Akárcsak egy éve Budapesten, ismét második lett a nyíltvízi váltónk – így akárcsak egy éve, a Lupa-tavon, újból két érmet szerzett a csapat. Rasovszky Kristóf történelmet írt: ő az első nyíltvízi úszónk, aki egy világbajnokságon kétszer állhatott dobogóra.
Hatalmas izgalmak után újfent második helyen ért célba nyíltvízi váltónk Fukuokában, ahol az utolsó napra kissé mostohává váltak a körülmények, komoly hullámokat korbácsolt a szél, melynek láttán az edzők csettintettek: itt azok fognak érvényesülni, akik igazi nyíltvizesek – azok pedig elsősorban az olaszok és a magyarok. (A németeknél a két egyéni távon győztes Florian Wellbrock a medencés számai miatt nem vállalta a váltót – de az ő stílusa amúgy sem nagyon tud érvényesülni ilyen körülmények között.)
Ugyanakkor amíg kialakult, hogy végül kik között dőlnek el majd a dobogós helyezések, akadt némi izgalom, hiszen a csapatok egy része férfiakat küldött csatasorba az első két etapban, ami jelentősen megkavarta a versenyt. Az első meglepetést az jelentette, hogy az amerikaiak annak ellenére nem tudtak komolyabban előretörni féltávnál, hogy férfiúszóval kezdtek – holott a szakág félhivatalos hírharsonájának számító openwatermedia portál őket is az éremesélyesek közé sorolta az olaszokkal, a németekkel és az ausztrálokkal egyetemben, a magyar kvartettről szót sem ejtettek…
Az érmeket persze nem a beharangozók, hanem a vízben nyújtott produkció alapján osztják, és ennek alapján edzőink pontosan tudták: időarányosan jól állunk, hiszen Fábián Bettina és Olasz Anna is elsőrangúan teljesített, akikkel együtt kellett menniük, azoknak ott voltak a nyakán, egyedül az ausztrál hölgyek kiemelkedő produkciója okozott némi meglepetést. A matek ugyanakkor azt mutatta, hogy az auszi lányok 18 másodperces előnyétől sem kell megrettenni, mert Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid összességében 30 másodperccel jobb az ő férfiindulóiknál. Hogy a spanyolok ekkor még másfél perccel jártak a mezőny előtt, illetve a kínaiak, franciák is 35-45 másodperccel vezettek, csak addig okozott némi izgalmat, amíg Rasovszky Kristóf és Domenico Acerenza fel nem bőgette a motorokat. Márpedig ők ellenállhatatlanul törtek előre, az ostiai hullámokban edződő Európa-bajnoknak, illetve a 190 centijével a nyíltvizesek között monstrumnak számító Rasovszkynak meg sem kottyantak a „terepviszonyok”, míg a többiek érezhetően küszködtek az elemekkel.
A harmadik kör végéhez közeledve egyértelműen kirajzolódtak az erőviszonyok: a magyar-olasz páros ledarált mindenkit – ezer méter alatt tüntették el a spanyolok másfélperces előnyét –, már csak az ausztrálokat kellett utolérniük. Bár Sloman 7 másodperces előnnyel adta át a váltót Lee-nek, a második helyről induló itáliaiak befejező embere, az 1500 világbajnoka, Gregorio Paltrinieri gyakorlatilag az első bójaforduló után utolérte az ausztrált, és a talján mögött 2.4 másodperccel induló Betlehem Dávid is ötszáz méter alatt „végzett vele”. A németek 10km-en bronzérmes úszója, Oliver Klemet viszont csak Lee-ig ért fel, azaz nagyjából az utolsó ezer méter előtt egyértelművé vált, hogy a szokásos olasz–magyar pároscsata dönt az aranyéremről. Reménykedtünk, hogy a váltónk „történetében” először befejező emberként úszó, és eszement hajráiról híres Dávid képes lesz megfogni a végén Paltrinierit – még ha ez a földöntúli bravúrok kategóriájába tartozik is –, ám az olasz géniusz óriási rutinnal verte vissza az ifjú magyar támadásait, és végül négyméteres előnnyel érkezett a célegyenesbe, ő pedig ezt innen nem szokta elveszíteni. Ezúttal sem adott esélyt, így a tavalyi versenyekhez képest itt haloványabban teljesítő olaszok vadul ünnepelték az aranyérmet.
A magyar négyes sem bánkódott persze: a tavalyi világbajnokság és Európa-bajnokság után zsinórban harmadszor sikerült ezüstérmesként zárni (a 2021-es Eb-bronzzal együtt egymás után negyedszer lett dobogós a csapat) – ráadásul a két második hely minden idők legjobb vb-termése (tavaly egy ezüst, egy bronz volt a mérleg), ráadásul Rasovszky Kristóf az első magyar, aki egy vébén két érmet tudott szerezni. Nem véletlen, hogy a csapat már előtte úgy döntött, ma mindenki az ő sapkájában úszik – nem hoztak szégyent a nevére.
Világbajnokság
Mixed 4x1500m nyíltvízi váltó
1. Olaszország (Barbara Pozzobon, Ginevra Taddeucci, Domenico Acerenza, Gregorio Paltrinieri) 1:10:31.2, 2. Magyarország (Fábián Bettina, Olasz Anna, Rasovszky Krisróf, Betlehem Dávid) 1:10:35.3
Nyilatkozatok
Fábián Bettina
„Sikerült úgy úsznom, ahogy előre megbeszéltük, jól jönni a végén, tartani a lépést a többi lánnyal, és a hullámok sem okoztak gondot. Csodálatos érzés és nagyon hálás vagyok azért, hogy először lehettem tagja a váltónak, remélem, mindenki úgy gondolja, hogy megtettem minden tőlem telhetőt.”
Olasz Anna
„Betti nagyon jól jött, és én is beleadtam mindent, mint mindig, amikor a csapatért kell úszni. Szerencsére három olyan lánnyal tudtam menni, akik szintén rutinosak, és pontosan tudták, akkor van esélyünk a legjobban haladni, ha párokban úszunk, egymás lábvizén, nem pedig váll a váll mellett, hátha megöljük a másikat. Ez sokat segített abban, hogy mindenki tudja hozni, amit vártak tőle. Apróbb gondok csak abból adódtak, amikor ázsiaiakkal találkoztunk, a japán fiú próbált emberkedni, de őt elengedtük, kalimpáljon mások mellett, illetve a végén, amikor a kínai lányt utolértük, akkor ő engem elkezdett oldalra szorítani, sajnos én kerültem a rossz oldalára, Leonie (Beck) el tudott jönni mellette simábban, de nem ezen múlott – nagyon boldog vagyok, hogy újból érmet tudtunk szerezni.”
Rasovszky Kristóf
„Nagyon jól mentek a lányok, én is beleadtam mindent, hogy a lehető legjobb helyen adjam át a váltót Dávidnak. Mondtam neki, egy pillanatig nem vezethet, bárkivel is kerül össze, maradjon a lábvizén, aztán a végén csinálja meg az őrült hajráját – sajnos, Greget most nem lehetett megfogni, ezért nyugodt szívvel mondhatom: ma kihoztuk magunkból a legtöbbet. Ha lett volna még bennünk, nyerünk, de mindannyian kiúsztuk magunkat. Tavaly a vébén a németek, az Eb-n az olaszok előztek meg minket, most megint ők, remélem, legközelebb mi jövünk. Ma az én sapkámban úszott mindenki, így döntöttünk előtte, jövőre jöhetnek a Betlehem-sapkák, vagy a Fábiánok vagy az Olaszok, majd igyekszünk megérezni, melyik kell a győzelemhez.”
Betlehem Dávid
„Amikor nekiindultunk, az volt bennem, minden mindegy, én megyek, próbálok Gregre tapadni, abból nagy baj nem lehet. Hát aztán ő olyan tempót diktált, hogy csak néztem, de azért toltam vele, így egy idő után már tuti volt, hogy egy-kettőben végzünk, mert a többiek elestek útközben. Nagyon azon voltam, hogy a végén majd mellémegyek, és próbálom megelőzni, de Greg ma is iszonyú gyors volt, ez még sok volt nekem, de azon fogok dolgozni, hogy legközelebb már ott legyek vele a panelnél.”
