele szembeni belső bizalmat.
Zelenszkij óriási hibán követett el, amikor elhitte, hogy az Egyesült Államok addig fogja támogatni, ameddig kell, vagyis a győzelemig. Kevesebb önteltség és pökhendiség helyett, jó lett volna, ha egy kicsit elmélyed az amerikai diplomáciatörténetben. Mert ilyen, és ehhez hasonló ígéreteket már hallottunk Dél-Vietnam, Afganisztán és Irak kapcsán is, amikor történetesen az arab országban a síita muszlimokat és a kurd nemzeti kisebbséget a Szaddám Huszein ellen felkelésre biztatták. És mi lett mindennek a vége: az Egyesült Államok, amikor érdekei úgy kívánták, sorsára hagyta addigi szövetségeseit, kiszolgáltatva a megtorlásnak.
Zelenszkij egy sajátos szerepet öltött magára, nem is csoda, mert sorozatszínészként vált ismertté, A nép szolgája című tévés produkcióban, ahol az elnök szerepét Zelenszkij, mint a sorozat megalkotója, magának osztotta ki. De Zelenszkij a valóságban tovább lépett és nagy gyakorlattal saját magának a nép megmentője szerepét adományozta. A performansz nem lett kasszasiker, Ukrajna ma már gyakorlatilag államcsődben van, csak az eddigi külföldi segélyek köszönhetően képes működni.
A nézettség viszont magas volt, különösen akkor, amikor a „főszereplő” újabb és újabb milliárdokat követelt, azért ez az adományozó országok körében mindig felkeltette az érdeklődést. Zelenszkijnek nem lett volna szabad a forgatókönyvi saját fantáziáját összekevernie a valósággal, mert az utóbbi elkerülhetetlenül mindig szembe jön. Most is ez történt, de az amerikai nagypolitika forgatókönyve szerint. A szereposztás Washingtonban történt.
Az ukrán elnök ugyanis csak látszólag volt az események főszereplője, ez most ki is derült. A főszerepet – „megosztva”, ha lehet ilyet mondani – támogatói adták elő. A kérdés, most az, hogy meddig bírja Zelenszkij?
A beharangozott ukrán ellentámadásnak semmi eredménye, a hadsereg folyamatosan létszámhiánnyal küzd, a beígért nyugati fegyverek egy része, vagy nem érkezett meg, vagy az „ócskavas telepről” szedték össze, a modern harci eszközök pedig sorozatosan az orosz támadásoknak esnek áldozatául.
De ami még ennél is súlyosabb, az ukrán társadalom a mostani kilátástalan helyzetben számon fogja kérni Zelenszkijtől a több százezer halottat, akik, értelmetlenül vesztették életüket a fronton. A hadsereg morálja a mélyponton van.
Zelenszkij tulajdonképpen már megbukott. Az ukrán elnök a kemény „csávó” szerepét adta elő, aki belpolitikában lesújt mindenkire, akinek más véleménye van, mint az övé. Külföldön pedig mindent elintéz, szerez pénzt, paripát, fegyvert. Most úgy néz ki, hogy mindez odaveszett. Zelenszkij óriási arcvesztést szenvedett el, pedig pont ezt akarta elkerülni a zöld, katonai egyenruhára hajazó frontharcosi szerelésével, amit még a Fehér Házban is viselt. Mert ha, az oroszok győztesen kerülnek ki a háborúból – ez most már nagyon is elképzelhető –, akkor többek között a Nyugat kollektív veresége az Ukrán elnököt is magával rántja.
A besorozott katonák már nem akarnak tovább harcolni, de az ukrán társadalmat ideológiailag és fizikailag terrorizáló szélsőségesen soviniszták, akiknek elődeik a második világháborúban készségesen kiszolgálták a német náci megszállókat, biztos, hogy nem fogják feladni és az utolsó emberig kitartanak. Valószínűleg erőszakkal lemondatják az ukrán elnököt, ahogy ezt tették Vikror Janukoviccsal is, 2014 februárjában. Az óriási veszteségek miatt a lakosság jelentős része, vagy elhagyja az országot, vagy mindenbe beletörődik, csak már béke legyen.
De a békepártiak és a szélsőségesek egyben azonos nézetet vallanak. A kudarcokért minkét fél, a maga módján, Zelenszkijt hibáztatja.
Írta a Magyar Hírlap
