LMA
2023. szeptember 4. hétfő. 15:27
Az idősebb, még katonaviselt korosztály bizonnyal emlékszik az RPG-7-es (rakéta páncéltörő gránát – RPG) eszközre – de azok előtt is ismert lehet, akik gyakorta néznek a világ konfliktuszónáiban játszódó hollywood-i mozikat. Ez az alapvetően szovjet eredetű termék még az 1950-es évek végén született a Bazalt nevű vállalatnál, s gyakorlatilag szinte változtatás nélkül gyártják még ma is számos államban. Bevált, strapabíró páncélrém, amely a könnyebb fedezékek mögött megbúvó ellenség leküzdésére is sikerrel alkalmazható. A Magyar Honvédség elődjétől, a néphadseregtől örökölte, s bár már igen rég le akarta cserélni valami modernebbre, de erre csak a haderőfejlesztés megkezdése után nyílt mód.
Az RPG-7 oktatópéldánya egy újonc kezében valahol Ukrajnában
Fotó: Metin Aktas / Anadolu Agency via AFP
Az említett RPG-7 utódjául a hadvezetés 2018-ban a Carl Gustaf M4 gránátvető mellett tette le a garast. Az úgynevezett hátrasiklás nélküli lövegek elvén működő, 84 milliméteres hordozható, többször felhasználható multifunkciós fegyvert Svédországban készíti a Saab Bofors Dynamics. A gránátvető-család első tagját 1946-ban rendszeresítették, s az elmúlt évtizedekben számos alkalommal modernizálták. A szerkezet a lőszerek széles skáláját használja s így széles szerepkörben alkalmazható.
A honvédségünk által 2019-től használt M4-es szerkezet tömege – hála a modern kompozit anyagoknak – mindössze hét kilogramm hossza pedig kereken egy méter. (Zárójelben érdemes megjegyezni, az RPG-7-nek szinte hasonlóak a fizikai paraméterei, ám az összehasonlítás más téren már messze a svéd berendezés javára üt ki.) Két fő kezeli. Gyakorlott katonák percenként hatszor képesek megszólaltatni, élettartama pedig eléri az ezer kilövést. Hatásos lőtávolsága mozgó jármű/célpont ellen 350-400, álló esetén 500 méter. Egy kilométerre tud köd- és rombológránátot kibocsájtani, illetve lézervezérlés esetén két kilométerre is célba talál.
A rendszerből kivont RPG-7 hatásos lőtávolsága álló cél ellen 330, mozgó jármű esetében 200 méter volt – de utóbbi értéket már egy gyenge oldalszél is képes volt jelentősen lerontani. A szovjet technikát egyébként nagyméretű és területi célok leküzdésére hétszáz méterig lehetett alkalmazni.
A svéd M4-es változathoz a gyártó rengetegféle lőszert kínál. Azt, hogy a Magyar Honvédség hány vetőt és milyen gránátokat vásárolt, természetesen nem verték nagy dobra, de a gyakorlatokon készült fotók alapján azért nagyjából beazonosíthatók az egyes fajták. Az ügylet teljes értéke egyébként 15,5-20 milliárd forint közé tehető.
A fegyver egy huzagolt csőből áll, amit hátulról lehet megtölteni. Hagyományos és háromszoros nagyítású optikai irányzék is szerelhető rá. Állva, térdelve, ülve, és fekvő pozícióban is tudjuk használni – s bár készítenek hozzá kétlábú állványt, a tapasztalatok – és a fotók – azt jelzik, a katonák leginkább féltérdre ereszkedve vetik be. Egy fő hordozza és alkalmazza míg a másik pedig gránátokat szállítja és az újra töltésért felel. Közvetlenül mögé nem tanácsos állni/ülni, ugyanis aki ezt teszi, az harminc méteren belül biztosan meghal, de még a félszáz méter sem mentesít a súlyos sérülésektől.
A termékpalettáról kiemelhető az FFV401 jelű rakéta, amely egy kis hatótávolságú területvédelmi lőszer. Az eszköz a célban ezer fölötti számú acélnyilat szór szét és elsősorban élőerő leküzdésére vethető be. Ugyancsak érdemes megemlíteni a falbontó, terület-megvilágító, repesz-romboló és páncéltörő változatokat – utóbbi hatásos lőtávolsága egyébként 700 méter és nem mellékesen 500 milliméter vastag páncélzatot képes átütni.
A Carl Gustaf gránátvető különböző verzióit eddig több mint negyven állam hadereje rendszeresítette.
Írta a Magyar Hírlap
