Még élt a Mozgó Világ, amikor meghívást kaptunk Martonvásárra, az akkorra már elhíresült értelmiségi klubba. Az utólagos értelmezők mostanában azt írják, hogy ez a kör a népi-nemzeti ellenzékiek gyűjtőhelye volt. A legfőbb érv emellett, hogy maga Csoóri Sándor is elismerően nyilatkozott a helyről annak idején. És igaza lehetett, bár akkoriban, éppen a Mozgó Világ a jó példa erre, nemigen volt szokás ilyenféleképpen osztályozni azokat, akik, mondjuk, a martonvásári klubban megfordultak. Elég volt annyi, hogy a meghívottak valahogy máshogyan beszéljenek, mint a hivatalos kultúrpolitika előírta bikkfanyelv.
Így hát buszra szálltunk, az akkor Zsámbékon tanító Hell István költővel, irány Martonvásár. Mozgó Világbéli írásainkra hivatkozva Bogdán Emil állatorvos invitált minket oda. Levélben vette fel velünk a kapcsolatot, ebben azt írta, hogy a reménybeli közös fellépésen az értelmiséget leginkább foglalkoztató ügyekről lesz szó.
Elméreteztük az útitervet, jóval előbb értünk Martonvásárra, mint fellépésünk kezdete. Beültünk egy kocsmába, Hell villámgyorsan szóba elegyedett egy cigány társasággal. Ezen nem volt mit csodálkozni, a magyar–orosz szakos tanár pályakezdőként egy cigányok lakta faluban élt, és megtanult cigányul. Hell István költő. Élve fogó csapda címmel jelent meg jóval később egy versgyűjteménye, ott sorakoztak ebben a finom, nagy műgonddal megírt költemények, köztük az is, amivel szerzője beleírta magát a magyar irodalomba. Ez volt a Hajnali ének című, Jeszenyinnek ajánlott dal. Nagyon dal volt, annyira, hogy Dinnyés József – ő akkortájt kezdte magát daltulajdonosnak nevezni – megkereste a szerzőt, és felajánlotta, megzenésíti a verset. Így is történt, egyfajta slágerként kering azóta is az országban. Érdekes fiú ez a Hell. Civil neve Nagy István, hozzám hasonlóan az egri tanárképzőn végzett. Művészneve is különleges, az egri líceum eget kémlelő csillagásza Hell Miksa vezetékneve az angolban a poklot jelenti. Magasság és feneketlen mélység.
Ott társalgott tehát a jeles költő a cigányokkal, egyszerűen nem volt hajlandó bejönni a klubelőadásra, jó húsz percet késett. A két másik szereplő – én, és ahogy a kezdéskor kiderült, Kerényi Imre rendező – már javában értelmeztük a kultúra, meg úgy általában a magyar élet jelenségeit. Ez nem változott akkor sem, amikor Hell István is csatlakozott hozzánk.
Utólag visszanézve, nagyon érdekes felállás volt ez. A későbbi szabaddemokrata költő, a nemzeti-konzervatív rendező és én, a hozzá hasonló nézeteket képviselő írójelölt, és ott volt moderátorként Bogdán Emil bácsi, a tíz évvel később elszánt Csurka-párti országgyűlési képviselő. Példamutatóan megfértünk a színpadon. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértettünk, de a leglényegesebb dologban igen, szabadok akartunk lenni, a közönségünkkel együtt.
A késő estébe nyúlt a fellépés, buszra vagy vonatra hajnalig kellett volna várni. Kerényi Imre Hellt és engem elvitt Budaörsig az autójával. Ott ültünk a Zsiguliban, a csomagtartóban csörömpölt valami, Kerényi fogta a kormányt, a huzatban libegett a haja, és azt mondta, Badacsonyból jövök, borokat hozok.
Az idő mindent és mindenkit a helyére tesz. Nyilván nem volt véletlen, hogy így, akkor és együtt szerepeltünk Martonvásáron. Bogdán Emil 2018-ban a város posztumusz díszpolgára lett.
Írta a Magyar Hírlap
