Egy világbajnok, aki önkéntesnek állt az atlétikai világbajnokságon

Egy világbajnok, aki önkéntesnek állt az atlétikai világbajnokságon

Nem hasonlítja magát Márton Anitához, pedig az ultrafutó legenda dr. Bérces Edit is atlétikai világbajnoki címmel büszkélkedhet

Bérces és Balczó
Bérces Edit és Balczó András. Fotó: SzPress
„Amolyan szenvedős hajrázó voltam, aki az utolsó métereken már se nem látott, se nem hallott, csak a szíve vitte előre, ahogy egykor az öttusafenomén Balczó Andrást is, akinek a tanulságos mondásait és intelmeit szállóigeként szívtam magamba.”

A zalaegerszegi főiskolai docens önkéntesként segítette és csodálta meg az atlétikai világbajnokságot

Többször is lefutotta az UltraBalaton 210 kilométeres távját, nem riadt vissza a Bécs-Budapest 352 kilométeres kihívásától, a 369 km-s elképesztő teljesítményével pedig immár húsz éve a 48 órás futás magyar csúcstartója dr. Bérces Edit, aki alig egy évvel a hat X-es kerek évfordulós születésnapja előtt önkéntesnek állt be a budapesti atlétikai világbajnokságon. Sokezer kilométer megtétele és a nagyobbnál nagyobb sikerei után negyvenes éveinek a derekán döntött úgy, hogy a legnagyobb versenyekre már nem nevez be, de a jó állóképességéből annyit azért máig megőrzött, hogy a nála jóval fiatalabb önkéntesekkel is tartotta a lépést, hol a Nemzeti Atlétikai Központban, hol pedig a Hősök terén, ahogy azt a napi beosztása megkívánta.

A zalaegerszegi Pannon Egyetem főiskolai docense – aki az alkalmazott nyelvészetből summa cum laude doktorált – fiatal sportolóként úszó és triatlon versenyeken is elindult, de valójában csak 1997-ben ismerte fel, hogy az egészen különleges szívósságát az extrém hosszúságú és terhelésű futóversenyeken még inkább kamatoztathatja.

Minden eredményét és azokkal együtt a megtett távokat is folyamatosan dokumentálta

Pontosan vezetett naplójának tanúsága szerint legalább egyszer a Földet is körbe futotta. Érmek, trófeák és oklevelek sokaságát őrzi, legalább annyira büszke arra az emlékéremre, amit 1998-ban Gyulai István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség egykori főtitkára juttatott el hozzá. 

Elismerés a női nemnek és egy kivételes magyarnak

„Ezt a medált azok a sportolónők érdemelték ki, akik a „Női atléták 1998-as világévében” kimagasló teljesítményeikkel tűntek ki, jómagam például a 100 kilométeres versenytávon felállított országos csúcsommal” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a futólegenda, aki a Nemzetközi Ultrafutó Szövetség kötelekébe (IAU) tartozó versenyzőként öt világbajnokságon -háromszor a 24 órás versenyszámban, kétszer pedig a 100 kilométeren – állt rajthoz, az aranyérmet kétszer ő vehette át.

„Igazi világbajnoki győztesnek tekintem magamat, hiszen a Nemzetközi Atlétikai Szövetség már hosszú évekkel ezelőtt elismerte a mi nemzetközi szervezetünket, úgy is mondhatnám, hogy ezzel a nagy család tagjaivá váltunk”– hangsúlyozta dr. Bérces Edit, aki ennek ellenére sem hasonlítja magát a súlylökő Márton Anitához, az olimpián bronzérmeshez, a szabadtéri világbajnokság második helyezettjéhez, aki 2018-ban sporttörténelmet írt a birminghami fedettpályás világbajnokságon kiérdemelt első helyével, nem mellesleg a magyar atlétika első világbajnoki diadalával.

Magányos botorkálás az éjszakában

„Eszem ágában sincs Anitához hasonlítani magamat, akire mindig is a magyar sport nagyjaként néztem fel. Mindketten atléták vagyunk és a sikereink sem hullottak csak úgy az ölünkbe, a sport az ő és az én életemben is meghatározó szerepet töltött be. A legnagyobb különbség kétség kívül az, hogy Anita egy olimpiai versenyszámot választott magának, ezért stadionokban és sportcsarnokokban a szurkolók bíztatásával versenyezhetett, nem úgy mint mi, az ultratávú versenyek megszállottjai, akik sokszor magányosan botorkálva csak magunkban bízhatnak, a lelkük erejében. Ha pedig most fantáziálnék, akkor azt mondanám, hogy Anita az almát testesíti meg, én meg körtét, viszont mind a ketten a világ atlétikájának nagy gyümölcsöskertjében értünk be és lettünk sikeres sportolók.”

Egy kezén meg tudja számolni, hogy hány nemzetközi versenyen „állt fejre”, sokkal inkább volt jellemző rá a fogcsikorgató küzdeni tudás és az energiáinak jó beosztása.

„Amolyan szenvedős hajrázó voltam, aki az utolsó métereken már se nem látott, se nem hallott, csak a szíve vitte előre, ahogy egykor az öttusafenomén Balczó Andrást is, akinek a tanulságos mondásait és intelmeit szállóigeként szívtam magamba” – mondta befejezésül dr. Bérces Edit, akit versenyzőként a világ 50 pontján ünnepeltek, most viszont a szabadidejében gyakran azon fáradozik, hogy motivációs beszélgetésekkel mind több tehetséges és elszánt fiatal számára tegye vonzóvá az ultramaratoni futást.

Szalay Péter
SzPress Hírszolgálat

Post Views: 6

JochaPress