A világtörténelem első, jellemzően drónháborúja – Ukrajna. A brit RUSI think-tank becslése szerint Kijev havonta tízezer drónt veszít el a harcokban. Feltételezhetően Moszkva drón-veszteségei is a havi többezres kategóriába tartoznak. Ám csupán drónokkal háborút nyerni nem lehet. Kiváltképpen az ukrajnai háborúban alkalmazott, nagyrészt kereskedelmi célú, Kínában gyártott drónok nem alkalmasak komolyabb csapás mérésére.
Néhány kilogrammos fegyver, robbanóanyag-terhelhetőségükkel még egy páncélossal sem könnyen birkóznak meg. Sem Ukrajna sem, pedig az oroszok nem alkalmaznak olyan nagy, csapásmérő gépeket, mint amilyeneket az USA, Izrael, vagy Nagy-Britannia bevet. Justin Bronk, a RUSI kutatója szerint – a Moszkvát célzó – drónokkal az ukránok komoly lélektani hatást gyakorolnak az orosz vezetésre és valószínűleg a lakosságra is.
Ugyanakkor az orosz fővárost ért dróntámadások katonai eredménye gyakorlatilag elhanyagolható, és az anyagi veszteség is minimális – többnyire csak az ablakok törnek be. Több sikerrel jártak a vidéki repülőtereken álló katonai gépeket támadó drónok. Ellenük a repülőgépek köré kifeszített drótkötélhálóval, a gépekre rakott használt autógumi-külsőkkel védekeznek.
Búvárdrónok
Nemcsak a levegőben, hanem a víz felszínén vagy a víz alatt úszó, ember nélküli harceszközök jelentősége is nagy. A hosszúságban akár a tíz métert is elérő – állítólag ukrán gyártású-tervezésű – csónakdrónok, mint amilyeneket az ukránok a Krím-híd, oroszországi hadihajók és egy olajszállító tanker ellen bevetettek, jóval több robbanóanyagot vihetnek, mint a legnagyobb légi drónok. Orosz elemzők feltételezik, hogy az ukrán csónakdróntámadás idején a krími térségben repülő nyugati elektronikus zavarórepülőgépek (például a világ legjobbjának tartott, a két hajtóműves F/A–18-as alapján épített EA–18G Growlerek) „megvakították” az orosz radarokat, amelyek nem vették észre a drónokat. Emiatt most uszályok és pontonhídelemek lánca védi a hídpilléreket. Amikor tavaly Moszkva megtámadta Kijevet, az amerikai légierő átvezényelt a nyugat-németországi spangdahlemi légitámaszpontra egyszázadnyi (hat gép) Growlert. Ezek légi utántöltéssel Spangdahlemből indulva simán működhetnek a Krím térségében.
Méreteikben a drónok a néhány centiméteres minieszközöktől a többtonnás, vadászrepülő méretű óriásdrónokig terjednek. A nagy méretűek közül a legismertebb a Tu–141 Sztrizs, az ötvenéves, hat tonna tömegű konstrukció még a szovjet időkből – amelyből az 1991-es nagy osztozkodáskor, a Szovjetunió széthullásakor Ukrajnának is jutott jó pár darab. Hátránya a nehézkes irányítás, előnyei a nagy méret, terhelhetőség és a hatótávolság. Annak idején – megzavarva a NATO légvédelmi rendszerét – Románia, Magyarország felett is elrepült egy ilyen, feltehetően Ukrajnából elszabadult masina, amely aztán Horvátországban, Zágráb egyik külvárosában csapódott be. Robbanótöltet nem lehetett rajta, noha a nagy tömegű, nagy sebességű (egy sugárhajtású polgári utasszállító gép sebességével repült) légijármű becsapódása robbanásszerű energiafelszabadítással járt.
Rokonságban állnak a drónok az önállóan manőverező robotrepülőgépekkel, hétköznapibb nevükön cirkálórakétákkal. A különbség: a drónok sokkal sokoldalúbbak, hírszerző-felderítő-megfigyelő (Intelligence, Surveillance, Reconnaissance – ISR), továbbá égi jeltovábbító-átjátszó tevékenységet is ellátnak amellett, hogy felfegyverezve csapást is mérhetnek az ellenfélre. Ukrajna a negyedik ország a világon (az USA, Izrael és Nagy-Britannia mellett), amely drónokkal célszemélyek célzott likvidálását is megkísérelte, ám ehhez hiányzik a megfelelő drón és az egyéb infrastruktúra.
Az ukránok, vélhetően hathatós nyugati specialistatámogatással, kidolgozták a drónok műholdas irányítása, adattovábbítása és célra vezetése gyakorlati módszereit. Ezek nagy része hétpecsétes katonai titkok. Az amerikai Elon Musk biztosította a kommunikációs hátteret, az ukránok rendelkezésére bocsátva a StarLink kommunikációs műholdrendszerét. Amikor tavaly Ukrajna nagyszabású hadműveletet szervezett a Krím visszafoglalására, Elon Musk mérnökeivel lekapcsoltatta azokat a műholdakat az ukrán rendszerről, amelyek a Krím félsziget térségében működtek. Ezzel meghiúsította a támadást – amelyre csak néhány napja derült fény a The New York Times (NYT) jóvoltából, amely megjelenés előtt hozzájutott a Musk életéről Walter Isaacson által írt könyvhöz. A kijevi vezetés dühöngött,
Musk a túl nagy kockázattal, egy Washington–Moszkva nukleáris világháború veszélyével indokolta a döntést.
Előtte beszélt Anatolij Antonov washingtoni oroszországi nagykövettel (aki figyelmeztette a Krím elleni támadás kockázataira), továbbá Mark Milley tábornokkal, amerikai csúcsvezérkari vezetővel (a legmagasabb beosztású katonával az USA hadseregében) és Jake Sullivan amerikai elnöki nemzetbiztonsági tanácsadóval is.
Dróndömping
Ugyanakkor a drónok roppant sebezhetőek. Két oldalról is: fizikailag, tűz-, kézifegyverekkel, gránátokkal, légvédelmi rakétákkal és elektronikusan, amikor egy nagyobb erejű elektromágneses impulzussal a drón elektronikai rendszerét bénítják meg, vagy irányítását veszik át a megtámadottak – ha megtalálják az irányító-adatközlő rádió frekvenciáját. Ukrajna a drónhadviselést illetően még egy másik kihívással is szembenéz: az oroszok az olcsó drónok tömeges támadásaival kimerítik az ukránok légvédelmi rakéta-, fegyverkészletét.
Ukrajnának, minthogy segélyben kapja a drága fegyvereket, rakétákat, például kevésbé fáj, ha egy „filléres” drónt egy nagyon drága, félmillió eurónál is többe kerülő IRIS–T rakétával lőnek le.
Írta a Magyar Hírlap
