Mint a gyűjtő, filmrendező lapunknak elmondta, Moldvában járva 2008 tavaszán hallott egy asszonyt, így imádkozni:”Áldott vagy te az asszonyállatok között.”
Tudta, hogy ez a forma egy több száz év előtti nyelvállapotot tükröz, így érdemesnek látta, hogy kamerával térjen vissza helyszínre. Így készült el a film, amelyet tavaly mutattak be az Uránia Filmszínházba, azóta megjárta Kolozsvárt, Kovásznát, több székelyföldi és moldvai települést is, a X. Savaria Filmfesztiválról pedig elhozta a Schmidt Éva-díjat.
Schmidt Éva (1948-2002) néprajzkutató, nyelvész,aki kutatásait a Nyugat-Szibériában élő nyelvrokonaink, a hantik és manysik körében végezte, több helyi nyelvjárást megtanult terepmunkája közben, így ő tolmácsolt az egymás nyelvét már nem értő csoportok között. Létrehozott egy archívumot, amelyben a hantik és mansyik ősi szertartásait, hősénekeit, imádságait gyűjtötték fel, mentették meg a teljes feledéstől, illetve a magyar kutató helyi értelmiségieket tanított meg a tudományos kutatás módszereire,illetve ösztönözte a fiatalokat, hogy hagyományaikat visszatanulják.
A Schmidt Éva-díj ezt a fajta önfeláldozó és önzetlen gyűjtőmunkát és dokumentálást kívánja díjazni olyan kutatók és filmkészítők esetében,akik Schmidt Évához hasonlóan beavatódnak az általuk kutatott közösség hagyományaiba, segítik ezeket a közösségeket, nem ritka, hogy szinte családtagnak kezdik tekinteni őket.
Korábbi filmjeinek hátteréről – Ősi hangok Ázsia szívében (2008) és Adigzsi, tuva sámán ( 2018) szintén elmondható, hogy szívélyes és közvetlen kapcsolatba került mindazokkal, akiktől zenéket, énekeket, szertartásokat gyűjt. Sőt Adigzsit Magyarországra is elhozta, és segíti őt, hogy más európai országokba is eljuthasson.
Kanalas Éva 1991 óta járja a moldvai falvakat, amelyekben baráti kapcsolatot alakított ki az asszonyokkal, akiktől énekeket, imádságokat , ráolvasásokat rögzített. Nem ritka, hogy koncertjein is énekli ezeket a népdalokat.
Lapunknak azt is megfogalmazta, hogy például az északi csángókat nem ritkán biztatni kell nagy szeretettel, hogy meg merjenek szólalni magyarul, és ne szégyelljék a régies, sziszegős magyar nyelvet, amelyet megőriztek.
Adatközlőivel gyakran együtt énekel, segít nekik emlékezni a régi énekekre, ahogyan ezt a filmben is hallhatjuk.
Mint mondta, a régiségben a ráolvasásokat, bájolásokat, például a vízvetést a népi, otthoni gyógyászatban alkalmazták, többek közt fejfájás esetén, vagy ha valakit megmart a kígyó a mezőn. Kallós Zoltán már 1959-ben kiadott egy kötetet az általa gyűjtött csángó bájolásokból, később 1976-ban pedig Erdélyi Zsuzsanna nagy hatású Hegyek hágék, lőtöt lépék című gyűjtése jelent meg a témában. Most viszont filmen láthatjuk, hogyan is bájolnak a csángók. Hozzátette, hogy a filmkészítéséhez segítséget kapott Nyisztor Tinka, Pusztinában élő néprajzkutatótól.
Objektum doboz
Megtudtuk azt is, hogy régen minden családban volt valaki, akinek jobban ment ez a fajta házi orvoslás, illetve minden faluban volt olyan, akiről elterjedt, hogy különösen jól tud különféle nyavalyákat gyógyítani, így a nehéz esetekben hozzá fordultak. A film első felében Bogdánfalván, Pusztinán, Lujzi-kalugorban és Lészpeden járunk, a második felében látható a Szabófalván és Kelgyesen forgatott anyag, visszafelé jövet pedig Kosteleken is sikerült izgalmas néprajzi anyagot rögzíteni,
és ezt is látható, hallható a filmben.
Írta a Magyar Hírlap
