Jansik Szilárd szerint szombaton nem lesz fáradtság, nem lesz fájdalom, és ha már eddig eljutottak, meg kell nyerniük a világbajnokságot.
A magyar vízilabda válogatott küzdőképessége eddig kiváló minősítést érdemel (fotó: waterpolo.hu)
A csapatkapitány Jansik Szilárd első mondata az volt a spanyolok elleni győztes elődöntő után, hogy szeretnék kiszínezni az ezüstöt – utalt ezzel a tavaly ősszel Splitben elért Európa-bajnoki második helyre. Ehhez a történetük első világbajnoki döntőjére készülő görögöket kellene legyőzniük, akiknek éppen lenne miért visszavágnunk, elvégre a tokiói olimpia elődöntőjében felülmúlták a mieinket.
„Hasonló a helyzet, mint az amerikaiakkal volt – mondta Jansik Szilárd. – Amikor lefújták a meccset Long Beachben, azonnal azt éreztem, hogy szeretnék visszavágni nekik, mert sorozatban harmadszor vertek meg minket. Ez pluszmotivációt adott, és sikerült is nyernünk a nagyon kemény negyeddöntőben itt a vébén. Ugyanezt érzem a görögökkel kapcsolatban. Tokió egyébként nagyon jó emlék, életem első olimpiáján bronzérmesek lettünk, amit nagyon sokan aláírnának, de senki mástól nem kaptunk ki, csak a görögöktől – tőlük viszont kétszer is. Azóta azt érzem, hogy vissza kell vágni nekik, és nem akármilyen meccsen, hanem egy jelentős téttel bíró mérkőzésen. A legjobbkor jön a lehetőség, több csapattársam fejében is ez van, ám egyébként sem nagyon kell keresni a motivációnkat, mert tele vagyunk tűzzel. Ha már eddig eljutottunk, meg kell nyernünk a világbajnokságot!”
A csapat elképesztő megoldásokat bemutatva győzött a spanyolok elleni elődöntőben, háromgólos hátrányból fordítva, Manhercz Krisztián utolsó másodperces góljával. De említhetjük a csavarokat, a centerakciógólokat, a szabaddobásból, öt blokk mellett betörölt találatokat – hatalmas a választék. Nem mellékesen a döntőbe jutással megvan az olimpiai kvóta, ami tovább növeli a siker értékét.
„Óriási erőt ad ez a győzelem – jelentette ki a csapatkapitány. – Euforikus állapotba kerültünk, hiszen felálltunk, és visszajöttünk mínusz háromról. Talán többen már temettek minket, ám mi megmutattuk, hogy sosem adjuk fel, a végletekig küzdünk, amíg le nem fújják a mérkőzést. Hét négynél igazán elindultunk, lelkileg mindenki érezte, hogy közeledünk, de mindig kaptunk egy buta gólt. Ez sem bizonytalanított el minket, mentünk tovább, aztán a következő akciót már kivédekeztük, és fokozatosan felőröltük a spanyolokat. Óriási élmény volt, bár mondhatom, életem egyik legnehezebb mérkőzése, iszonyatosan elfáradtam, ám hatalmas boldogsággal tölt el a győzelem. Olyan megoldásokat vettünk elő, amilyenek hihetetlenek voltak. Varga Dumi csavarása, Német Toni labdája, amit átadott nekem a vakoldalról és becsavartam, Manhercz Manó gólja a legvégén… Bízom benne, hogy ez kitart, és a döntőben olyan játékkal tudunk kirukkolni, hogy nem az utolsó pillanatokban dől el a mérkőzés. Persze az sem baj, ha úgy nyerünk, de szeretném, hogy az az erő, ami a második félidőben látszott rajtunk az elődöntőben, már az elejétől kezdve látható legyen a fináléban.”
A görög válogatott egyik, ha nem legjobbja a klubidényben többek között Jansik Szilárd mellett küzdött vállt vállnak vetve a ferencvárosi sikerekért, Sztilianosz Argiropulosz azonban nem biztos, hogy sokat profitál ebből.
„Jól ismerjük, ám ő is jól ismer minket, hiszen együtt töltöttük az elmúlt idényt – mondta Argiropuloszról Jansik. – Biztosan sok mindent elmond a csapattársainak és az edzőknek arról, hogy mit játszunk, csak nem azt fogjuk játszani… Megpróbálunk új dolgokat mutatni, bízom benne, hogy ülnek is.”
Az eredendően bekk Jansik Szilárd egyébként szokás szerint minden hangszeren játszik, centerezik, mindkét szélen megfordul, az amerikaiak ellen pedig Vogel Soma kiállítása után még a kapuba is beállt – tényleg csak annyi hiányzik, hogy ő törölgesse a gólkamerát két félidő között.
„Nem véletlenül mondtam, hogy nagyon elfáradtam, a medence összes pontján megfordulok – mondta saját szerepköréről a 8 találattal a házi góllövőlista harmadik helyén álló játékos. – A kapuban tétmeccsen még nem álltam soha, kiderült, hogy az nem megy olyan jól, mert simán ellőtték mellettem a labdát. Majd ezt is gyakorlom… A viccet félretéve, azért az ötödik meccs után már nagyon fáradt az ember, meg hát előtte ott volt a Bajnokok Ligája nyolcas döntője, egész nyáron készültünk, lenyomtuk a világkupa nyolcas döntőjét; nyugodtan lehet mondani, hogy feszített a tempó. De itt már nem lesz fáradtság, nem lesz fájdalom, ez a világbajnoki döntő, a csapatban eddig csak ketten játszottak ilyen mérkőzésen. Ki fogjuk bírni, és remélem, hogy szombat este jó hangulatban, aranyéremmel a nyakamban beszélgetünk ismét.”
(nso.hu)
Post Views: 73
