Gazdag Dániel, a Philadelphia Union irányító középpályása beszélt gyors visszatéréséről, elképesztő statisztikájáról, rekordról, valamint a válogatott októberi mérkőzései is szóba kerültek.
Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya (j) és Gazdag Dániel (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
VÉGÜL EGY BAJNOKIT sem kellett kihagynia Gazdag Dánielnek: bár az észak-amerikai profi ligában szereplő (MLS) Philadelphia Union 27 éves középpályása a szeptember 4-i, New York RB elleni mérkőzésen (4–1) megsérült (góllövés közben megcsúszott a jobb lába, a diagnózis szerint csontödéma alakult ki a térdében), tizenhárom nappal később végigjátszotta a Cincinnati elleni (2–2) összecsapást. Olyannyira, hogy gólt is szerzett.
„A mérkőzésen nem éreztem semmilyen fájdalmat, ezért is lehettem az első perctől az utolsóig a pályán – mondta lapunknak Gazdag Dániel, a Philadelphia Union hússzoros válogatott irányító középpályása. – Klasszikus gyulladásos problémával küszködtem: az egyik nap egyáltalán nem fájt a térdem, másnap viszont éreztem, kicsit szúr, kellemetlen volt. A Cincinnati ellen is így történt: a bemelegítésnél kissé fájt a lábam, de nem volt vészes. Örülök, hogy a térdem jól reagált a kezelésekre, boldog voltam, amikor biztossá vált, játszhatok a rangadón. Az persze bánt, hogy félidei kétgólos előnyünk dacára sem tudtunk nyerni – többször is éreztem és tapasztaltam a csapaton, hogy ha vezetünk, de kapunk egy gólt, hamar elveszítjük az önbizalmunkat, ezután rendre csapkodóvá és kapkodóvá válik a játékunk, sajnos legutóbb is ez történt. Az némi gyógyírt jelent, hogy kiharcoltam, majd értékesítettem egy tizenegyest.”
Gazdag Dániel már tizenkét gólos a bajnokságban, tízet (!) tizenegyesből szerzett – tíz próbálkozásból! Az MLS történetében még nem fordult elő, hogy valaki tíz alkalommal eredményes legyen tizenegyesből egy idényben, a magyar futballista a csúcstartó.
„Ahogy mondani szokták, ezt is be kell lőni: örülök, hogy százszázalékos a mutatóm. Hogy mi a titok? Nincs titok. A lényeg, hogy magabiztosan kell odaállni a labda mögé. A lövés előtt mindig van egy megérzésem, hová rúgom, de figyelem a kapust, hogy elmozdul-e a lövés előtt vagy sem. Fele-fele az arány: ha igen, és ezt idejében észreveszem, nincs gond, megcélzom a másik oldalt, ha kivár, erővel kell valamelyik sarkot meglőni, jó eséllyel nem ér oda. A góllövőlista továbbra is rendkívül szoros, hiszen hárman is tizennégynél tartanak: még hét bajnokit játszunk, vagyis lesz lehetőségem az élre állni, ez motivál. Főleg úgy, hogy az előző idényben huszonkettőig jutottam, úgy érzem, azzal a gólszámmal most az élen végeznék, tavaly »csak« a második helyre volt elég. Sűrű program vár ránk, magyar idő szerint csütörtök hajnalban megint pályára lépünk, a Charlotte otthonában, tizennyolc nap alatt hat bajnokira kerül sor, háromnaponta játszunk, szerencsére csak kétszer idegenben. Megbeszéltem Jim Curtin vezetőedzővel, nyugodtan szólhatok, ha kicsit fáradtnak érzem magam vagy fáj a lábam, akkor inkább kihagy egy-egy bajnokin, csak ne történjen nagyobb baj. A legfontosabb, hogy ne sérüljek meg újra.”
Már csak azért sem, mert kevesebb mint egy hónap múlva, október 14-én következik a Szerbia elleni, majd három nappal később a Litvánia elleni Európa-bajnoki selejtező.
„A csontödémám miatt, ugye, nem utazhattam haza a válogatotthoz, így nem játszhattam a szerbiai Eb-selejtezőn. Természetesen itthonról néztem a meccset, boldog voltam, hogy nyertünk kettő egyre, így a csapat nagy lépést tett az Európa-bajnoki szereplés felé, persze még messze a vége. A másik szemem viszont sírt, hiszen nem lehettem ott a srácokkal, nem segíthettem. Óriási érvágás a csapatnak, hogy Willi Orbán megsérült, hiszen így fontos láncszem esett ki a védelem közepéről. Willi egyébként csöndes, visszafogott srác, de a pályán igazi vezéregyéniség, rendkívül jó futballista. Azt nem mondom, hogy ő nem lehet ott a pályán, én viszont reményeim szerint igen, mert velem nem lenne kisegítve a védelmünk. A Puskás Arénában biztosan telt ház lesz, de észnél kell lennünk, a szerbek Belgrádban is bizonyították, hogy erősek, és Litvánia is kellemetlen ellenfél, ráadásul műfüvön kell játszani – négy éve futballoztam ott a Honvéddal Európa-liga-mérkőzésen, egy egyre végeztünk, de az a játéktér nem a labdarúgók álma. A lényeg persze, hogy nyerjünk – és ebben én is segíteni akarok.”
(nemzetisport.hu)
Post Views: 25
