Soha nem sikerült még olyan közelről megfigyelni egy koronakidobódást, mint ahonnan a NASA Parker Solar Probe napszondája tette meg. Az adatok elemzése egy meglepő felfedezésre is vezetett.
Öt éve indította útnak a Parker Solar Probe annak érdekében, hogy a NASA tudósai közelről tanulmányozhassák a Napot, ezzel együtt pedig pontosabbak legyenek a földi életet is befolyásoló űridőjárás előrejelzései. Az eszköz azóta többször megérintette már a csillagot, és elmerült a koronájában is.
Most egy újabb fontos mérföldkőről írnak a The Astrophysical Journal hasábjain: a szerkezet 2022. szeptember 5-én átrepült a Napból származó koronakidobódáson (teljes nevén koronaanyag-kidobódás, coronal mass ejection, CME), a kamerája pedig az egész eseményt felvette.
A lenyűgöző videón jól látni, ahogy a szonda áthalad a plazmakitörés elülső élén, majd kilép belőle a másik oldalon.
[embedded content]
Nour Raouafi, a küldetés egyik tudósa szerint soha nem volt még arra lehetőség, hogy ilyen közelről figyeljünk meg egy CME-t. Az észlelés során csupán 9,2 millió km-re volt a szonda a Nap felszínétől.
A napkitörésként is emlegetett koronakidobódás oka a Nap mágneses terének instabilitása, amik a napfoltokból indulnak ki. Ezek azok a területek a csillagon, amelyek hidegebbek más területekhez képest. A koronakidobódásnak köszönhetően a töltött részecskék több millió km/h sebességgel száguldanak át a világűrön.
A szonda két napot töltött a kidobódások megfigyelésével, az alatta gyűjtött adatokat feldolgozó tudósok a kitörés evolúciójának három szakaszát észlelték. Az első kettőt – a lökéshullámot és a napplazmát, majd az áramló napszelet – már korábban is sikerült megfigyelni, de a harmadik szakasz, a lassan mozgó részecskék megjelenése zavarba ejtette őket.
Orlando Romeo, a vizsgálat vezető fizikusa szerint az egyszerűsített modellek nem tudják megmagyarázni az esemény bizonyos részeit, így egyelőre csak találgatják, hogyan tudnák összekapcsolni a harmadik jelenséget az első kettővel.
A napkitörések mechanikájának megismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy megvédjük a Földet az intenzív geomágneses viharoktól. A modern történelem legnagyobb ilyen eseménye 1859-ben zajlott le, amikor 10 milliárd, 1 megatonnás atombomba felrobbantásával megegyező mennyiségű energia szabadult fel. Emiatt a távírórendszerek az egész világon leálltak, a sarki fényt pedig még a karibi térségben is lehetett látni, ráadásul a teliholdnál is nagyobb fényességgel.
Ha ma egy hasonló esemény történne, az óriási veszteségeket okozna a világgazdaság számára.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
HVG
