Törökország azért akarja javítani a kapcsolatát a Nyugattal, mert a gazdaság beindításához szüksége van külföldi befektetésekre. És bár egyelőre talán egy kicsit közelebb hajlik a Nyugathoz, Törökország továbbra is keresni fogja a lehetőségeket, hogy elmélyítse szoros kapcsolatát Oroszországgal – írja a Stratfor geopolitikai elemzőcég a vilniusi NATO-csúcs utáni helyzetet elemezve.
Az elmúlt években a külföldi befektetések Törökországba áramlása lelassult, részben azért, mert bizonytalan volt, hogy Erdogan el akarja-e mélyíteni országa nyugati kapcsolatait, vagy el akarja-e kerülni azokat az Oroszországgal és Kínával való jobb kapcsolatokért cserébe (ami szankciós és reputációs kockázatokat jelentene a nyugati cégek és kormányok számára). Ám a Stratfor elemzésében arra jut: Törökországnak kétségbeesetten szüksége van kemény valutára és befektetésekre, hogy enyhítse jelenlegi gazdasági válságát, amit európai partnerei jobban tudnak biztosítani, mint a szankciókkal sújtott keleti partnerei, például Oroszország.
A Stratfor szerint ennek érdekében Erdogan és kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a májusi újraválasztásukat követően a piacorientált gazdasági újrakalibrálás útjára lépett. Június 3-án Erdogan bemutatta az ország gazdasági stratégiájának kiigazítására szolgáló, több technokrata hivatalnokot tartalmazó új kabinetet. Ez segíti a befektetői bizalom helyreállítását. Törökország lépése, hogy feloldja Svédország NATO-csatlakozásának akadályait, még több európai befektetést fog vonzani azáltal, hogy javítja diplomáciai kapcsolatait a nyugati szövetséggel, ami viszont megkönnyíti a nyugati kormányok számára, hogy támogassák magánszektorukat a Törökországgal való mélyebb kapcsolatok kialakításában.
A NATO bővítési terveinek megzavarása veszélyeztette volna Törökországnak a nyugati biztonsági szövetséghez fűződő kapcsolatait. A Svédország NATO-csatlakozását támogató döntés tehát azt is tükrözi, hogy Törökország meg akarja védeni a szövetséggel való kapcsolatait, amelyet Törökország már régóta saját biztonsági érdekeinek szolgálatában – írja a Stratfor. Az elmúlt évben Törökország számos engedményt kapott a nyugati partnereivel folytatott tárgyalások során Svédország NATO-csatlakozásáról. A legfontosabb, hogy az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy kétéves késedelem után végre F-16-os repülőgépeket és modernizációs készleteket küld Törökországnak. Cserébe azért, hogy Ankara jóváhagyja NATO-tagságát, Svédország azt is felajánlotta, hogy terrorizmusellenes törvényeit Törökország preferenciáinak megfelelően módosítja.
És bár egyelőre talán egy kicsit közelebb hajlik a Nyugathoz, a Stratfor szerint Törökország továbbra is keresni fogja a lehetőségeket, hogy elmélyítse szoros kapcsolatát Oroszországgal. Azért, hogy Törökország ne váljon túlságosan függővé a Nyugattól, továbbra is erős politikai és gazdasági kapcsolatokat ápol Oroszországgal. Sőt, a jelenlegi szankciók okozta elszigeteltsége ellenére Moszkva továbbra is erős szövetséges marad, amely a legtöbb nyugati országgal ellentétben nem fogja elítélni a török emberi jogi jogsértéseket vagy az esetleges választási szabálytalanságokat. Ez azt jelenti, hogy Törökország soha nem fog teljes szívvel csatlakozni a Nyugat Ukrajnával kapcsolatos, Oroszország elleni szankciókampányához, ami továbbra is feszültség forrása marad Ankara és EU- és NATO-partnerei kapcsolatában – állítja a Startfor.
Elemzésében a Stratfor meg sem említette Magyarországot, amely most már bevallottan is csak azért fúrta a NATO-bővítést, hogy ezzel Törökországnak segítsen.
