A Gaal György könyvtáros, mese- és szólás-közmondásgyűjtő által jegyzett kiadvány, a Mährchen der Magyaren (Bécs, 1822) megjelenésének tiszteletére a Hagyományok Háza rendhagyó, komplex programot szervez, melynek során izgalmas néprajzi ismeretek, szórakoztató mesehallgatás és családias kézműveskedés egyaránt várja az érdeklődőket.
A tudós filológusról és adatközlőiről, a magyar „közvitézekről”, az akkori – és későbbi – katonák mesemondási rítusairól, valamint a korszak mesegyűjtési- és közlési gyakorlatáról tart ismeretterjesztő előadást Gulyás Judit és Domokos Mariann, az ELKH BTK Néprajztudományi Intézet két mesekutató munkatársa, és Havay Viktória, az ELTE BTK Magyar és Összehasonlító Program doktorandusza, az 1822-es kiadás német nyelven megjelent szövegeinek magyarra fordítója.
A Hagyományok Háza gondozásában jelent meg Gaal György kétszáz éves mesegyűjteménye Havay Viktória fordításában
Fotó: MH/Purger Tamás
Gaal György (Georg von Gaal, 1783–1855), az Esterházy család bécsi könyvtárosa, szövegfolklórgyűjtő a magyar nyelvterületen szinte elsőként figyelt fel a népmese mint műfaj jelentőségére. A Bécsben, magyar közkatonáktól gyűjtött anyagból 17 szöveget sikerült 1822-ben megjelentetnie, a kötet a németre fordítás és a cenzúra lépcsői után a „Mährchen der Magyaren” címet kapta.
A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában három kötetben őrzik a tőle származó, mintegy 80 magyar nyelvű mesét tartalmazó kéziratanyagot. A Gaal György számára a meséket eredetileg lejegyző katonák kézírását, nevét Voight Vilmos és Domokos Mariann azonosította, és foglalkozott Gaal módszertanával, Havay Viktória pedig további kutatásokat végzett a mesemondók személyének lehetséges feltárására, valamint a német nyelvű szövegek körültekintő fordításával és kiadásával foglalkozott doktori tanulmányai alatt.
A kor, a 19. század derekának irodalmárai, Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc kiadták a magyar anyag nagy részét (Gaal György: Magyar népmese-gyűjteménye. Kiadták Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc. 1–3. Pest 1857–59). Mégis, ma ezt a meseanyagot Benedek Elek átdolgozásában, népszerű gyűjteményeiből ismerik sokan úgy, hogy nem is sejtik, mikorról és kiktől származnak e mesék, olyanok, mint a „Többsincs királyfi”, a „Nemtudomka” vagy a „Leányszín Bálint és Gyöngyszín Ilona”. Hogy mennyire élők a hajdani katonák immár kétszáz éves meséi, azt az is mutatja, hogy azóta is, legújabban pl. Zalka Csenge mesegyűjteményében, megjelentek átdolgozásaik.
A néprajzi előadásokat mesemondás: Gaal György egykori gyűjtéséből származó meseanyag követi, mai színpadi mesemondók teszik élővé a kétszáz éves szövegeket. Hogy mindenki több hagyományterületet is megtapasztalhasson, a mesehallgatás közben és alatt kézműveskedéssel is múlathatjuk az időt, gyakorlott foglalkozásvezetők, Kocsis-Pintér Borbála, Sajtos Szilvia, Rákóczi Virág segítségével. Programunkon gyakorlott mesemondók (Baranyi Ildikó, Bartók Ágota, Hacsi Anna, Kiss Ágnes, Pintér Zsolt, Szénási Veronika) a népi mesemondás stílusához hűen elevenítik meg a hallgatóknak ezeket a réges-régi, ismerős-ismeretlen meséket.
A rendezvény ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
Itt lehet regisztrálni: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSc_9p89EGACAKUKRfsA-Q0D8tQ8i91xvr-NPRqZhOv7flsYLg/viewform
Írta a Magyar Hírlap
