Szépen alakult az este az úszófinálék harmadik napján: bár Kós Hubert a 7. helyen végzett, ismét megdöntötte az országos rekordot 100 háton, míg az elődöntőzők közül Márton Richárd óriási egyéni csúccsal került fináléba 200 pillangón, Pádár Nikolett pedig megúszta a párizsi szintet 200 gyorson, a könnyei inkább ennek szóltak, mintsem annak, hogy hat századdal lemaradt a döntőről.
Kós Hubert fülig érő szájjal érkezett a média képviselőihez a 100 hát döntője után – máskor egy 7. hely után bosszankodott, most tökéletes lelki kiegyensúlyozottsággal közölte az újabb rekordjavítás (53.11) után: „Én most nagyon boldog vagyok, ez a száz hát tökéletes kiindulás a kétszázhoz. Életemben először úsztam nagy versenyen ezt a számot, rögtön döntőbe jutottam, nagyjából ugyanolyan időket mentem, az újabb csúcsnak örülök, de ennél fontosabb, hogy sikerült végigmenni mindenen, megtapasztalni mindent, így a kétszáz előtt már nem kell azzal foglalkozni, hogy milyen lehet döntőre bemenni.”
Hubi azt is jelezte, hogy a 200 vegyest elengedi, mert most minden idegszálával és izomrostjával a 200 hátra akar koncentrálni, mert nagyon érzi magában az erőt és a lendületet.
Pádár Nikolett is elképesztő lendülettel állt bele a 200 gyors középdöntőjébe, gyönyörűen jött végig, egy újabb káprázatos egyéni csúcsot repesztett (1:56.55) – hogy aztán könnyek között jöjjön ki a medencetérből, miután a második futam még erősebbre sikeredett, és végül nyamvadt 0.06-tal a vonal alatt, tizedikként zárt. Amikor viszont beszélni kellett, már profin közölte: „Ezek örömkönnyek, mert megvan az olimpiai szint, így szinte biztosan ott lehetek Párizsban. Tavaly az elődöntő sem sikerült, most századokra voltam a döntőtől, azaz látszik a fejlődés.”
Végül kétszáz pillangón Márton Richárdért szoríthattunk, aki előre megmondta: a római Eb-ezüstöt érő egyéni csúcsát kell túlszárnyalnia a finálés helyhez, és még az sem biztos, hogy elegendő lesz. Ehhez képest az 1-es pályán úszva elképesztőt produkált, másodikként ért a falhoz az első előfutamban, meglett az egyéni rekord (1:54.54), s bár aztán a másodikban itt is többen jöttek jobb időt, Ricsi hatodik helyen gond nélkül bekerült. „Rettenetesen sűrű a mezőny, nagyon sokan voltunk 1:54 környékén, érződött, sokaknak fájt, hogy ma kétszer kellett leúszni a távot. Az utolsó öt méteren már én is éreztem mindenem, de nagyon örülök, hogy ez így sikerült – a fináléban meg már bármi lehet.”
