Rettentően keserves szezont futott a Ferrari 1996-ban, annak ellenére, hogy Spanyolországban Michael Schumacher megszerezte első diadalát piros színekben. Egész évben technikai hibák tömkelege ásta alá a csapatmorált, Olaszországban a csapatvezető Jean Todt fejét követelték, de az előző szezon végén leigazolt kétszeres bajnok kiállt mellette: „Ha szét akarjátok rombolni a Ferrarit, rúgjátok ki Todtot! Ha viszont azt szeretnétek, hogy a csapat előrejusson, bírjátok maradásra!”
A történelem a tanúja, hogy igaza lett minden idők legsikeresebb F1-es pilótájának, és a Belga Nagydíjon szerzett második sikere újabb motivációs löketet adott a maranellói gárdának. Schumacher úgy érkezett Monzába, a Ferrari felségterületére, hogy maximum egy dobogós hely nézett ki neki a versenyt követően – feltéve, ha az F310-es kibírja a megterhelő száguldást. Az Olasz Nagydíj időmérő edzésén szokás szerint a két Williams-Renault hódította el az első két rajtkockát Hill-Villeneuve sorrendben, de a verseny egészen más képet mutatott, és nyoma sem volt a kék-fehér autók uralmának.
A vasárnapi futamon nem a Williamsek, nem Schumacher, de nem is egy másik pilóta játszotta a főszerepet: ez a „megtiszteltetés” az első két sikánban elhelyezett gumibálákat érte. „Senki sem örült neki, de ez volt az egyetlen megoldás. Mindannyian tudtuk, hogy ha nekimész a gumiknak, nagyon nehéz helyzetbe kerülhetsz” – mondta Schumacher, miután a versenyigazgató vasárnap reggel a rögzített gumibálák elhelyezése mellett döntött.
A rajtot követően az első öt helyről induló versenyző – Hill, Villeneuve, Schumacher, Hakkinen, Coulthard – a kelleténél lassabban hagyta ott a rajtrácsot, ami lehetővé tette a hatodikként startoló Jean Alesinek, hogy a Rettifilóban már az élen forduljon el! Az egyes Lesmóban viszont hibázott, Hill pedig nem volt rest, és visszavette szombaton kiharcolt pozícióját. A harmadik körre úgy tűnt, hogy a McLarenek kiestek a játékból: miután Villeneuve megütötte a gumibálát, Coulthard kipördült a Roggiában, majd Alesi úgy érintette meg a bálákat ugyanott, hogy az egyik gumi Hakkinen elé pattant, megrongálva első szárnyát.
Az igazi dráma azonban a hatodik körben jött el: Damon Hill a Rettifilo második kombinációjában jobb hátsó kerekével megütötte az elátkozott gumibálát, megpördült, és megrongálódott felfüggesztése miatt nem is tudott tovább menni. „Csakis én vagyok a hibás” – összegezte röviden az esetet a vb-cím első számú esélyese. Alesi így visszaállt az élre, Schumacherrel, Irvine-nal és az égiektől nagy lehetőséget kapó, de sérült autóval haladó Jacques Villeneuve-vel a nyomában.
A futam az eseménydús első köröket követően üldözőcsatává változott: Schumacher a 30. körig szorosan hajtott Alesi mögött, de egyszer sem került előzési pozícióba. Talán nem is akart fölösleges manőverbe fogni, hiszen tudta, több üzemanyagot szállít Ferrarijában – a taktikázás meghozta gyümölcsét: mielőtt a francia bokszkiállásra adta a fejét, 0,6 másodperccel vezetett Schumacher előtt, két körrel később, amikor a ferraris is megejtette cseréjét, öt másodpercre haladt mögötte. Munka elvégezve.
Néhány körrel később a címvédő már 10 szekundumra nyújtotta előnyét, a Ferrari bokszfaláról pedig a fülére szóltak, hogy csak óvatosan, hiszen volt rá esély, hogy az F310-es fékjei nem bírják ki a végéig. Az utolsó körökben azonban nem a fékek jelentették a legnagyobb problémát: Schumacher is megütötte az első kanyar egyik gumibáláját! „Buta helyzet volt, nagyon meglepődtem” – mondta később a futamgyőztes. „Majdnem elveszítettem az autó fölötti irányítást, a kormány egyszerűen kicsúszott a kezeim közül! Ezt követően kisebb vibrációval kellett megküzdenem, de aztán elmúlt.”
Hiába a figyelmeztetés a csapat felől, hiába a gumibálával történt koccanás, Schumacher több mint 18 másodperccel döngölte földbe Alesit a célban, a harmadik pozíció pedig a verseny elején még visszaeső Hakkinené lett. Jacques Villeneuve nem tudta kihasználni csapattársa kiesését, és csak a hetedik helyen zárt, így a negyedik-ötödik hely a Jordan kezébe került (Brundle-Barrichello sorrendben, a csapat legjobb ’96-os eredményét elérve), az utolsó pontot pedig az a Pedro Diniz kaparintotta meg, aki hatéves pályafutása során mindössze nyolc alkalommal ért célba az első hat között.
A dobogóról letekintve Michael Schumacher először szívhatta magába az olasz drukkerek mindenkit felülmúló támogatását vörös színekben- ekkorra talán már a tifosi is elhitte, hogy a német lehet az, akivel a Scuderia 1979 után visszatérhet a Forma-1 csúcsára. „Még soha nem láttam ilyen érzelmeket, egyszerűen őrület. Ez csak Olaszországban lehetséges. Bárhová nézek, libabőrös leszek. Nagyon sokat vártak már erre a pillanatra – megérdemelték” – mondta a futamot követően a Monzában először diadalmaskodó Schumacher, akiről ekkor még nem tudták, mennyi felemelő pillanatot fog még okozni választott honfitársainak.
F1 – Italian GP 1996 – Race – Part 1 by Sukhoi-su37
F1 – Italian GP 1996 – Race – Part 2 by Sukhoi-su37
formula.hu
