Nagy Áron
2023. szeptember 26. kedd. 6:06
– Az oroszok nem rég kilőttek egy svéd pácélost, olyat, amilyet eddig még soha, de mintha ennek már nem igazán lenne hírértéke. Aztán, az első amerikai Abramsek érkezése előtt néhány nappal Kirilo Budanov, az ukrán titkosszolgálat vezetője tulajdonképpen azt mondta: az is csak egy tank, és nem fogja megváltoztatni a háború menetét. Hová tűnt a nyugati „csodafegyverek” iránti lelkesedés?
– Az ukránok sokkal nagyobb mennyiséget szerettek volna ezekből az eszközökből, mint amennyit ténylegesen kaptak. Az amerikaiak az Abramsből adtak 31 darabot. Ebből kijön valamivel több mint két század, de egy zászlóalj már nem. Ilyen mennyiséggel nem lehet csodát tenni, jelentős eredményeket elérni. Különösen úgy nem, hogy oldalanként 900-1000 harckocsi harcol. Sőt, orosz részről most már 1200-at rebesgetnek, miközben a folyamatos veszteségek miatt az ukránoké 900 körülire csökkent. És azért is csökkent a lelkesedésük, mert kiderült, hogy az aknamezőkön ezek a járművek – mint azt egyébként előre lehetett sejteni – nagyon sérülékenyek; ugyanolyan könnyen megsérülnek, mint bármelyik másik, tehát akár a szovjet, akár más gyártmányú járművek. Onnantól kezdve pedig egy elég költséges és nehézkes tortúra veszi kezdetét: valahogy el kell vontatni ezeket ugyanazon az aknamezőn keresztül, ellenséges tűz alatt, és mindezt úgy, hogy az oroszok nyilván azon lesznek, hogy előbb tehessék rá a kezüket az adott járműre. Innentől kezdve már nem egy erőforrás, hanem egy kitettség ez az eszköz, és további erőforrásokat kell áldozni a megvédésére. Tehát ezért is csökkent az ukránok lelkesedése. Ami pedig a svédektől kapott páncélosokat illeti, az esetükben megint csak azt emelném ki, hogy hasznosak, jók, de nem ilyen kis mennyiségben.
– Ha ezen múlik, akkor miért nem küld a Nyugat több fegyvert? Amerikának még bőven lenne miből.
– Hát, ez az egymillió dolláros, vagy inkább egymilliárd dolláros kérdés. Európának nincs több, amije van, azt nagyjából már odaadta. Lengyelország, Szlovákia kipucolta a raktárait. A csehek is nagyon mélyen a zsebükbe nyúltak. A dánok gyakorlatilag a teljes önjárólöveg-parkjukat Ukrajnába küldték. Hogy az Egyesült Államok miért nem szállít több eszközt a készleteiből, nem tudjuk. Fel lehet ezt fogni cinizmusként, úgyis, hogy az ukrán áldozatok kevésbé számítanak, és mindaz, amit csak látunk, csak egy epizód abban a háborúban, amit a nyugati vezetés elkezdett. Tehát az is lehet, hogy még nem akarják ellőni az összes puskaport.
– Más. Tucker Carlson azt állítja, hogy interjút akart készíteni Vlagyimir Putyinnal, de a Fehér Ház ebben megakadályozta. Egyfelől adja magát a kérdés: hogy lehet ilyesmit megakadályozni? Másfelől, még mindig furcsán veszi ki magát, hogy a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának megsértésére mindig ugró Nyugat tavaly óta blokkol szinte mindent, ami Oroszországból jön.
– Tucker Carlson esetét illetően a történteket csak az ő tálalásában ismerjük. Hogy valóban úgy történt-e minden, sosem fogjuk megtudni. Az kétségtelen, hogy egy államnak számtalan eszköze van arra, hogy eltérítse egy állampolgárát annak szándékától – a figyelmeztetéstől kezdve a fenyegetésen át a zsarolásig. Ami pedig a sajtószabadságot illeti, azt sose felejtsük el: itt a narratívák háborúja is folyik, és ebben a háborúban nagyon fontos, hogy az egyszeri nyugati állampolgár – legyen az cseh, svájci, német vagy amerikai – ne tudjon arról, hogy a másik fél mivel indokolja a tetteit. Ezért már, amikor kitört az amerikaiak és az oroszok közötti konfliktus – mert ezt túlzás nélkül nevezhetjük annak – 2014-ben, a Krím- elcsatolásával, már akkor például a Youtube-on letiltották a Russia Today angol nyelvű orosz állami hírcsatornát. Persze, lehet azt mondani rá, hogy azért, mert propagandát terjeszt, de ez valójában mindkét oldalra igaz. És ezért van egy nagyon komoly törekvés arra, hogy a másik magyarázat, a másik nézőpont, a másik narratíva ne kerülhessen nyilvánosságra.
Írta a Magyar Hírlap
