„Nyilván sajnos elég rövid volt a kapcsolatunk – kezdte mesélni, hogy miként kezdődött az együttműködése a hat McLarennél töltött év után az 1994-es szezonra a Williamshez igazoló Sennával. – Azt hiszem, már nem vagyok olyan rossz ezen a téren, mint voltam, de a versenyösztöneim egy része azt csinálta, amikor évről évre olyasvalaki ellen harcoltunk, mint Ayrton, hogy még ha nem is démonizálta őt, de ő volt az ellenség. Úgyhogy alkalmanként összefutottam vele, de az első [Williams-gyárban tett] látogatásáig nem beszéltem vele, amely 1993 végén kellett hogy legyen.”
„Bemutattak neki, mire ő rögtön megkérdezte, hogy »Láthatnám a szélcsatornás modellt?« Úgyhogy körbesétáltunk a szélcsatornában, ahol szintén rögtön térdre ereszkedett, benézett az autó alá, azt akarta, hogy magyarázzuk el, mit csináltunk másként, mi más ezen az autón az előző évi modellekhez képest, miért csináltuk ezt, és a többi. Hihetetlenül érdeklődő volt. Mondhatjuk, hogy nem kellett tudnia mindezt, de ő minden lehetséges információt be akart gyűjteni, mert az a jövőben valamikor hasznos lehetett neki. Azt mondanám, hogy ezt találtam benne különlegesnek, és valószínűleg minden más pilótánál érdeklődőbb volt ezen a téren azok közül, akikkel együtt dolgoztam.”
„A 94-es autó az, amelyet az egyik legjobban bánok attól függetlenül, hogy mi okozta a balesetet Imolában – mondta Newey. – Mert azt egyértelműen el lehet mondani a kocsiról, hogy aerodinamikailag instabil volt. Előtte két éven át versenyeztünk aktív felfüggesztéssel, én pedig teljesen elrontottam a visszaállást a passzív felfüggesztésre és a sokkal nagyobb hasmagasság-tartományra, ami ezzel járt. Az én hibám volt.”
Írta a Magyar Hírlap
