– Victoria Nuland szerint az ukrán fegyveres erők ellentámadása nehéz, de az elért előrehaladás lenyűgöző. Mark Milley tábornok sokkal óvatosabb, csak részsikerekről beszélt a minap, és azt mondta, Ukrajnának 30-45 napja maradt arra, hogy elérje a céljait. John J. Mearsheimer, a Chicagói Egyetem professzora ugyanakkor a legutóbbi elemzésében arra jutott, hogy az ukrán ellentámadás eleve kudarcra volt ítélve, és szükségképpen az is lett. Most akkor az ellentámadás lenyűgöző, részben sikeres vagy kudarc?
– A választ az, hogy az üléspont határozza meg az álláspontot. Milley a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, magyarul az amerikai vezérkari főnök, és azt mondta, hogy 30-45 napja van Ukrajnának, utána olyan lesz az időjárás, hogy a nagyobb katonai akciók lehetetlenek lesznek. Ez így igaz. Victoria Nuland azt mondta, hogy az ukrán csapatok lassan mennek előre, de ez óriási siker. A külügy nem mondhat mást. Nuland egyébként egy kiváló szakértő, és soha nem beszélünk róla, pedig fontos, hogy a férje, az Egyesült Államok egyik legismertebb biztonságpolitikai elemzője. Tehát mindegyik fél máshogy látja a helyzetet. A valóságban az ukrán alapstratégia az volt, hogy a vilniusi NATO-csúcs előtt látványosan, legalább egy helyen stratégiai áttörést kell elérni, ezt sehol nem tudták végrehajtani, tehát máshogy fogalmazza Ukrajna a Nyugat támogatása ellenére nem tudott megfelelni az elvárásoknak.
– A napokban az amerikai Sky News meglepő cikket közölt. Ebben bennfentes forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy a Nyugat már elérte a célját, ez innentől Ukrajna háborúja, az ennek ellentmondó politikusi nyilatkozatok mögött pedig valójában már nincs szándék és cél. Elképzelhetőnek tartja, hogy a felszín alatt az eddig háborúpárti vezetők tényleg a legideálisabb, legkisebb arcvesztéssel járó kilépési pontot keresik?
– Igen és nem. Egy. Ma az ukrán költségvetés kevesebb, mint az ukrán katonai költségvetés. Tehát ha a nyugati támogatás nem jönne Ukrajna 24 órán belül összeomlana, nem tudná fizetni az egészségügyet, a nyugdíjat, a tanárokat, az adminisztrációt, satöbbi. Kettő. Egyre több nyugati ember érzi úgy, hogy ezt a háborút Ukrajna nem tudja megnyerni, de tökéletesen tudják, hogy ahhoz, hogy fordulat legyen Washingtonnak kell meghoznia a döntést. Három. Ha Washingtonba fordulat lesz, akár a jövő évi választásokig, akár utána, akkor azonnal egyeztetni kell Moszkvával, hogy hol lesznek a jövendő orosz-ukrán határok. Ezt Ukrajna számára el kell mondani, de Ukrajnának túl nagy mozgáslehetőség ebben a kérdésben nincs. Ha megnézem az ukrán politika elkezdett változni, az elmúlt órákban bejelentették, hogy a nemzetiségeknek jogokat adnak. Ilyet sokáig nem mondtak, és külön tárgyalást kezdtek a magyarokkal és románokkal. A német külügyminiszter most járt Kijevben, ahol azt mondta, hogy geostratégiai okokból azonnal fel kell venni Ukrajnát az EU-ba, de ez nem igaz, és nem fog megtörténni. Ukrajna a gabonaszállításban is teljes mértékben szembekerült az EU-val, és az Európai Unió valószínűleg nem hosszabbítja meg a szeptember 15-én lejáró szerződést, de ha mégis, az öt fontos határállam: a lengyelek, a szlovákok, a magyarok, a románok és a bolgárok a saját hatáskörükben vétót akarnak hozni az ukrán GMO-kezelt gabona behozatala ellen.
– A lakosság nagyon lazán bánik azokkal a kijelentésekkel, amelyek szerint ma vagy holnap győzelem lesz. Nem lesz itt sem ma, sem holnap, sem egy év múlva – nyilatkozta a többszörösen kitüntetett Alina Mihaljolva, az ukrán Jobbszektor önkénteseiből alakult Da Vinci farkasai zászlóalj egészségügyi szolgálatának vezetője. Igaza lehet? Mármint abban, hogy ez a háború évekig tarthat?
– Az ukrajnai harcok jó ideje állóháborúvá alakultak át. Voltak ukrán stratégiai áttörések, és voltak a háború folyamán orosz sikerek. Ami biztos, Moszkva a Krímről soha nem fog lemondani, és jelenleg Ukrajna durván 20 százalékát az oroszok tartják a kézükben. Ugyanakkor, mint mondtam, állóháború van, és ebből mind az oroszoknak, mind az ukránoknak elege van. Ha megnézik, olyan létszámhiány van Ukrajnában, hogy a nyugatra szökött katonakorú férfiak visszaadását követelik. Az osztrákok és a magyarok ettől egy pillanat alatt elzárkóztak, a lengyelek nem. Az oroszoknál is, aki tud külföldre menekül, mert nem akar a fronton meghalni. Tehát mindkét hadsereg küszködik. És minél inkább elhúzódik a háború, annál inkább mindenkinek az a véleménye, hogy ez a háború értelmetlen, céltalan és eredménytelen.
Írta a Magyar Hírlap
