Kult: Két és félmilliárdot kaptak az államtól, tartozások miatt mégis áll a tatárjárásról szóló film

Kult: Két és félmilliárdot kaptak az államtól, tartozások miatt mégis áll a tatárjárásról szóló film

Az alvállalkozók közül többen drasztikus lépéseket fontolgatnak, ha nem kapják meg a pénzüket.

Bár a Nemzeti Filmintézet 2,5 milliárd forinttal támogatta az 1242 – A Nyugat kapujában című nagyszabású film elkészültét, az utómunka a mai napig nem kezdődött el – írja az Átlátszó.

A lap szerint az alvállalkozók tartozásokat emlegetnek. A lap úgy tudja, közülük többen már drasztikus lépéseket fontolgatnak, ha nem kapják meg a pénzüket. Van cég, amelynek több mint százmillió forinttal tartoznak, de mások felé is több tízmillióra rúg a tartozás.

A film forgatása idén februárban ért véget, a Soós Péter rendezte, Sipos Kornél producersége alatt készülő film projektcégében, a Nyugat Kapujában Kft.-ben egy hónappal később jelentős változások történtek. A lap szerint ennek okai között feltehetően a pénzügyi gondok álltak.

A korábbi tulajdonosok (Sipos Kornél és a Chelsea Pictures Limited) kikerültek a képből, helyükre pedig Farkas Dóra érkezett. (Ő Farkas Zsigmond felesége, aki Obrusánszki Zsolttal közösen résztulajdonolta a Közép Európa Filmiroda Kft.-t. Obrusánszki pedig Rogán Antal apósa.)

A tartozásokkal kapcsolatban az NFI az Átlátszónak azt írta, hogy a film készítői feléjük a szerződéses határidők betartásával eddig minden kötelezettségének eleget tettek. A laphoz ugyanakkor eljutott ez levél, melyben Farkas Dóra értesítette a stábtagokat, hogy opciós jogával élve átvette a Nyugat Kapujában Kft.-ben a tulajdonjogot és ezzel együtt az ügyvezetést is. Ezt azzal indokolta, hogy elfogadhatatlannak tartja, hogy nincsenek kifizetve a dolgozók és alvállalkozók, és célja továbbra is az, hogy a film elkészüljön.

Egy másik kiszivárgott levélben pedig Pesti Ákos, az NFI gyártási igazgatója ígért fizetési ütemezést a produkcióban dolgozóknak.

B. Szabó János: Kell-e nekünk igazából történelmi film?

Magyarországon elmaradt a diskurzus, hogy mégis mit is értünk történelmi film alatt. A sokévnyi üres fecsegés után, amely a nemzeti múlt filmes eszközökkel való megismertetésének fontosságáról szólt, itthon most már nyugodtan kiírhatnánk a készülő filmek elejére a klasszikus mondatot: „minden hasonlóság az egykor volt valósággal és az egykor élt történelmi személyekkel a véletlen műve csupán”.

HVG