Az est keretében nyolc vadonatúj dal mellett kilenc zenei idézet is elhangzik, végigkövetve az Utcazenész hatvanas években kezdődött karrierjét. Megtudjuk, hogy egy gyár KISZ klubjából – ahol Tardos Péter fordításában elhangzó I Can’t Get No Satisfactionnal futott be – hogyan jutott el a Ki Mt Tud?-ra és a Táncdalfesztiválra, s kísérhetett egy híres énekesnőt a szovjet turnéján, miért kezdett szólókarrierbe, majd vendéglátózott nyugaton, s onnan hazatérve miként került egy mulatós csapatba, s végül az utcára – utcazenésznek.
Az előadást Vidnyánszky Attila rendezte, gitáron közreműködik Kiss Zoltán.
„Ma már mindennapos, hogy meghamisítják a múltat és az én generációm kifelé megy az időből, – sőt, sokan már el is mentek, – el kell mondanom egy történetet, amit több, az én utamtól és zenémtől távol álló, más stílusú és gondolkodású kolléga hagyott rám. Ez a mese megmutatja, mi várt és vár valakire, aki a hatvanas évek közepétől kezdve nem akart mást, mint slágerzenét játszani és ezzel sikert aratni. Akit látnak, hallanak, az nem én vagyok. Csak megírtam és elmesélem” – így szól Hobo prológusa.
Az estet pedig azzal a gondolattal zárja, hogy „Amíg élek játszom, amíg játszom élek.”
Írta a Magyar Hírlap
