– A lakosság 78%-a úgy véli, hogy Volodimir Zelenszkijt közvetlen felelősség terheli a kormányban és a regionális közigazgatásban tapasztalható korrupcióért – írta meg a közelmúltban a The Kyiv Independent. Adja magát a kérdés, hogy ezért halogatja a választások kiírását az ukrán elnök? Úgy érzi, hogy nincs mögötte támogatás?
– A jelenleg hatályos ukrán törvények szerint hadiállapot idején nem lehetséges választásokat tartani, és tekintettel az országon belüli és kívüli menekültek nagy számára, és arra, hogy az ország jelentős részét az oroszok ellenőrzik, ez logikus is. Politikai szempontból azonban régóta felmerül, hogy a törvények módosítása révén valamilyen formában mégis megtarthatják a választásokat: akár a Nyugat nyomására, akár amiatt, hogy a fennálló hatalom még a háborús körülmények – így korlátozott szabadságjogok, kisebb ellenőrizhetőség stb. – közepette stabilizálhassa hatalmát. Egyelőre azonban erről nem született döntés. Ami Zelenszkij támogatottságát illeti, ezzel kapcsolatban régóta nincs megbízható felmérés, hiszen a háború ideje alatt nem mérik a politikai erők népszerűségét, összességében azonban még vélhetően a háborús szerepe és a hatalomból származó lehetőségei elegendőek lennének egy választás megnyeréséhez. Más kérdés, hogy ugyanez a pártja kapcsán már korántsem állítható biztosan, ami szintén figyelembe veendő szempont az Elnöki Iroda részéről.
– Az világos, hogy háborús időkben – főleg, ha a harcok az érintett ország területén zajlanak – nem szoktak választásokat tartani. Ugyanakkor Kijev nyugati támogatói mintha elvárnák Zelenszkijtől, hogy oldja meg valahogy, ne húzza túl sokáig a dolgot. Miért olyan fontos ez nekik?
– Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy jelenleg a parlamentben Zelenszkij pártja – a Nép Szolgája –, és annak szatellitjei egyedüli többséget alkotnak (hivatalosan a kormánypárt is egyedüli többségben van, a gyakorlatban viszont régóta kisebb frakciók támogatására szorul, a háború alatt azonban tulajdonképpen csak egy eset volt, amikor a parlament felülírt egy Elnöki Iroda felől érkező kezdeményezést, a katonák bérezése kapcsán). A Nyugat így a választások révén pluralizálni akarhatja a kormányzatot, koalícióra kényszerítve Zelenszkijt olyan erőkkel, amelyek felett vagy eleve nagyobb a nyugati befolyás, vagy az Elnöki Iroda hatalmának ellensúlyozása végett a Nyugathoz fordulnának segítségért – értelemszerűen „szívességekért” cserébe. A másik lehetséges ok, ami miatt a Nyugat siettetheti a választást, az, hogy előzetesen megerősített legitimációt akarnak biztosítani a kormányzatnak valamilyen lépéshez – akár a háború folytatásához vagy éppen annak a kitűzött céloktól jócskán elmaradó lezárásához. Egyelőre azonban valódi, súlyos nyomásgyakorlást nem láttunk ezzel kapcsolatban, más kérdés, hogy a téma felmerülése arról árulkodik, hogy a Nyugat vélhetően nem hagyja majd a végtelenségig húzódni a választások kérdését.
– Mostanában több olyan hír is megjelent, miszerint a Nyugat keresi a kilépési lehetőséget a háborúból, de legalábbis a konfliktus befagyasztása nem lenne ellenére. Volodimir Zelenszkijjel, aki kizárt minden ilyen lehetőséget, elképzelhető akár a „befagyasztás”, vagy a tűzszünet, esetleg a békefolyamat megindítása?
– Nemrég már Zelenszkij is arról beszélt, hogy a Krím közigazgatási határainak elérése után lehetőség nyílhatna a félsziget politikai úton történő demilitarizálására – azaz a tárgyalásokra. Mindez arra utal, hogy Kijevben is kénytelenek egyre nagyobb teret engedni a háború diplomáciai lezárása számára, aminek számukra természetesen politikai kockázatai vannak, hiszen nemrég szabályosan megtiltották maguknak, hogy Oroszországgal tárgyaljanak, amíg annak Vlagyimir Putyin az elnöke. Mivel Putyin, ha csak nem történik valami rendkívüli esemény (amit sose zárhatunk ki), vélhetően a jövő évi elnökválasztást is megnyeri Oroszországban, ez elég sokáig elhúzódhat, és kérdéses, hogy a Nyugat meddig és milyen mértékben hajlandó támogatni Ukrajnát. Bár a nyugati támogatás a jelenlegi helyzet fenntartására még vélhetően nagyon sokáig elég lehet, nem biztos, hogy az ukrán társadalom még a frontharcok intenzitásának csökkenése esetén is hajlandó lenne hosszabb távon vállalni a folyamatos háborús fenyegetettséget és bizonytalanságot, főleg úgy, hogy ukrán támadó műveletek nélkül győzelmi kilátásaik se lennének. Az ukrán támadóműveletek lehetőségeinek pedig, mint láthatjuk, demográfiai korlátai is lehetnek, másrészt pedig felemésztik a nyugati haditechnikai támogatásokat is, és nem úgy néz ki, hogy a Nyugat a minimális pótlásnál jelentősebb támogatást készülne nyújtani Ukrajnának. Ilyen körülmények között eljöhet egy olyan pont, amikor még a jelenlegi ukrán vezetésnek is kisebb kockázatokkal járhat egy tárgyalási folyamat megkezdése és akár a konfliktus befagyasztása, mint a háború végtelen és kilátásnélküli fenntartása. Ez azonban nagyban függ egyrészt a harctéri helyzettől, másrészt pedig a nyugati támogatástól. Ha Ukrajna áttörne, vagy a Nyugat valóban jelentős támogatást tudna felajánlani és belátható időn belül átadni, Kijev minden bizonnyal a háború folytatását választaná. Jelenleg azonban mindkettőre kicsinek tűnik az esély, ami egyre inkább a tárgyalások felé szoríthatja Zelenszkijt is.
– Visszatérve a korrupcióra: Reznyikov védelmiminiszter a tél folyamán közel volt a bukáshoz. Az ukrán sajtó is sokat bírálta, de végül a Nyugat a védelmébe vette. Az Atlantic Council egyik elemzője például azt ecsetelte egy cikkben, hogy a „lenyúlások” csak a támogatások kis százalékát érintik, az ukrán hadsereg sikerei mellett pedig nincs is jelentőségük. Ehhez képest Zelenszkij most látványos harcot hirdetett a korrupció ellen, amiről tavaly egyébként azt nyilatkozta, hogy már megszűnt Ukrajnában. Hogy is van ez?
– Zelenszkij ebben a kérdésben vélhetően előre menekül, mivel a nyugati támogatottságú ukrán sajtó és a szintén nyugati bekötöttségű állami és nem-kormányzati szervezetek év elejétől egyre élesebben tették fel a korrupcióval kapcsolatos kérdéseket, Zelenszkijen kívül szinte egyetlen vezető politikust sem kímélve. Ezek az ügyek ráadásul rendkívüli ellentmondásban vannak a társadalommal szembeni egyre fokozódó elvárásokkal: míg egyeseket szó szerint az utcáról rángatnak be a sorozóbiztosok a hadseregbe, addig ezen toborzóközpontok parancsnokai eurómilliós összegeket tettek zsebre a frontra kerülést elkerülni kívánók révén. Így az Elnöki Irodában úgy vélhették, érdemesebb lehet saját kezükbe venni a korrupcióelleni harcot, ilyen módon távolítva maguktól a kellemetlen ügyeket.
– Amúgy nem veszi ki az furcsán magát, hogy Reznyikovot leváltják a tárcáját érintő botrányok és az ukrán hadsereg kudarcai miatt, ugyanakkor kinevezik londoni nagykövetnek, ami valószínűleg a washingtoni után a második legfontosabb diplomáciai megbízatás?
– Reznyikov ellen hivatalosan nem folyik korrupciós eljárás, Ukrajnában pedig elhárítják az ellentámadással kapcsolatos kritikákat is, csupán új megközelítési módok szükségességéről beszéltek a védelmi minisztérium irányításában (tegyük hozzá, a hadműveleti tervezés nem is a védelmi miniszter, hanem a vezérkar és a főparancsnokok feladata). Ennek ellenére persze furcsa lehet, hogy egy olyan politikust, akit botrányok lengenek körül, egy fontos pozícióba „buktatják”, de ugye, egyrészt Európában is látunk hasonló eseteket (gondoljunk pl. Ursula von der Leyenre), másrészt viszont Reznyikov londoni kinevezésének híre még nincs megerősítve, így lehet, hogy Kijevben is mérlegelik a negatív szájízt, amelyet az ukrán választókban hagyhat egy ilyen székcsere.
Írta a Magyar Hírlap
