Kult: Tóth Zsófia: Béna az élet, de olyan szép is

A legmenőbb fiatal magyar színésznők #12

Tóth Zsófia 1996. július 7-én született Budapesten, gyerekkora nagy részét egy Miskolc melletti községben, Kistokajon töltötte. Tíz évig szinkronkorcsolyázott, kétszer benne volt a magyar válogatottban is. Történt egy traumatikus esemény a sportkarrierjében, ezt jelzésnek vette, hogy más irányba kéne mennie. Ebben az időben részt vett egy drámatáborban, „azt éreztem, hogy ez az élet, a tábortűz meg a zenélgetés” – emlékszik vissza.

Másodjára vették fel a színművészetire, a köztes évben felköltözött Budapestre, rajztanfolyamra és tánckurzusra járt, egy mezőgazdasági vállalatnál dolgozott. „Nem úgy jöttem ki, hogy tönkretettek” – mondta az egyetemről, ami nem volt könnyű, de pozitív irányba változtatta meg. Volt egy év, amit különösen nehezen vett, de abból is lett kiút. Az egyetemfoglalás után a Freeszfe-en folytatta, tavaly vette át a diplomáját Salzburgban.

Első filmszerepét az egy balul elsült randiról szóló Tinder meccs című nagyon vicces kisfilmben kapta, utána számos rövidfilmben szerepelt (ezért ki is kiáltották Friss Csillagnak az idei Friss Hús fesztiválon): a fenti ablakban megtekinthető Csöndedben egy néma lányt játszik, a CineFesten díjazott Mintha kéne címűben pánikrohamot kap egy benzinkútnál. A besúgó című sorozatban az egyik lányt alakította a baráti társaságból, az Apatigrisben ő volt az Ágó nevű pultos csaj, aki konfliktusba került Walters Lili figurájával. Idén forgatta le Till Attila kis pénzből készülő És mi van Tomival? című nagyjátékfilmjét, amelyben az egyik főszerepet, Thuróczy Szabolcs figurájának a lányát alakítja.

Tim Roth és Clive Owen mellett szerepelt A nevek dala című 2019-es kanadai mozifilmben, több mesesorozatban szinkronizált (Fecsegő tipegők, Egér és Sajt, Baba cápa nagy műsora), már harmadik éve a budapesti Katona József Színház társulatának tagja, jelenleg öt előadásban játszik.

„Zsófi. Elképesztő gyorsan épít fel mély, sokrétegű állapotokat, izgalmas, erős a jelenléte, szóval filmre termett. A tehetsége megkérdőjelezhetetlen, de nem az teszi remek színésszé, hanem az elhivatottsága és az alázata. Fizikai és lelki állóképessége mintha nem ismerne határokat. Nincsenek zavaró körülmények, nincsen kényelmetlen, nincs olyan, hogy valami fáj – legalábbis nem engedi, hogy hasson a munkája minőségére. Közös munkánk során olyan helyzetbe kerültünk, hogy a film – érzelmileg – legintenzívebb jelenetét partner nélkül kellett végigjátszania. Az operatőrrel és a hangmérnökkel összezárva egy autó belsőben, úgy kellett eljuttatnia magát pánikközeli állapotba, hogy egy üres ülés támlájához beszélt. A drámai csúcsponton belenézett a visszapillantóba – az üres fejtámlára – és folytak a könnyei.” – Szelestey Bianka, a Mintha kéne rendezője

Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?

Újpesten laktunk egy panelban, valamiért szerettem enni a Fenistil kenőcsöt. Elbújtam a szüleim elől, és beszippantottam az egész tubust.

Melyik szót használod túl sokszor?

Konkrétan, köbö. És mindig azt mondom, hogy jösztök. Borsodi vagyok, nem tudok a jöttökre átállni, sérti a fülemet.

A karriereddel kapcsolatban mi volt a legrosszabb tanács, amit megfogadtál?

„Azt ne vállald el.” Utólag sokszor rájöttem, hogy magamra kellett volna hallgatnom.

Mi volt az, amit nem vállaltál el és megbántál?

Kis munkák, meg volt egy nagy szerep is, de azt nem mondhatom el.

Mikor sírtál utoljára, és miért?

Tegnap a Magányos emberek alatt. A szerepem szerint is sírnom kell, de az, hogy apák napja volt, még rátett egy lapáttal.

Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?

Önbizalomhiány, túlgondolok mindent, döntésképtelenség.

Kit szeretnél eljátszani egy életrajzi filmben?

Magamat. Sokszor érzem, hogy egy film az életem. Állandóan vicces szituációkba keveredek, sokat röhögök magamon. Béna vagyok, béna az élet – de olyan szép is. Azt nem tudom, hogy milyen műfajú film lenne. A tavalyi év biztos, hogy tragédia.

Ki rendezze?

Sorrentino.

Melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?

Sok mindenre büszke vagyok. A családomra, a barátaimra, magamra, szerepekre, amik jól sikerültek, az iskolámra, a színházamra. Szinkronkorcsolyázóként benne voltam a magyar válogatottban, többször szerepeltem világbajnokságon is.

Része ez még az életednek?

Most télen kisgyerekeket tanítottam korizni heti kétszer, illetve elkezdtem a műkorcsolyabírói képzést. Nagyon jó volt mást csinálni. Addig sem azon kattogtam, hogy kevés film készül, és megölik a függetleneket.

Milyen fizetős munkáid voltak még?

Tolmácsoltam, fordítottam angolról. Télapó Krampuszlánya voltam a Harley Mikulás mellett a Deák téren. Dolgoztam egy évig egy mezőgazdasági cégnél, mindenféle papírmunka meg pakolás. Kávézóban is mosogattam az egyik nyáron. Volt, hogy drámatáborban segítettem be, de idén már foglalkozásokat is tartottunk a Katonában.

Mitől tartasz a leginkább?

Attól, hogy elveszítem a szeretteimet.

Mi zavar a legjobban a külsődben?

Hogy nincs kék szemem. Az az elméletem, hogy a kék szeműeket jobban hívják filmekbe, mint a barna szeműeket, de mindenki azt mondja, hogy ez hülyeség. Meg zavar a fogam, a bőröm, a hajam. De van olyan pillanat is, hogy belenézek a tükörbe, hogy hú, ki ez a jó bige?!

És mit szeretsz a külsődben?

A füleimet. Hogy az egyik jobban kiáll, mint a másik. Ezt apukámtól örököltem.

Volt már, hogy nem jutott eszedbe a szöveg a színpadon?

Párszor. Mindenki mondja, hogy mielőtt felmész, nem szabad szövegezned a takarásban. Mert ha nem jut eszedbe, akkor pánikban fogsz bemenni, hogy bazmeg, mi a következő sor? Ilyen már volt, mentem gyorsan a súgóhoz.

Mit utálsz a legjobban csinálni?

Teregetni, melegben aludni és felszínesen beszélgetni.

Pletykálni szeretsz?

Szeretek, de nem szoktam, mert volt belőle rossz tapasztalatom, és tudatosan kerülöm inkább. A barátom szerint imádok jelentéktelen dolgokról beszélni.

Ha visszamehetnél az időben, hova és mikorra mennél?

Valahova a tavalyi év előttre.

Melyik dalt szeretnéd, hogy szóljon az esküvődön?

Whitney Houston: I Wanna Dance With Somebody.

Láttad a Toni Erdmann című filmet?

Igen, és csináltam is belőle egy jelenetet másodévben. A meztelen partit. Előtte soha nem vetkőztem színpadon, azóta se, de ez a jelenet valahogy izgatta a fantáziámat. Váradi Gergő játszotta a partneremet, és először csak a felsőmet vettem le. Ez elég is volt egy ideig, csak aztán láttam Geri szemén, hogy már nincs lesokkolódva eléggé, mert látta háromszor próbán. Mutatásnál (az osztályfőnököknek és az osztálynak bemutatjuk az adott jelenetet) eldöntöttem, hogy leveszek mindent. Amikor kinyitottam az ajtót teljesen meztelenül, láttam Gerin, hogy zavarba jött.

És a temetéseden mi szóljon?

Ugyanaz a Whitney Houston-szám.

Melyik volt a három legörömtelibb pillanat az életedben?

Bármelyik világbajnokság. Nyilván az, amikor felvettek a Színműre. És amikor tavaly elmentünk Barcelonába a családommal. De amúgy a hétköznapi örömök híve vagyok, bármikor tudom azt érezni, hogy ez most a legboldogabb pillanat az életemben.

Mit csináltál eddig ma?

Most elég fáradt vagyok, mert tegnap volt az évad utolsó előadása, és utána volt egy óriási buli a Katonában. Aludtam, felkeltem fél kilenckor, fájt a hasam, simogattam a macskát, hatott a fájdalomcsillapító, visszafeküdtem, aludtam még két órát. Játszottunk a barátommal a Harry Potter-játékkal PS-en, jógáztam egyet, a Bamba Marhából rendeltünk hamburgert, telefonáltam a barátnőmmel, lefürödtem és most itt vagyunk.

Hol etted a legjobbat életedben?

Nagymamámnál a húslevest. A családom Kistokajban lakik, ő pedig két faluval arrébb, Sajóládon, és régen minden vasárnap átmentünk hozzá ebédelni.

Te is meg tudod csinálni azt a húslevest?

Olyanra, mint ő, nem, de amúgy igen. A töltelék a lényeg.

Melyik film volt rád nagy hatással?

A Szólíts a neveden. Pont két kapcsolat között voltam: az egyikből már fél lábbal kifelé, a másikban fél lábbal befelé. Egy barátnőmmel néztem, amikor beültünk, nem tudtam semmit a filmről. Végigzokogtam az egészet, azt éreztem, ez az egyik legszebb szerelmi történet, amit valaha láttam. Utána nagyon sokat gondolkodtam a kapcsolataimról.

[embedded content]

Melyik filmet láttad utoljára moziban?

A Fűzőt, nagyon nem tetszett.

Mondj valami meglepő, de igaz dolgot magadról!

Megyek Portugáliába szörfözni. Számomra legalábbis meglepő, hogy összejött, már négy éve tervezem.

Mi volt az utolsó dolog, ami felvillanyozott?

Amikor megtudtam az évadzárón, hogy milyen próbafolyamatokban leszek benne jövőre. Csupa jó munkám lesz jövőre is a Katonában.

Miben szeretnél tehetséges lenni?

Megtanulnék valami hangszeren játszani. Furulyáztam hat évig, meg van egy ukulelém, de szívesen zongoráznék vagy fuvoláznék.

Mikor voltál a leggyávább életedben?

Kimentünk Bostonba a világbajnokságra, végigment a csapaton egy hányós-fosós vírus, de a verseny napjára jobban lettünk. Készültünk délután a versenyre, full szett ruha, smink, műszempilla, hat kiló hajlakk stb. Ott álltam korcsolyában, ment a ria-ria-hungária, és nem sokkal a jégre lépés előtt odébb hívtak az edzőim, és megkérdezték, hogy meg tudom-e ígérni, hogy nem fogok elesni. Mondtam, hogy nem. Erre azt mondták, hogy ha lehet, akkor ne én fussam le a programot, hanem a cserém. És akkor azt mondtam, hogy rendben. Felmentünk a jégre, mentünk egy kört, én lejöttem a tartalékokkal együtt, és végigzokogtam az egészet a palánknál. Sportolóként az egyik legönzetlenebb és legegyértelműbb döntést hoztam, hiszen csapatsportról beszélünk, de valahol az egyik leggyávább pillanatom is volt.

Ha most visszamehetnél oda, akkor azt mondanád, hogy megcsinálod?

Nem tudom, nem biztos. Ezután hagytam abba a sportot.

Mi a leginkább elviselhetetlen benned hosszú távon?

Nehezen tudok lustálkodni, meg semmit csinálni. Egyfolytában azt érzem, hogy haladni kéne a dolgaimmal, van egy végeláthatatlan listám.

Konkrétan írsz listákat?

A nagyon fontosakat a kezemre írom fel mindig. Előadás előtt körömkefével szoktam ledörzsölni, hogy ne látszódjon.

Reménykedsz abban, hogy van valami a halál után?

Most már főleg. Nem tudom, hogy mi. Csak remélem, hogy van valami.

Melyik volt életed legjobb koncertje?

Foals a Szigeten.

Mit csinálsz egy koncerten, amikor jó?

Ordítok és táncolok. És valaki ott van mellettem, aki jó, hogy ott van mellettem.

Kit néznél meg legszívesebben élőben?

Nem tudok egy embert mondani, de szívesen végigkísérném egy nagy költségvetésű külföldi film vagy sorozat forgatását, amiben csupa jó színészek vannak. Őket nagyon szívesen nézném élőben.

Van beceneved?

Amikor koriztam, mindenki Zsocinak hívott. Az egyetem alatt presszionáltak, hogy változtassak nevet, de rossz volt a felhozatal. A családban van Molnár, ezért volt az, hogy legyen M. Tóth Zsófi, de így hívták a rektort, úgyhogy az nem lett volna jó. Tóth M. az ilyen totem. Volt még a Krekk, amire az osztályom szavazott, az vagány lett volna. Máté Gábor javasolta, hogy legyek Kistokaji Zsófia, de féltem, hogy az olyan, mintha szalmaszállal a számban egy szekéren gurulnék be a Katonába. Nekem tetszett még a Kui, de az osztályom szerint az se volt elég jó. Így maradtam Tóth.

Kaptál már olyan kritikát, ami tényleg fájt?

Volt egy Zoom-próba otthon, és apukám a másik szobából azt mondta, hogy nagyon rossz vagyok. De rendezőktől is van egy pár, amit soha nem fogok elfelejteni.

Miről szeretnél leszokni?

Szívesen leszoknék például arról, hogy sokszor képernyő előtt alszom el, mert nem egészséges.

Félsz a konkurenciától?

Azt vallom magamról, hogy nem, de közben sokszor igen. Soha nem voltam látványosan irigy, nagyon tudok mások sikereinek örülni, de azért nyilván ebben a szakmában nehéz, hogy sokan vagyunk, és mindig kérdés, hogy kiválasztanak-e. Közben tudom értékelni a jó szerencsémet is. Az osztályból engem elsők között hívtak ki, sok munkám volt, és láttam, milyen volt azoknak, akikkel nem így történt. Aztán a másik oldalon is voltam, és pityeregtem, hogy miért ő és miért nem én. De ez a szakma ilyen. Ha felmondanék a Katonában, hatvanan lennének ott az ajtó előtt, hogy jönnének a helyemre.

Szerinted minek van értelme ebben az életben?

A szeretetnek. Szeretni az életet a szarságok ellenére. Megélni a kis dolgokat, családot szeretni, szerelmesnek lenni, barátkozni, a munkádban megtalálni a jó pillanatokat, utazni, jókat enni, nem ráfeszülni dolgokra.

Az öt évvel ezelőtti sorozatunk cikkeit itt találja.