A rekkenő hőség ellenére igen sokan eljöttek ma délelőtt a Farkasréti temetőbe, hogy végső búcsút vegyenek az egykor 179-szeres válogatott röplabdázótól, az életének 75. évében elhunyt Kovács Károlytól.
Kovács Károly (fotó: nso.hu)
A református egyház szertartását vezető lelkész búcsúbeszédében kénytelen volt a Magyar Röplabda Szövetséget is helyettesíteni, mivel a sportági vezetés egyetlen képviselője sem vette a fáradságot, hogy megjelenjen és néhány szóval méltassa a sportág egyik korábbi, kiemelkedő egyéniségét.
E sorok elkövetője sok évtizedes, személyes jó kapcsolata alapján is tanúsíthatja, hogy Kovács Károly a pályán és a későbbi, civil életében is egyértelműen pozitív valaki volt. Tehát a távolmaradók arra sem hivatkozhatnak, hogy az eltávozott egy negatív személyiség lett volna. Éppen ellenkezőleg, Karcsi a pályán nagy küzdő és Buzek László mögött korának második bombázója volt. Visszavonulását követően pedig testnevelő tanárként igyekezett a fiatalokat nem csak megmozgatni, hanem emberségre is tanítani őket. Kemény és következetes tanárember volt, aki megértő szívvel és kellő humorral is rendelkezett.
Családcentrikus életvitele bárki számára példa lehetett. Ötvenhárom évig élt boldog házasságban. Felesége mellett lányát, a korábbi, ugyancsak kitűnő röplabdázót, Barbarát és két unokáját is nagyon szerette. Nagy örömére szolgált, hogy sportolnak, rendszeresen hozta-vitte őket az edzéseikre.
Most, hogy földi útja váratlanul gyorsan véget ért, a lelkész szólt a folytatásról is. Hívő embert búcsúztatott, így természetesen az Örök Életről is szólt, amelynek eléréséhez előbb a földi élettől el kell búcsúznunk.
Amikor a békés, mindenkivel jó emberi kapcsolatokra törekedett Kovács Károlytól főhajtással elköszönünk, bízhatunk benne, hogy Istennek tetsző itteni élete elnyeri jutalmát.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 66
