A Jumbo-Visma kerékpárosa 1 perc 35 másodperc lemaradással a 19. helyen tekert be a második kategóriás Bejesen kijelölt hegyi befutónál, összetettben pedig két pozíciót javítva a 20.
„Sokkal jobban éreztem magam, mint a legutóbbi pihenőnap után, sőt, nagyon jól éreztem magam” – értékelt az M4 Sport helyszíni stábjának a magyar bajnok, aki elmondta: kevesebbet pihent, mint az első szünnapon. „Próbáltam szinten tartani azt a formát, ami összejött itt a Vuelta során” – fűzte hozzá.
Rámutatott: sikeresen kontrollálták a szökési kísérleteket, amelyben szerencséjük is volt, mivel az Ineos Grenadiers sem akart elengedni az elején egy erős csoportot, a végül eltekerő csoportról pedig tudták, hogy kordában tudják tartani. A szakaszt Jonas Vingegaard, a Tour de France legutóbbi két kiírásának dán győztese nyerte, míg a Jumbo-Visma másik kapitánya, a Vueltát háromszor megnyerő, idén a Giro d’Italián első szlovén Primoz Roglic nyolcadik lett. Összetettben előbbi a második az ugyancsak jumbós, amerikai Sepp Kuss mögött, utóbb pedig a harmadik.
„Ez egy nagyon jó szakasz Primoznak is, Jonasnak is, láthattuk, hogy mind a ketten nagyon jól mentek” – szögezte le Valter, aki kitért egy másik csapattársára, a Vueltán most nem szereplő belga Nathan van Hooydonckra is, aki a reggeli órákban autóvezetés közben rosszul lett, balesetet szenvedett és az első hírek szerint kritikus állapotban szállították kórházba, ahol mesterséges kómában tartották.
„Kicsit mindenkinek könnybe lábadt a szeme, talán nem is annyira kicsit. Én picit kevésbé ismerem Nathant, mint a srácok, a csapat fele most jött a Tour de France-ról, és egy ilyen hónap után nagyon összemelegszik az ember a csapattársával” – utalt Valter arra, hogy belga csapattársa ott volt a sárga trikót elhódító Vingegaard segítői között a francia háromhetes viadalon. „Nagyon örülünk, hogy jobban van, az utolsó emelkedőn kaptuk az infót, a fülünkre mondták, hogy felébredt. Látszik is, hogy mennyire egy család ez a csapat és hogy mennyire fontos hír volt ez, hogy az utolsó öt percben is van erre idő és plusz energiát ad. Pont Jonas támadott, mikor kaptuk az infót, szerintem óriási plusz erőt adott neki is, Primoznak is a végén, hogy támadjon” – tette hozzá.
Meglátása szerint tökéletes csapatmunkát hajtottak végre, már az előző nap megbeszélték, hogy ha kontrollálható a szökés, akkor a szerdai és csütörtöki nehéz szakaszok előtt is megpróbálják megnyerni az etapot, mivel a közvetlen riválisoknak – mint például Enric Mas – nem annyira fekszik.
„Mindenhol meg kell próbálni időt adni nekik, ahol csak lehet, ezzel a mentalitással álltunk a szakaszhoz már tegnap is, ma pedig extra motivációt adott, hogy volt kiért küzdenünk.”
Szerdán a Ribadesellából induló 124,5 kilométeres etap második felében két első kategóriás emelkedő, majd a végén a legkeményebbnek tartott spanyol hegy, a legendás Angliru megmászása vár a kerékpárosokra. Valter előre tekintve elmondta: még soha nem tekert az Anglirun, így nagyon várja, különösen azért, mert nincs rajta nagy stressz.
„Nem nekem kell nyerni a holnapi szakaszt, meg ugye itt egyiket sem, így kicsivel könnyebb hozzáállni az etapokhoz, hogy amíg csak tudok, mint a mai nap is, megyek, aztán pedig onnan átveszik a kapitányaink a szerepet. Kíváncsi vagyok, hogy milyen ez a szakasz, biztos, hogy nagyon kemény, már a szintrajzot nézve is embertelen, nem is tudom, egy betonkeverő hogy tud felmenni ilyen meredeken, hogy tudtak egyáltalán utat építeni ilyen meredekségre, de megoldották. Örülök, hogy holnap ezt a legendás hegyet is kipipálhatom” – beszélt Valter a 12,4 kilométer hosszú, 9,8 százalék átlagmeredekségű legendás hegyről, amelyen 1558 méteres magasságban lesz a befutó.
Írta a Magyar Hírlap
