A szakember a Nemzeti Sporthíradónak arról beszélt, lassan telt számára az elmúlt szűk két hónap, hiszen a hatodik hellyel zárult világbajnokság után majdnem egy hónap telt el addig, amíg a magyar szövetség elnöksége augusztus végi ülésén meghozta a döntést a kapitányváltásról, és az azóta eltelt napok sem voltak egyszerűek számára.
„Már azért jobb a helyzet, kicsit ki tudtam kapcsolódni a vízilabda közegéből, az U20-as világbajnokságot sem olyan intenzitással néztem, mint előtte” – utalt a múlt pénteken magyar aranyéremmel zárult utánpótlás-viadalra a korábbi kapitány.
A tréner a válogatottnál töltött nyolc évére visszatekintve kiemelte, 19 világversenyen 15 alkalommal jutott csapatával a legjobb négybe, és ezekből tízszer érmet nyert, ezeket az élményeket pedig „senki nem veheti el tőlük”.
„Hiába van benne minden szövetségi kapitány szerződésében, hogy ha nem sikerül az elődöntőbe jutás, akkor a kontraktus felbontható, úgy éreztem, még akkor sem kell aggódnom, ha nem ez volt életünk világversenye” – tekintett vissza a fukuokai vb-re a szakember, kiemelve, hogy a negyeddöntőben az Európa-bajnok spanyoloktól, az utolsó helyosztón pedig az olimpiai és akkor még világbajnoki címvédő amerikaiaktól kaptak csak ki, utóbbiaktól ráadásul büntetőkkel.
„Azt gondolom, hogy ez vállalható, főleg azon az úton, ahol három lehetőség van az olimpiai kvalifikációra. Olyan csapatot hagytam az utódaimra, hogy nem a kijutás lesz a kérdéses, hanem az, hogy tudják-e majd überelni a legutóbbi bronzérmet” – nyilatkozta Bíró Attila.
Az 57 éves edző úgy érzi, az elmúlt nyolc évben letettek annyit stábjával az asztalra, hogy egy évvel az olimpia előtt ez megért volna egy kicsivel több türelmet, pláne, hogy a vb-6. hely szerinte „nem szégyellnivaló”, még akkor sem, ha ő maga is többet várt a tornától.
„Az elmúlt években bizonyítottuk, hogy helyre tudjuk rakni a csapatot, minden olimpia előtt megnyertük az aktuális világversenyt, amivel kijutottunk, legutóbb pedig a játékokon is érmet szereztünk. A mostani vb-re a felkészülésünk nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, másként csináltam volna, ha előre tudom, hogy különböző okok miatt öt játékosomra nem számíthatok hosszabb vagy rövidebb ideig” – elevenítette fel a világbajnokság előtti heteket a szakember.
Ennek kapcsán elmesélte, két játékosa majdnem végig, három pedig időszakosan nem tudott a többiekkel együtt edzeni, ráadásul ezen vízilabdázók majdnem mindegyike az általa megálmodott kezdőcsapat tagja volt. Kiemelte, az ő tapasztalatukat nem tudta pótolni a fiatalokkal, és szinte csak a felkészülés utolsó hetében tudta őket együtt játszatni, edzetni.
„Sok volt az utazás, és a világkupa döntője sem segített, mert a sérülések miatt az egészséges, épp ezért nagyobb szerepet kapó játékosokra több teher hárult, ami miatt a vb-n aztán hamarabb elfáradtak. Több mint húsz éve vagyok edző, ez volt az első alkalom, hogy nem töltöttem ki a szerződésem, vagy nem én döntöttem úgy, hogy egy másik lehetőség miatt felállok” – mondta Bíró, aki nem tervezi a visszavonulását, mert úgy érzi, a következő időszakban is tudja majd olyan odaadással végezni a munkáját, mint eddig tette.
„Azt még nem tudom, mikor és hol, hiszen hirtelen jött a menesztésem, ilyenkor már mindenhol megvannak az edzők, valószínűleg fél-egy éven belül nem fogok állást találni. Ez nem is feltétlenül baj, tudok fókuszálni a családomra, a legkisebb, hétéves fiam az elnökség döntése után azzal fogadott, hogy ez milyen jó, mert apa így már végig velük lesz” – fogalmazott Bíró, aki a következő időszakban a családi borászati vállalkozásba is besegít majd.
„Fantasztikus és kitörölhetetlen ez a nyolc év, amiben vannak sporttörténeti emlékek is. Lezárult ez a fejezet, de mások kinyitódnak, annyi tudás és szakmai anyag halmozódott fel nemcsak bennem, hanem a laptopomon is, hogy azt még szeretném használni. A lányok meg tudják erősíteni, hogy mindig mindenben volt B és C tervem is, most is van többféle verzió” – utalt a jövőre a volt szövetségi kapitány.
Bíró Attila utódjairól, Mihók Attiláról és Cseh Sándorról azt mondta, előbbit jól ismeri a Dunaújvárosból, jó kapcsolatban vannak, míg utóbbit szakmailag elismeri és nagyra tartja, de neki biztosan érdekes kihívás lesz az, hogy női csapattal még nem dolgozott.
Kérdésre elmondta, a női nemzeti együttesnél töltött időszaka alatt külföldi férfiválogatottaktól is voltak megkeresései, ezeket mindig „csípőből elutasította”, és bár alapvetően most sem gondolkozik azon, hogy visszatér a férfivonalra, megkeresés esetén nem zárja ki azt sem.
„Nem szeretném a felhalmozott tudást Magyarország ellen használni, bízom abban, hogy itthonról lesz olyan ajánlatom, amivel a magyar női vagy férfi vízilabdát tudom segíteni. Van bennem tartalék és motiváció, jó néhány évig szeretném még folytatni” – mondta a szakember, aki tervei szerint ezt követően is kilátogat majd a női válogatott mérkőzéseire, s a játékosokkal is kapcsolatban marad. Azt ugyanakkor kiemelte, nem szeretne beleszólni az utódjai munkájába.
Írta a Magyar Hírlap
