Ha szerencséje volt egy-egy településnek, az utóbbiak rendes és nem túl buta emberek voltak. Élt még a vizitálás hagyománya is. Ha új értelmiségi szereplő költözött a faluba, annak bemutatkozó látogatásokra kellett indulnia. A régi táncrend itt is felborult, a korábbi szabályok nem játszottak, így tehát ki-ki a maga módján oldotta meg ezt a műveletet.
Számomra a legfontosabb beilleszkedési esemény Melocco Miklós megkeresése volt. A falu közepén egy nagy, valamikori sváb házban élt, néhány évvel előttünk költöztek ide. Az udvart hatalmas, rácsos vaskapu választotta el az utcától, ez néhány évvel később Péntek Béla autószerelő mesterhez került, ő renoválta, és építette be saját házának kerítésébe. Ha a Melocco-ház előtt elmentem, a kapu vasrácsain túl láthattam, ahogy két férfi hatalmas kőtömbökön kopácsol. A szobrászokon – az egyik Melocco, a másik Török Richárd volt – furcsa, apró irhadarabokból összevarrt kezeslábas feszült. Az Ópusztaszeren ma is megvizsgálható Földművesek szobor készült akkor. Egy férfi és egy nő négykézláb vagy térdelve hajol bele a búzatengerbe. Volt ebben áhítat is, ám Maros Tamás, az éles nyelvű perbáli építész azt mondta a műre, aha, a sprinterek. A szobrász nem sértődött meg, főleg azután nem, hogy Maros Tamás, akinek az agyára ment az éppen akkor mindent elöntő Kőrösi Csoma Sándor évforduló, azt mondta, jó, jó, elismerem, nagy mutatvány Tibetben, egy barlangban fagyoskodva, éveken át a tibeti-angol szótárt írni. Rendben. Na, de ki olvassa ma ezt a szótárt?
A szobrász udvarában egy fiatal őz is ott ugrált. Elütötték az anyját, és a kis állat így került oda. Szelíd lényecske volt. Bekiabáltam a kapun, jó napot, a művész úrral beszélnék. Melocco odajött, ne hülyéskedj, ne művész urazz, mit akarsz? Bemutatkozni, válaszoltam, levizitelni. Látod, faragunk, szorít a határidő, de estére szívesen látunk. Így tehát mikor sötét lett, visszamentem. Ekkorra Melocco már mindent tudott rólam, ezen nincs mit csodálkozni, egyrészt a szomszédja, Márta József rokkantnyugdíjas lakatos a falu összes polgáráról összeszedte a híreket, másrészt tanítottam az ő lányát. Melocco, ha nem faragott, sokat járkált a faluban. A főtéri kocsmába volt befizetve ebédre, és ha volt ideje, az utcákat járta. Ezért például nem volt olyan kutya, akinek ne tudta volna a nevét.
Szóval, te vagy az új tanár, hunyorgott Melocco, beszélgessünk. És akkor kezdetét vette egy máig tartó kisebb-nagyobb szünetekkel tarkított beszélgetés. Volt ebben minden, gyerekek, szülők, nagybácsik, testvérek és barátok, Olaszország és Ausztria, Forró Lajos kisboltos Forró Lajos nevű vizslája, Leonardo da Vinci, Szerb Antal és Radnóti Miklós, Ady Endre és Mick Jagger, Vivaldi és Nagy Feró, gipszfajták és facsapolási módszerek. Az élet teljessége van ebben.
Ilyen volt az első találkozásom a szobrásszal, aki mellesleg szívesen írt is. Detektívregényéről és városvédő cikksorozatáról majd később beszélek.
Írta a Magyar Hírlap
