Bár sokat tudunk a napszélről, keletkezése körül még mindig sok a kérdőjel. Az Európai Űrügynökség Solar Orbiter űrszondájának köszönhetően egy kicsivel ismét közelebb kerültünk a válaszokhoz.
Az Európai Űrügynökség (ESA) űrszondája, a Solar Orbiter olyan apró, a Nap külső légköréből kiáramló anyagsugarakat (jeteket), amelyek a napszelet táplálhatják. Ezzel közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, milyen folyamatok játszódnak le a napszél terjedésénél.
Az anyagsugarak kiáramlása a megfigyelések szerint 20–100 másodpercig tart, ezen idő alatt pedig nagyjából 100 km/s sebességgel löki az űrbe a töltött részecskéket, vagyis a plazmát. Az ESA tudósai úgy sejtik, hogy ezek a jetek a napszelet táplálják.
© ESA / NASA / Solar Orbiter
Ahogy a The Next Web írja, a napszél a Nap legkülső légköréből, a koronából származó plazma kifelé áramlásával jön létre. Ahogy a napszél végigsöpör a Naprendszeren, a sebessége elérheti az 1,6 millió km/h-t. A Földhöz érve az északi és a déli pólusnál sarki fényt hoz létre, és erősségétől függően zavart okozhat a navigációban és a kommunikációs rendszerekben is.
Bár a fentiek azt mutatják, hogy viszonylag sokat tudunk a jelenségről a keletkezése körül még ma is sok a kérdőjel.
A Solar Orbiter lassan a csillag déli pólusa felé fordul, ennek megfigyelésével pedig újabb információkat kaphatunk majd a napszélről. Daniel Müller, a Solar Orbiter irányítócsapatának tudósa szerint néhány év múlva sokkal többet tudhatunk majd róla – mert teljesen más szögből fogja megfigyelni a szonda –, mint amire bármelyik teleszkóppal képesek vagyunk.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
HVG
