A NASA nyolc hónapon át mérte a Hold rengéseit három szeizmográf segítségével, és volt olyan adat, amelynek eredetére nem találtak magyarázatot. Most megtalálták.
Az 1970-es években az amerikai űrhajósok három szeizmométert helyeztek el a Hold felszínén, amelyekből 1976 októbere és 1977 májusa között gyűjtöttek adatokat. A Kaliforniai Technológiai Intézet (CalTech) kutatói most újra megvizsgálták ezeket az adatokat, és érdekes megállapításra jutottak.
A szeizmográfokat azért helyezte el a NASA az égitesten, hogy a Földön alkalmazott módszerhez hasonlóan feltérképezze a Hold szerkezetét. Mivel a Földön belüli kőzetek és folyadékok különböző sűrűségűek, a hullámok különböző sebességgel mozognak rajtuk, így a geológusok kitalálhatják, milyen anyagon mennek keresztül a hullámok. Ezt szeizmikus tomográfiának nevezik.
A holdi érzékelőkből kinyert adatok elemzésével a tudósok megismerték az égitest belső szerkezetét, beleértve azt is, hogy a Hold belső magja körülbelül 500 kilométer átmérőjű, és sokkal kevésbé sűrű, mint a Földé. Emiatt úgy vélték, hogy a holdrengéseket nem a tektonikus lemezek mozgása okozza, sokkal inkább a Föld által okozott ár-apály feszültség. Emiatt a lemezek megrepedeznek, majd egymáshoz dörzsölődnek.
A CalTech tudósai gépi tanulás segítségével elemezték újra az adatokat, amelyek azt mutatták, hogy a rengések akkor fordulnak elő, amikor alkonyodik az égitesten, a Hold felszíne pedig elkezd lehűlni. A holdi nap reggelein azonban olyan ismétlődő rengéseket találtak, amelyek a kutatók szerint nem lehetnek természetes eredetűek.
A JGR Planets című tudományos lapban megjelent tanulmány szerint a forrás az Apollo-17 leszállóegysége lehetett. Allen Husker, a kutatás vezetője szerint 5-6 percenként pattanást lehetett érzékelni a szerkezet felől, ami 5-6 földi órán keresztül ismétlődött. De csak akkor, amikor a Hold egén ismét megjelent a Nap.
A rengéseket minden valószínűség szerint a hőtágulás okozta. Az új felfedezésnek köszönhetően a kutatók képet kaphatnak arról, hogyan működik a hőtágulás az égitest felszínén.
Husker abban bízik, hogy sikerül feltérképezniük a felszín alatti krátereket, valamint a lerakódásokat, amelyeket aztán ki lehet termelni. Ilyen lehet például a létfontosságú vízjég felfedezése és kibányászása a felszín alól.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
HVG
