A Rideg Sándor azonos című regényéből forgatott Indul a bakterház felnőtt főszereplője, a baktert játszó Koltai Róbert így emlékezett az 1979-ben készült filmre:
„ Az Indul a bakterház az utóbbi évtizedek legkiemelkedőbb sikerű tévéfilmje volt, az emberek annyira szeretik ma is, hogy nagyon sokan azt hiszik, hogy moziban is ment. Hirtelen kerültem a Bakterházba, Bencze Ferenc megbetegedése miatt egy nap alatt kellett döntenem, nem tudtam, hogy ilyen óriási lesz a siker. Nekem is örök életre szóló emlék maradt, és mély megrendüléssel gondolok Mihályfy Sándor rendezőre, aki ezt a csodálatos tévéfilmet létrehozta”.
Patás (Haumann Péter), a bakter (Koltai Róbert) és Csámpás Rozi (Pécsi Ildikó)
Fotó: port.hu
Mihályfi több mind három ezer fiú közül választotta ki Bendegúz szerepére az akkor 13 éves Olvasztó Imrét, akinek a főszereplőhöz hasonlóan nehéz gyermekkora volt. Szüleit nem ismerete, nyolc hónapos korában került a pomázi intézetbe, és háromévesen egy idős néni lett a nevelőszülője, akivel Szentlőrinckátán nőtt fel.
A keserű évek után aztán hatalmas fordulat következett az életébe, amire így emlékezett: „Az ország sok iskolájába küldtek levelet, hogy Regős Bendegúz szerepére keresik az alkalmas szereplőt. Az iskolaigazgatóm odajött hozzám, és azt mondta: téged keresnek. A válogatáson vagy háromezer-ötszázan jöttünk össze. Nagyon sok feladat volt, még tarlón is kellett rohangálnunk, meg fára másznunk. A végén már csak tizenegy-néhányan maradtunk, de nem tudták eldönteni, ki legyen Bendegúz. Erre Mihályfy Sándor rendező megkérdezte, ki meri őt fenéken billenteni. Senki nem jelentkezett, én meg jól fenékbe rúgtam szegény embert. Így dőlt el, hogy én kapom a szerepet.”
A szerepet mintha rá írták volna, főleg, hogy kisgyerekként őt is sok sérelem érte. „Nem olyan rossz gyerek Bendegúz. Csak komiszul bánnak vele, és ő ezt visszaadja, ahogy tudja, mint Ludas Matyi” – monda később Olvasztó, aki mindössze húszezer forintot kapott a forgatásért, azt is takarékbetétkönyvben, amit csak 18 éves korában vehetett fel. Keserűen nyilatkozta, hogy addigra csak a felét érte a gázsija.
Ennél többet ért számára, hogy a film segítette abban, hogy egyik testvére, akitől elszakították csecsemő korában, megtalálta őt. Nővére látta a filmet, majd egy stábtag segítségével vette fel a kapcsolatot Imrével.
A serdülőkorú Olvasztó Imre nehezen viselte a hirtelen jött népszerűségét, s ugyan néhány filmben szerepelt még, de nem a színészi pályát választotta. Szakmunkástanulónak jelentkezett, s ugyan vízvezeték-szerelő lett, de soha sem dolgozott a szakmájában, nyomdászként dolgozott.
Próbálták rábeszélni, hogy jelentkezzen a Színművészeti Főiskolára, de ezt nem tette meg, amit később azzal indokolta: „A filmforgatást néhány hét szórakozásnak fogtam fel, de aztán éltem tovább az életemet. Nem akartam több lenni, mint ami vagyok. Később, tizenhat-tizenhét évesen néhányan komolyan próbáltak színészt faragni belőlem, és igyekeztek a Színművészeti Főiskola felé terelni, de én nem akartam. Láttam a színészet szépségeit, de a nehézségeit is, és azt, hogy mekkorát lehet onnan bukni.”
Olvasztó arra vágyott, hogy amit gyerekként nem kapott meg, a családi életet, azt felnőttként átélje. A katonaság után megnősült, két gyermeke született. Ekkor készített vele interjút a Magyar Rádiónak Újhelyi Zoltán, amiben elmondta: „Nem a gazdagság volt az elsődleges szempont, hanem az, hogy milyen jó lenne egyszer egy család. Úgy élni, mint a normális emberek, anyuka, apuka. Vagy majd egyszer esetleg feleség és majd gyerekek. Nos, egyre többet álmodoztam erről. De ez olyan messze volt mindig. Nem gondoltam sosem, hogy lesz majd egy ilyen családom, mint ami most van”.
Boldogsága azonban nem tartott sokáig, mert első házassága válással végződött, ami nagyon megviselte. De újra nősült, s kisfia született, aki a Bendegúz nevet kapta. Amikor a második házassága is megromlott, s úgy nézett ki, hogy elveszíti Bendegúzt, a legrosszabb megoldást választotta.
Beült autójába a 46 éves Olvasztó Imre 2013. július 13-án, és Fót és Csomád között, egy erdős részen megállt, s a magával hozott kötéllel felakasztotta magát egy fára. A halála előtt több barátját is felhívta, többeknek olyan érzése volt, mintha búcsúzna, de ezt nem mondta ki…
Halála előtt tudta, hogy öröksége az Indul a bakterház lesz: „Boldoggá tesz, hogyha meghalok egyszer, az unokáim akkor is fognak még látni engem.”
Írta a Magyar Hírlap
