Korszakos zseni, talán a magyar úszósport legnagyobbja, akihez hasonlót még nem látott a világ sem. 1991-ben, 17 éves korában úszott világcsúcsával még a fukuokai világbajnokságon is bronzérmet nyerhetett volna. Mindösszesen 10 év volt az, amíg a felnőtt porondon láthattuk őt úszni, nagyrészt gyermekként, hiszen Egérke 12 évesen már országos bajnoki érmet nyert, 14 évesen pedig olimpiai bajnok lett. Egerszegi Krisztina születésnapjának alkalmából emlékezzünk egy picit pályafutására!
Az elszántsága, akaratereje már gyerekként megmutatkozott – annak ellenére, hogy szülei művészi tornára írattak be, ő testvére után ment és úszni akart. Kiss Miklós foglalkozott Egerszegi Krisztinával, nála tanult meg úszni a Margitszigeten. Majd 1983-ban átköltöztek a Spartacus uszodájába (a mai Kőér utcai uszodába – a mai KSC székhelyére), ahol Wladár Sándor látta Egérkét úszni. A látványa lenyűgözte az akkor már olimpiai bajnok hátúszót – “Úgy siklott, mint egy szörfdeszka. Szörfdeszka propellerrel. Soha nem láttam még ilyet.”
Ő más volt, mint a többi úszó, pici törékeny teste egy elhivatott és rettentően kemény embert takart, megtévesztve ezzel az egész világot. 1986-ban nyerte első felnőtt országos bajnoki érmét – 200 háton bronzérmet szerzett. Akkor edzője Turi György tudta, óriási tehetség Krisztina, de azt ő sem sejthette, mekkora világraszóló klasszis lesz belőle.
1987-től Kiss László foglalkozott vele, onnantól a mesteredzővel készült Egérke. Első Európa-bajnoksága az 1987-es strasbourgi Eb volt – egyből a felnőtt Eb-re vitték, hiszen a junior kontinensviadalra 14 év volt az alsó életkorhatár, a felnőtt versenyre pedig nem volt meghatározott minimum életkor. Itt 200m háton negyedik, 100 méteren ötödik lett. Ebben az évben már öt egyéni számban lett országos bajnok, plusz két váltóban.
Egerszegi rendkívül sokat edzett – átlagosan napi hat órát töltött edzéssel, kétszer két óra úszás, plusz két óra szárazföldi edzés volt a napi penzum. Ezt Egérke nem tette szóvá, ő is tudta, csak kemény munkával lehet elérni az eredményt. Híres volt arról, hogy fiatal kora ellenére óriási akaraterővel rendelkezik, ez a végletekig bent tartotta a vízben, addig edzett, amíg csak tudott. Gyakran emlegetik azt, amikor Egerszegi a kubai edzőtáborban a hidegtől már liluló szájjal még mindig bent volt a medencében, ennek ellenére nem ment ki a vízből, csak annyit mondott, dolgozni jöttek, ezért még úszni akar.
1988-ban aztán elkápráztatta a világot Egerszegi Krisztina. Az akkoriban óriásnak mondható NDK-s nőket tartották az úszósport kiemelkedő alakjainak, azonban a 14 éves “pici lány” már az ötkarikás játékok előtt felhívta magára a figyelmet, hiszen 1988 júniusában a világranglistán 100 háton ötödik, 200-on harmadik helyen állt. Nem meglepő – a magyar csapat legfiatalabb tagjaként utazott Dél-Koreába. A szöuli olimpián 100m háton úszott először, ahol harmadik idővel jutott döntőbe, majd 1:01,56-tal a második helyen zárt. 200m háton közel másfél másodperces előnnyel nyert. 14 évesen az NDK-s óriások előtt. Ikonikus a dobogón készült kép – két meglett nő között a mi “pici Egérkénk”.
Egyébként az szöuli döntőben úszott idejével (2:09,29) a fukuokai világbajnokságon döntőbe jutott volna. És ez nem azért nagy dolog, mert most ennyire gyenge lenne a nemzetközi női mezőny 200m háton, hanem mert Egerszegi volt ennyire a világ előtt. De hogyan volt ez egyáltalán lehetséges? Erre Turi György adott választ egy 1988-as Népsportban készült interjúban: “Magas a vízfekvése, rendkívül laza az izomzata, és így a gyorsúszó kartempóval megegyező erejű víz alatti karmunkára képes. A saját testsúlyához képest nagyobb a relatív tolóereje, mint ellenfeleié.”
A 100m és 200m, hát mellett már korábban is a palettán volt a vegyes, ezt követően – a sorozatterheléseknek köszönhetően már nagyobb versenyeken is bizonyította, hogy több számot is elbír Egérke, sőt nemzetközi szinten az elitbe tudja magát úszni. 1989-ben csak a mellúszó számokban nem lett országos felnőtt bajnok (ez egyébként egész pályafutása alatt nem jött össze neki), összesen 11 aranyérmet nyert, több országos csúcsot is megdöntött. Azonban az 1989-es bonni Európa-bajnokságon 200 háton az NDK-s Dagmar Hase legyőzte Egerszegit – ugyanitt 100m háton és 400m vegyesen is ezüstérmet nyert.
1990-ben nyerte a legtöbb magyar bajnoki címét egy ob-n – 12 számban lett országos bajnok. 1991-ben bizonyította, jó helyen van és jól halad – 1991 januárjában, a perth-i világbajnokságon mindkét hátúszószámban első helyezést ért el. Ezzel a magyar úszósport első női vb aranyait szerezte. Ez az év igen sűrű volt, hiszen a vb-t a déli féltekén nyáron (ami nekünk ugye tél), év elején rendezték – utána tartottak egy országos bajnokságot is (ahol 10 aranyat nyert), aztán augusztusban az athéni Európa-bajnokságon élete úszásaival elkápráztatta a világot.
100m háton és 400m vegyesen is óriási előnnyel nyert, na de amit 200m háton varázsolt, azt rendkívül sokáig emlegette a világ. Ugyanis 2:06,62-es idővel akkora világcsúcsot úszott, amit még a Holdról is láttak – 17 évig állt fenn ez a csúcs, és ezzel az idővel még most is a dobogóra állhatott volna a fukuokai világbajnokságon Egerszegi 200m háton. Pedig akkor még nem volt rajtsegítő, nem delfineztek 15 méterig… Az egyetlen újítás az a bukóforduló volt, hiszen akkor vezették be háton az új forduló-technikát, előtte még kézzel is meg kellett érinteni a fordulónál a falat.
Ezt az időt 2008. február 16-ig nem tudták megdönteni. Az új világcsúcsot Kolumbiában a zimbabwei Kirsty Coventry állította be 2:06,39-es idővel. A magyar országos csúcsot – amit ugye a világcsúccsal állított be Egérke – Hosszú Katinka döntötte meg 2017-ben, a budapesti világbajnokságon a 200m hát döntőjében úszott 2:05,85-ös idejével.
Ezt követően Barcelonában az 1992-es olimpián rendkívül magabiztos volt a vízben és azon kívül is – 3 aranyérmet nyert, 100m, háton, 200m, háton és 400m vegyesen. 400 m vegyesen országos csúccsal (4:36.54), 100 m (1:00.68) és 200 m (2:07.06) háton a selejtezőben és a döntőben is olimpiai rekordot elérve lett első. Ezzel a teljesítményével a barcelonai olimpián a legtöbb aranyérmet szerzett női versenyző lett.
A ’93-as sheffield-i Európa-bajnokságon 4 aranyérmet nyert, ’94-ben Rómában a világbajnokságon “csak” egy ezüstérmet szerzett 200m háton Egerszegi. Mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a római vb-n “betörtek” a kínai női úszók a világ élmezőnyébe (ugyanilyen gyorsan el is hagyták azt) – 16 női számból 12-ben kínai győztes lett – őket se előtte se utána nem látta senki sem, éppúgy, ahogy az Egérkét legyőző He Cihongot sem… ’95-ben a bécsi Európa-bajnokságon 200m háton és 400m vegyesen nyert 4x100m vegyes váltóban ezüstérmet szerzett.
1996-ban az atlantai olimpián 400 vegyesen bronzérmet nyert, 200m háton megvédte címét. A 4x100m vegyes váltóban úszott 100m hát idejével megnyerte volna a 100m hátat, ott azonban nem indult. Az olimpia után visszavonult az élsporttól Egerszegi Krisztina.
Összesen hét olimpiai érmet (öt arany, egy ezüst, egy bronz), két világbajnoki aranyat és egy ezüstöt, tizenhárom Európa-bajnoki érmet (kilenc arany, négy ezüst), és nyolcvanöt felnőtt magyar országos bajnoki címet nyert.
Azóta a nyilvánosságtól visszavonulva él, az utóbbi években azonban az Úszó Nemzet Program egyik nagykövete lett. Ezt is, mint az élsportot is a tőle elvárható legnagyobb erőbefektetéssel csinálja – folyamatosan figyelemmel követi az ÚNP fejlődését, a helyszíneket rendszeresen látogatja, azokról véleményt ír és javaslatokat, hogy a jövőben még több hozzá hasonló tehetséget fedezzenek fel az úszósportban.
