Tech: Miért járt érte Nobel? Hogyan működik? Tényleg jó lehet a rák ellen is? Amit az mRNS-oltásról tudni illik

A természettudományos Nobel-díjak sorában viszonylag ritka eset: a laikusok az amúgy bonyolult biológiai magyarázat nélkül is jól ismerik és becsülik a vívmányt. Legalábbis Magyarországon és sok más helyen az emberek, ha oltásra készülnek és van választási lehetőségük, többnyire a Pfizer–BioNTech vagy a Moderna vakcináját, az mRNS-oltás két hozzáférhető képviselőjének egyikét kérik.

Hosszú út vezetett idáig, mióta Edward Jenner angol orvos 1796-ben először alkalmazta a mai értelemben vett oltást, mégpedig a himlő ellen. Ahhoz még valódi, bár komoly bajt nem okozó vírusra (a himlőéhöz hasonló, de az emberre veszélytelen tehénhimlőére) volt szükség.

Az oltások története azzal folytatódott, hogy a valóban súlyos betegséget keltő kórokozók elölt vagy legyengített (attenuált) változatát juttatták az emberek szervezetébe. (Elölt, más néven inaktivált vírust tartalmaz például a Sinopharm oltás is.) A mechanizmus mindvégig hasonló: az immunrendszer felismeri a kórokozót – annak ellenére, hogy a vírus vagy baktérium ártalmatlanítva van –, harcba száll vele, és attól fogva felkészülten várakozik, ha behatolna a valódi, veszélyes kórokozó.

A múlt században elterjedt és sikeres oltások évtizedeken át rengeteg embert mentettek meg, és segítségükkel sikerült végleg eltüntetni a himlőt vagy majdnem teljesen kiirtani például a gyermekbénulást. Sikereik ellenére még

jobb megoldás, ha az oltáshoz egyáltalán nincs szükség valódi kórokozóra.

Falus András immunológus ahhoz hasonlítja ezt, mintha az immunrendszernek csak egy ártalmatlan, de a gyakorláshoz nagyon is megfelelő céltáblát mutatnának fel. A céltábla nem más, mint a kórokozó (a Covid esetében a koronavírus) egy darabkája, illetve az sem valódi, hanem – géntechnológiai módszerekkel – utángyártott. Mintának rendszerint a koronavírusnak azt a sokat emlegetett, tüskeszerű fehérjéjét választják, amely belekapaszkodik az emberi sejtekbe.

A bejuttatáshoz az egyik módszer, hogy a „céltáblát“ – amely valamilyen fehérje – becsomagolják egy olyan (nem korona-) vírusba, amely fertőzésre alkalmatlan, de veszélyes társaihoz hasonlóan képes behatolni a sejtekbe. Ezt szaknyelven vektornak hívják, Falus mozdonyhoz vagy trójai falóhoz hasonlítja. Ilyen alapon működik az AstraZeneca, a Szputnyik-V vagy a Janssen vakcina.

A vektoros megoldásnál is újabb az a módszer, amelyen az amerikai-német Pfizer–BioNTech partnerség és az amerikai Moderna gyár oltóanyaga alapul. Ehhez még a fehérjére sincs szükség, hanem egy küldönccel csak a gyártási útmutatót juttatják be, és ennek alapján a céltáblául szolgáló fehérjét az emberi sejtek készítik el. A hatás ugyanaz: amint megjelenik a gyanús anyag, a szervezet immunrendszere edzeni kezd.

A hírvivő vagy küldönc (angolul messenger) egy gyárban összerakott ribonukleinsav (RNS), amely a módszer nevét is adja: mRNS (angolul mRNA). Az mRNS-nek egyébként is ez a dolga: fő feladata az, hogy a sejtekben receptet adjon fehérjék termeléséhez.

Mivel az oltáshoz teljesen mesterséges mRNS-t használnak, könnyen igazítható a kívánt feladathoz. A BioNTech például már tavaly azt ígérte, hogy ha a koronavírus úgy megváltozna, hogy a mostani oltás hatékonysága nem lenne elegendő (erről továbbra sincs nincs szó), akkor a vállalat hat hét alatt készen állna az újabb oltóanyag gyártására – napjainkra ez el is készült, illetve dolgoznak a továbbin is, a még újabb vírusvariánsok ellen. Ez a rugalmasság is magyarázhatja, hogy nagyjából egy évvel az új koronavírus felbukkanása után az ilyen vakcinák az elsők között futottak be.

Az újdonság annyiban mégsem volt új, hogy az oltásfejlesztők – köztük a BioNTech és a Moderna vagy a koronavírus-vakcinájával sikertelen CureVac – más célokra, nem utolsósorban a rák gyógyítására törekedve, évek óta kutatják az mRNS felhasználhatóságát.

A Covid elleni oltás sikere után a német BioNTech például visszatért ahhoz, amit átmenetileg félretett. Tvaly nyáron adták be a rák elleni kísérleti vakcinát az első betegnek a tervezett 120, melanómával küzdő vizsgálati alany közül.

A BioNTech összesen húszféle rákgyógyszer fejlesztésén dolgozik. Kapcsolódik mindez ahhoz, hogy világszerte évek óta kutatják a rák személyre szabott terápiáját, hiszen ma már tudható, hogy szinte minden daganat más. Akár védőoltáshoz, akár rákgyógyításhoz szánják, az mRNS könnyen tervezhető, könnyen gyártható – persze miután sok éven át kikísérletezték hozzá az alapokat.

[„Anyuka, még egy ösztöndíjat se tudtam kapni, nemhogy Nobel-díjat!“ – Karikó Katalin útja Kisújszállástól a Nobel-díjig]

Rákterápia céljára tehát a daganatok egy bizonyos fajtájához, de akár egyetlen személy kóros sejtjeihez is szabható az mRNS. Annál is inkább, mert az utóbbi évek rohamos fejlődése nyomán nem jelent gondot a daganatos sejtek genetikai elemzése, és ennek összehasonlítása az egészséges sejtekkel. A német CureVac cég már elkészítette egy olyan „nyomtató“ prototípusát, amely az alapanyagokból gombnyomásra kiadná a személyre, betegségre szabott mRNS-t. Igaz, a „nyomtatás“ most még egy hétig is eltart.

Az új eljárás nem korlátozódik a BioNTechre és a rákra. Rengeteg kutatóintézetnél és kisebb-nagyobb vállalkozásnál terveznek ilyen gyógymódot sokféle betegség ellen. Ezek közé tartozik az Alzheimer-kór, a sztrók, a térdízületek kopása, a Parkinson-kór, a szklerózis multiplex, az artrózis, az ifjúkori diabétesz vagy az allergia. A BioNTech egyik főnöke és alapítója, Ugur Sahin szerint 15 év múlva az új gyógyszerek harmada mRNS-alapú lehet.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.