Megnéztük a nyelvtudásról szóló népszámlálási statisztikákat.
Rohamos mértékben nő az angolul beszélők száma a kedden nyilvánosságra hozott népszámlálási adatok szerint. Míg 2001-ben még a lakosság kevesebb mint 10 százaléka állította, hogy tud angolul, tíz évvel később ez az arány már 16 százalék volt, a tavalyi eredmények szerint pedig mostanra a lakosság negyede nyilatkozott így, több mint 2,4 millióan. Bár a tendencia ígéretes, a kérdőív gyakorlatilag semmilyen módon nem definiálta, pontosan mit ért nyelvtudás alatt: megadhattuk az anyanyelvünket és a családi, baráti körben használt nyelveket (legfeljebb kettőt-kettőt), a beszélt nyelveknél pedig hatot jelölhettünk be, de ennek szintjét semmilyen módon nem lehetett jelezni. Ráadásul a statisztikát nem is lehet aszerint szűrni, hogy a fentiek közül melyik kategóriában említették a kitöltők az adott nyelveket, így nehéz megmondani, hogy az anyanyelvűek száma növekszik egy-egy esetben, vagy egyre többen tanulnak idegen nyelveket és az is torzíthat az adatokon, ha a korábbi cenzusok alkalmával máshogy voltak megfogalmazva az erre irányuló kérdések.
A legnépszerűbb idegen nyelvek toplistájában nincsen változás, az angol után a német következik (1,2 millióan állítják, hogy beszélik), majd jócskán lemaradva követi az orosz több mint kétszázezerrel, majd a francia és a román (147 és 137 ezerrel). A fenti adatokból úgy tűnik, Magyarország idegen nyelvtudásban (is) jobban teljesít, de lehetséges, hogy jócskán túlértékeljük magunkat az önbevalláskor, nemzetközi felmérésekben ugyanis évek óta az jön ki, rettenetesen állunk az idegen nyelvek ismeretével. Hogy csak egy példát említsünk: az Eurostat adatai szerint 2016-ban Magyarországon 57,6 százalék volt azoknak az aránya, akik egy idegen nyelvet sem beszéltek.
Jól látszik a statisztikákból, hogy az angolul beszélők aránya sokkal magasabb a városokban, mint a kisebb településeken, a budapestiek 43 százaléka mondta magáról, hogy tud angolul, a városokban élők 29 százaléka nyilatkozott így, a községekben ez az arány már csak 16 százalék volt. A németül tudóknál is ugyanez a sorrend a lakóhely tekintetében, itt azonban jóval kisebb különbségekkel: a fővárosban 16, más városokban 13, a községekben pedig 10 százalék a német beszélőinek száma.
Érdekesség, hogy miközben a népesség folyamatosan csökken a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, néhány kivétellel minden nyelv esetében növekszik azok beszélőinek száma. Úgy tűnik, az új-latin és a távol-keleti nyelvek is népszerűek mostanában, ugyanis az olaszul, spanyolul, portugálul, kínaiul, japánul és koreaiul és vietnámiul beszélők száma is dinamikusan emelkedik – utóbbiak esetében persze valószínű, hogy a Magyarországon élő kisebbségek lélekszáma nagyobb mértékben növekszik, mint az egzotikus nyelvek iránt érdeklődőké.
Ugyancsak demográfiai háttere lehet annak, hogy az ukránul beszélők száma tavaly több mint kétszerese volt a 2011-es adatnak: a korábbi 21 ezerhez képest a fél évvel a háború kirobbanása után kezdődő adatfelvétel során 57 ezren mondták, hogy beszélnek ukránul.
Összesen négy olyan nyelv szerepel a 31 elemből álló listában, amelyet népszámlálásról népszámlálásra egyre kevesebben beszélnek, ezek a horvát, a szlovák, a latin és a magyar. Bár természetes, hogy a népesség csökkenésével a magyarul beszélők száma is csökken, ugyanez látható az arányukban is, igaz, itt nagyon lassú folyamatról beszélünk. 2001-ben a népesség 99,8 százaléka beszélt magyarul, 2011-ben 99,6 százalék, tavaly pedig 98,8 százalék.
Említésre méltó a cigány nyelvekről (romani és beás) szóló statisztika, amiből az látszik, hogy a beszélők több mint fele (több mint 47 ezer ember) eltűnt az elmúlt 10 évben. Ezzel párhuzamosan jelentősen csökken a magukat cigány nemzetiségűnek vallók száma is, de ha a két adatot összevetjük, akkor is az látszik, hogy a nyelv ismerőinek aránya is rohamosan csökken. A tavaly felvett adatok szerint kétszázezer fős a magyarországi cigány kisebbség, de csak 19 százalék, közel negyvenezer fő beszéli valamelyik roma nyelvet, ez az arány 2001-ben még 40 százalék volt.
Talán a legfurcsább és legnehezebben magyarázható adat az eszperantó ismerőinek száma: tavaly nagyjából ugyanannyian állították, hogy beszélik, mint 2001-ben (valamivel több mint négyezren), tíz évvel korábban azonban majdnem kétszeresére ugrott a számuk. Hasonló tendencia figyelhető meg a “más” (vagyis a felsorolásban nem szereplő) nyelveket beszélők esetében: az ezredforduló környékén 16 ezerszer említettek ilyen nyelveket, 2011-ben már több mint 154 ezren, a legutóbbi népszámláláson pedig 68 ezerre esett vissza ez a szám.
HVG
