Szezonnyitó interjút adott Orbán Viktor a Puskás Akadémia alapítója.
Orbán Viktor először a Puskás Akadémia új idényéről beszélt, mondván, alapítóként nem folyik bele a napi munkába, de mint szülő a gyerekéért, felelősséget érez és aggódik az intézményért, és minden idénykezdet előtt leül beszélgetni a szakmai vezetőkkel, edzőkkel, akiket a beszélgetésben név szerint is méltat.
„Minden évben tisztázni kell a célokat. Ami a bajnokságot illeti, nekünk egyetlen célunk van a helyezést illetően: ne essünk ki. Ez azért nagy dolog, mert közben azt akarjuk, hogy a csapatban minél több saját nevelésű játékos játsszon. És úgy nagyon nehéz benn maradni, hogy az ember két célt kombinál, hogy egyre több fiatal és saját nevelésű is legyen, meg ki se essen, mert a magyar bajnokság a tizenkét csapat miatt olyan, hogy a kiesés és az ötödik meg a harmadik hely között időnként 3-6-9 pont van csak, az két-három meccs. Tehát nagyon könnyű kizúgni az NB I-ből, miközben az ember azt gondolta, már az éremért küzd, aztán egyszer csak kieső helyen van. Nekünk akadémiaként különösen nehéz ilyen körülmények között beépíteni fiatalokat, nagy bátorságot és merészséget igényel az edzőtől. Ezért is tartjuk meg ilyen hosszú idő óta Hornyák Zsoltot, mert ő kombinálja legjobban ezt a »kockáztatok, de azért nem esünk ki« típusú edzői megközelítést.”
Orbán Viktor örül neki, hogy egy évig még biztosan a klubnál marad Hornyák Zsolt, akivel szép eredményeket ért el a felnőttcsapat
„A második fontos dolog – folytatódik a beszélgetés –, ami az állandóságot illeti, hogy az akadémia mint egy gépezet, működjön, jönnek be a gyerekek, kezdik az iskolát, kezdik az alapozást, és elkezdődik a képzésük. Az akadémiai jelmondat továbbra is érvényes, hogy rendes embereket nevelünk, akik egyébként jó futballisták. Ez a legnehezebb korszak az ember életében talán, mindannyian emlékszünk az akkori hányattatásainkra, 18 és 19 év között jön be minden. Ugye, az iskola, a pályaválasztás, a lányok, a csapat, szóval ott összekeveredik minden, és nagyon nehéz az embernek helytállnia és megtalálnia a saját útját. Ehhez kell segíteni a fiataloknak; nem úgy, hogy helyettük hozunk döntéseket, mert akkor nem segítettünk rajtuk, akkor gyerekek maradnak még felnőttkorukra is, hanem segíteni, hogy ők hozhassák meg azokat a döntéseket, amelyekkel aztán irányítják a saját életüket. Ezek mind az állandó feladatok közé tartoznak itt, az akadémián.”
Az interjúban természetesen szóba került a Ferencváros váratlan európai kupabúcsúja, amellyel kapcsolatban Orbán Viktor elmondta, hogy bár a magyar futballban sok minden jobb, mint volt, azért még nincs minden a helyén.
„Az egyik legnagyobb probléma, hogy a gyerekek, mielőtt 12–13 évesen bekerülnek a futballakadémiákra, nem vérteződnek föl azokkal a természetes képességekkel, mint régen, ami persze nemcsak a futball problémája, hanem általános jelenség. A mamahotel, az az egész pátyolgatás, ami Magyarországon jellemző nagyon sok szülőre, a rengeteg kütyü, a különórák világa, ami a modern világnak a velejárója, ma nem segíti a magyar futballt. Tehát a magyar futballnak ebben a kulturális közegben egy sajátos, különleges szigetet kéne létrehoznia, sok száz és sok ezer kicsi klubbal és gyerekcsapattal és tornákkal, és ezt nem lehet az akadémiákról megszervezni, még csak a klubokból sem lehet.”
Ezzel a kihívással a Puskás Akadémia alapítója szerint az MLSZ-nek kell szembenéznie, amely a magyar futballpiramis csúcsáért, a válogatottért és éppen ezért a tömeges hátországért, a gyerekek képzéséért, versenyeztetéséért felelős.
„A válogatott szintjén az eredmények jönnek is, tehát mindenki megsüvegelheti az MLSZ-t. Itt, lent viszont még nagyon sokat kell dolgoznunk.”
Ami pedig a Ferencváros kiesését illeti, az nagy lecke a magyar futballnak a miniszterelnök szerint
„Aki azt gondolja, akár vezetőként, akár szakmai igazgatóként, akár edzőként, képes arra, hogy mindig mindent ellenőrzés alatt tartson, hogy bizonyos lehetőségeket kizárjon a csapata életéből, az félreérti a futballt. A futball olyan, mint az élet. Mindig beesik valami, történik valami váratlan, amire nem gondoltál. Olyasmi is, amit nem tudsz megmagyarázni. Mert nekem mondhatnak, amit akarnak, olvasom az elemzéseket, hogy a Fradi tavaszi szezonjából következett, hogy… Ugyan már, hogy következett volna akármilyen rossz tavaszi szezonból az, hogy egy Feröer-szigeti csapattól hármat kapunk otthon?! Ez nem következik semmiből sem! Itt nincs összefüggés. Itt az van, hogy a futballban vannak megmagyarázhatatlan dolgok. És a Fradival is ez történt. A magyar futballra nézve egyébként ebből az a tanulság adódik – mert a Fradi majd a saját dolgát megoldja –, hogy nem jó, hogy csak egy nemzetközileg komolyan jegyzett csapatunk van. Mert ha az elesik – és mindig történhet a futballban ilyen, mint láttuk –, akkor ott maradunk egész őszre meg tavaszra komoly, nagy csapat nélkül.”
A magyar futball egyik nagy problémájára világít rá a Fradi kudarca, hogy nem lehet csak egy Fradi
„Nekünk kell még egy vagy kettő, a Fradihoz hasonló költségvetéssel, játékosminőséggel és nemzetközi besorolással rendelkező együttes, amiből ha az egyik vagy kettő elesik, még mindig van egy harmadik, amelyik talpon marad. A magyar futballt csak a Fradit tudta abba a helyzetbe hozni, hogy azzal a tőkeerővel, szurkolói háttérrel, létesítményrendszerrel rendelkezzen, amivel vissza tud kapaszkodni Európa harminc legjobb futballcsapata közé majd – most éppen nem sikerült. De kell legalább még egy olyan csapatnak lenni, amely erre képes, de a legjobb lenne, ha lenne kettő. Most épp rossz irányba haladunk, mert a Videoton kiesett ebből. Ugye, a Videoton volt a Fradi mellett, helyett, után – mikor, hogy – az a csapat, amelyik helyt tudott állni biztosan, garantáltan eljutva egy bizonyos szintig. De valahogy föl kell növesztenie a magyar futballvilágnak magából még legalább egy nemzetközi együttest, hogy ne fájjon annyira – még egy magamfajta embernek, aki nem vagyok Fradi-szurkoló, nekem is fáj –, az egyetlen Ferencváros kudarca.”
Forrás: pfla.hu
Post Views: 11
