Igaz, akkor még úgy vélték, hogy a változások csak évszázadok múltán éreztetik majd a hatásukat.
„A világ kohói kétmilliárd tonna szenet égetnek el évente. Az elégett szén oxigénnel vegyül, ami évi hétmilliárd tonna szén-dioxidot ad hozzá a légkörhöz. Ennek hatására a levegő egy a Földet elfedő takaróvá válik, ami emeli a bolygón a hőmérsékletet. Ez a hatás néhány évszázadon belül jelentőssé válhat” – írta a Rodney and Otamatea Times, Waitemata and Kaipara Gazette nevű új-zélandi lap 1912. augusztus 14. én, tehát egészen pontosan 112 éve. A sajtótermék és benne a cikk is megtalálható a szigetország nemzeti könyvtárában, úgyhogy a hitelességét kár is vitatni.
Érdekesebb kérdés, hogy vajon hogyan írhatta le valaki ennyire pontosan az üvegházhatást a múlt század elején? A rejtély feloldása egyszerű, a kérdés már akkoriban is foglalkoztatta a tudósokat. Egy Svante Arrhenius (képünkön) nevű svéd fizikus és kémikus 1896-ban publikált tanulmányában már értekezik arról, hogy a levegőbe kerülő szénsav milyen hatásokat fejt majd ki a földi hőmérsékletre. Ebben a művében használja Arrhenius elsőként az üvegházhatás kifejezést is.
HVG