Hogy Arizonából egy Kós Hubert 2.0-át kaptunk vissza, az rögvest kiderült az úszóviadal második napján, amikor 100 háton megdöntötte Cseh László 11 éve fennálló országos csúcsát, és a második idővel jutott a középdöntőbe.
Bár fő száma a 200 hát, százon máris adott némi ízelítőt a formájából Kós Hubert: az előfutamban, az 1-es pályán úszva döntötte meg Cseh László 2012 óta érintetlen országos rekordját, és nem is akármennyivel – 53.40-ből csinált 53.12-őt, így a kínai Xu mögött a második legjobb idővel kvalifikált a középdöntőbe.
„Nem rossz elsőre, pláne reggel országos csúcsot úszni, de ennél jobb kell, 53-on belülre kell kerülni a döntőhöz, mert a srácok eléggé fürödtek így reggel. Este mindent jobban kell csinálnom, forduló után rámentem a kötélre, szóval egyáltalán nem éreztem azt, hogy ez most valami különlegesen jó úszás lenne” – adott Hubi igencsak realista gyorsértékelést, egy pillanatra sem szállva el attól, hogy az ideje meg éppenséggel azt mutatta, elég jól kijött neki a lépés.
Kovács Benedek viszont kissé elkenődve vette tudomásul, hogy sem 54 alá nem tudott bekerülni (54.24), sem az elődöntőbe (21. lett). „Ennél jobbat akartam, remélem, össze tudom magam kapni a kétszázra, mégiscsak az a fontos” – mondta utána.
A hölgyeknél ugyanezen a távon a szintén a 200-ra készülő Molnár Dórinak sem ment annyira, legalább két másodperccel várt jobbat magától (34. lett), Németh Nándor pedig azt magyarázta a 200 gyors után, hogy az edzések alapján gyorsabban kéne mennie ennek a számnak (23. lett), függetlenül attól, hogy alapvetően a százra összpontosít. „2017 után volt bennem egy blokk, hogy nem akarom a kétszázat – ez ma már nincs, és végül is megcsináltam azt, amit akartunk, hogy 28-on belül maradok az utolsó három ötvenen, ennek ellenére a harmadikban megint belassultam annyira, hogy onnan már nem tudtam visszajönni. Azért egyszer csak kijön már kétszázon is, amit szeretnék…”
A délelőttöt záró női 1500-as előfutamokban Flück Nóra és Mihályvári-Farkas Viktória volt érdekelt – végül egyikük sem végzett reményt keltő pozícióban. Ez a vb-újonc Nóránál érthető (23.), Vikinél (19.) kevésbé, ha abból indulunk ki, hogy ő tavaly az Eb-n ezüstérmes lett ezen a távon (most az 5. európai volt, ami azért mutatja, hol tart a kontinens a nagyvilágban…). „Az egész év nem olyan, amilyennek lennie kellene – most érettségiztem, és annyira rástresszeltem, hogy kiválóan sikerüljön, hogy tavasszal havonta egy hétre kidőltem lázasan. Miután kiérkeztünk, már jól ment az úszás, és úgy voltam vele, ha a döntő nem is jön össze itt, azért egy olimpiai A-szint igen, de ez attól is elég messze volt. Rosszabb lett, mint amit az ob-n úsztam… Hétszáznál elkezdett fájni, holott én nyolcszáz után szoktam megindulni – addig úgy éreztem, megy, a vége viszont rettenetes volt” – mondta már-már sírásra görbülő szájjal Viki, hozzátéve, reméli, négyszáz vegyesre összekapja magát.
